A miniszterelnök úgy beszélt ’56-ról, hogy rávezessen bennünket a mára. Hogy ma ugyanaz van, mint akkor: egy elnyomó birodalom, amelyet magyar kollaboránsokkal működtet a »szovjet«. És ez van 2024-ben is, tudtuk, hogy a Vezér ide fog kilyukadni: a brüsszeli birodalom, amely Magyar Péter révén – a nevet nem mondta ki – akarja érvényesíteni akaratát. Akkor a szovjetek, most az EU ültetne bábkormányt a magyarok nyakába. Márpedig a magyar történelem és ’56 tanulsága is az, hogy a magyarok nem tűrik a rabigát.
Orbánnak három fontos üzenete volt 1956 kapcsán:a mi magyarok nacionalista zenéje, a háború – nota bene: a világháború veszélye, amelybe nem engedi, hogy belerángassa a birodalom az országot, és hogy »no pasaran!«, azaz Brüsszel nem törhet át, hiába talált erre megfelelő alanyt Magyar Péter személyében. (Ez azért újdonság: lényegében először nevezte valóságos ellenzéknek a Tisza Pártot, még ha az EU – Manfred Weber – ölebe is az elnöke –, először érződött, hogy új kihívóval áll szemben. Sehol egy gyurcsányozás, sehol egy lenéző, gúnyolódó mondat…)
A három üzenet ott ér össze a Fidesz elnökénél, hogy veszélyben a haza, és a hazát csakis ő képes megvédeni, az új ellenzék kiszolgáltatja az országot, csak most nem a szovjeteknek, hanem Brüsszelnek, és ez az ellenzék – az új! – belevinné a magyarokat a világháborúba. Olyannyira, hogy felvonulási területként átengedné az országot a nyugati hadaknak.”