Magyar Péter saját közéleti sírját ássa

Nyitókép: Magyar Péter Facebook-oldala

„De ilyen a szerelem, vákuumot képez körülöttünk, és amíg tart, a közös igazság megfellebbezhetetlen. Az események láncolatát kissé távolabbról szemlélve úgy tűnik, mintha Magyar Péter és követőtábora között is kialakult volna egyfajta vákuum, ami téren és időn kívül létezik a feddhetetlen és az örök, egyetemes igazságot zsigerileg magában hordozó Tisza-vezér felé. A bántalmazó kapcsolatából nagy lendülettel a politikai életbe fejest ugró Magyar pedig éppen úgy manipulálja és használja a benne bízókat, ahogyan egy klasszikus, függésen és aránytalan érzelmeken és elvárásokon alapuló agresszív kapcsolatban. A saját univerzumában minden tiszta, átlátható, úgy jó, ahogy van, igazságos és odavaló. Minden más, ami azon kívül esik a politikai térben, az hazug, manipulatív, álságos és ártó szándékú.

A honi ellenzék retorikájában nem új keletű az a szemlélet, hogy minden, amit a jobboldali kormány kezdeményez, elvégez, végrehajt, az rossz és korrupt, akárhogy is.

Ennél is mélyebben gyökereztették azt a gondolatot, hogy a konzervatív oldal kommunikációja, a hozzá bármilyen módon kapcsolható médiumok is csak a látszatát tartják fent annak, hogy ők valóban képzett és jó szakemberek, önálló gondolatokkal bíró, kreatív újságírók: minden, amit csinálnak az egyetlen központi boszorkánykonyhából, kézivezérelt ócskaság. A jobboldalon nincsen igazi humor, kreativitás, objektív szemlélet és vita: így mindenki, aki csak a küszöbét átlépi egy magát konzervatívnak valló médiumnak, azonnal „összerogánozódik”, minden szakmaiságát kidobhatja a kukába, és minden szó, amit a száján kiejt, hiteltelen. Valami ilyesmi él az ellenzéki érzelmű fejekben, a másik oldal pedig felszegett homlokkal veszi tudomásul a démosz ítéletét. (...)

Néhány évtizeddel ezelőtt még voltak olyan médiaszemélyiségek, akik politikai hovatartozástól függetlenül és azon felülemelkedve vívtak ki maguknak szakmai rangot, mára viszont egyetlen homogén masszává olvadtak egybe a tartalomkészítők, akiket politikai színezet alapján, nem pedig a valós produktum és hozzáértés mentén szelektálunk. Így viszont a belbecs jóformán lényegtelenné válik, legyen az bármilyen magasröptű és igényes vagy kukába való. Nem ez a mérce.

Magyar Péter ezt a szemléletet meglovagolva döbbenetes torzítást végzett a rendszeren. Másképp nem is lehetetett volna, hiszen a manipuláció és megtévesztés mélyen a személyiségében gyökerezik, ami tisztán látható volt közéleti megfoganásának első percétől.

Tulajdonképpen csak rá kellett ülnie arra az erőtlen hullámra, amit az elmúlt tíz évben haláltusáját vívó gyurcsányi ellenzék gerjesztett, s azt felkorbácsolva szörfözget rajta azóta is, nulla produktum nélkül.

Így eshet meg, hogy a 2010 óta sok száz milliárd forinttal beinjekciózott, a Covid viharát is becsülettel és magas szakmai színvonalon kiálló egészségügyi rendszert balkáni színvonalra züllesztette a közbeszédben egyetlen hőmérőt szorongatva. Hiszen az ő univerzumában az általa adományként felajánlott fertőtlenítőszerek és vécépapír-gurigák érdemi változásként könyvelhetőek el, az a valami, szemben a vidéki és a budapesti kórházak szemmel látható és nagyszabású kórházfelújításaival, a beszerzési és ellátási rendszerek nagyszabású és jól működő átszervezésével, a gépparkok megújításával, az új technológiák sok-sok milliárdot és szakmai munkát igénylő lekövetésével, az orvosi és szakápolói bérek soha nem látott emelésével és a várólisták szisztematikus csökkentésével szemben. Követői szemében ez mind csupán porhintés és propaganda, az viszont, hogy évtizedes múlttal és munkával bíró kórházigazgatókat kérdez fel agresszív stílusban, hogy hol a szappan, bátor és előremutató, megsüvegelendő tett.”

***