Tritonus

Nyitókép: Shutterstock 

Diabolus in musica – fogták a hangközre, amelynek két vége között három egész hangnyi távolság húzódik. Most úgy fordítanám, hogy az ördög a részletekben rejlik, az is tehát, miért nehéz, fogós, csavaros, agytekerős egy operaház vezetése. Kívül-belül sok ember, sok egó. Sok valós öröm és siker, de mindennek abszurd fonákja. Idefestek három esetet, amely pusztuló agysejtjeim gyászindulója közepette is kivívta az emléknek megmaradás kiváltságát.

Az Operaház protokollhelyszín is: a főbejárat előtt várom az államelnök hitvesét, nagykövetek feleségeinek női programja kanyarodik aznap hozzánk. Megérkeznek, előreengedem őket az aulába, de oda magam már nem tudhatok belépni, mert odatoppan egy kiöltözött turistanő. Akcentusa alapján amerikainak mondanám, kifigyelt és azonosított engem. Előző esti problémáját tárja fel rendkívüli öntudattal. Felmutatja jegyét: „Ide az van írva, hogy az előadás 21.50-ig tart.” Nos, talán túl sokáig húzták tegnap a kollégák? – kérdezek vissza, mit sem sejtve a probléma igazi súlyáról. „Ellenkezőleg. Az előadásnak 21.25-kor egyszerűen vége lett!”