A kilukasztott magyar zászlót nem adjuk oda egy „tehetségtelenül politizálgatónak” – újabb ötvenhatos üzent Magyar Péternek

Nyitókép illusztráció. Fotó: Magyar Nemzeti Levéltár Csongrád Megyei Levéltára

Mint ismert, Magyar Péter, a Tisza Párt elnöke október elsején bejelentette, ezentúl az 1956-os lyukas zászló lesz a jelképük. Rövidesen erre meg is érkezett a reakció:  az 1945 utáni politikai elítélteket, üldözötteket és leszármazottaikat tömörítő szervezetek közül több is kijelentette,

Sorra tiltakoznak az 56-osok

A Magyar Politikai Foglyok Szövetségének (POFOSZ) elnöke, Ámon Antal külön közleményt is eljuttatott az MTI-hez, melyben úgy fogalmazott, hogy Magyar Péter október elsején tett kijelentése

De a kommünikében arra is felhívta a figyelmet, hogy „a világon a mai napig egyedülálló tiltakozási forma, a lyukas zászló, egy különleges nemzeti kincs és egyértelmű azonossági jel”. (...) „A legerélyesebben tiltakozunk különleges nemzeti jelképünk pártpolitikai célokra való felhasználás ellen” – szögezte le a POFOSZ-elnök.

Az ügy kapcsán lapunk az 56-os Szövetség tagjai véleményére is kíváncsi volt. Elértük többek között Égi Pált, a Szövetség elnökét is, aki többek között kiemelte, hogy „a Rákosi-rendszerben használt címer nem képviselte az országot, ezért lett kivágva az akkori zászlóból”. 

Magyar kijelentésére pedig úgy reagált, hogy a Tisza Pártnak „az 56-os eseményekhez semmi kötődése vagy kapcsolata nincs. 

Összeállításunkat a témában alább tekintheti meg:

Így született meg a lyukas zászló

Időközben a Magyar Nemzetnek egy 91 éves egykori forradalmár, Szathmáry Géza is eljuttatta visszaemlékezését. Szathmáry egyetemistaként vett részt az 1956-os eseményekben, és jelen volt a lyukas zászló születésekor is.

Mint levelében fogalmazott, felháborítónak tartja, hogy Magyar Péter a lyukas magyar zászlót a Tisza Pártja jelképévé tette.

– írta, majd felidézte, hogy 1956-ban a budapesti Jogi Egyetemen harmadéves tanuló volt, és utolsó (munkajogi) előadásukat hallgatták a földszinten. 

„Erősen haladó beállítottságú tanárunk nem akart kiengedni bennünket azon hír nyomán, hogy tüntetés készül. Behívatta csúcs DISZ titkárunkat, aki közölte, Piros elvtárs nem enged ilyesmit. Oktatónk diadalmasan széttárta a kezeit. A »csdtk« többször berontott és mondta: tárgyalnak Piros elvtárssal. A második (vagy harmadik…) berontásakor harsogva közölte: mehetünk!!!” – folytatta Szathmáry.

Ezután összegyűltek az előcsarnokban, és lassan elindultak a Kecskeméti utcán át a Kálvin tér felé, ahová a Tolbuhin körút és a mellékutcák felől ömlöttek az emberek. A 91 éves forradalmár és társai itt annak voltak szemtanúi, hogy a Múzeum utca és a Kálvin sarkán álló tűzfalról többek csákányokkal feszítgették le, és szabdalták darabokra az óriási bádog vörös csillagot.

Memoárjából kiderült, hogy a csoporttársa ezt követően egy fél órára eltűnt, majd 

„(Ma sem tudom, honnan szerezte és kikkel, hogyan nyirbálta ki az akkori címerünket…)” – osztotta meg emlékeit Szathmáry Géza, aki hozzátette, hogy „a menetrendünk szemmel láthatóan jól alakult, mert pont akkor indultunk el a Nemzeti Múzeum irányába, amikor a csoporttársam befutott a zászlóval”.

„Az útvonalunkról nem érdemes bármit is írni, hiszen megszámlálhatatlanszor levetített filmekben, könyvekben, visszaemlékezésekben emlegetik részletesen. Elértünk a Bem térre. Én már megszólalni se tudtam a rekedtre ordítozástól.” A Bem téren meghallgatták a magyarul és talán lengyelül is elmondott szónoklatokat, majd a téren felsorakozó Csepel teherautókkal átmentek a Kossuth térre, ahol kifütyülték Nagy Imrét – sorolta az emlékezetes nap történéseit az egykori forradalmár.

Magyar Péternek is üzent

A lyukas zászló megszületésének története mellett Szathmáry egy sommás üzenetet is küldött a Tisza Párt elnökének. „A kilukasztott magyar zászlót, amiből akkor még alig volt (alig lehetett), senkinek nem adjuk oda. 

– hangsúlyozta a forradalmi események résztvevője.