Ilyen a természete

Nyitókép: Facebook

„Az első magyar slimfit-messiás mellé befutott a második. Kicsit koros, kicsit potrohos, de azért megpróbálja. Mit veszíthet? Ha nem próbálkozik, akkor már vesztett is. Állítólag szorgalmasan gyúr, emelgeti a kettlebellt meg az avokádó-lattés bögrét, és talán a szabóját is lecseréli valakire, aki kevesebb harmonikávalntudja elfedni az átmenetet a focistaláb meg a pókhas között. A látvány sajátos; természetfilmekben látni hasonlót, amikor az öreg bikának kihívója támad. A rangidős látszólag tudomást sem vesz a trónkövetelőről, de azért úgy mozog, hogy mindig szemmel tudja tartani. A jelölt viszont egyfolytában azt lesi, hol tudna marni rajta egyet. A koreográfiát a természet véste bele a génekbe: egyre szűkülő körökben kerülgetik egymást, előbb a hangszálak csatáznak, aztán a fogak, az izmok, az inak is, és a végén csak a rátermettebb marad a porondon.

Egyelőre a méregetésnél meg az odamondogatásnál tartunk. A politikában elvben mindig a címvédő van előnyben, őt segíti a hazai pálya, de itt valahogy mégsem. Szakpolitikai vitákat kell nyerni? 15 éve nincsenek sem szakpolitikai viták, sem másmilyenek– nincs rutin, nincsenek szakpolitikusok, nincs szaktudás (meg amúgy is: a viták ideje lejárt). Jobban kell kinézni? Hát…az a helyzet, hogy nem a 60-on túliakat kellene becserkészni – azok már megvannak –, hanem a 30-on innenieket. Reményt kell adni az embereknek? Éppen ebből halmozta fel mostanra a legnagyobb deficitet a rezsim: a hitből, a reményből meg a szeretetből.

Orbán Viktor nem úgy viselkedik, mint aki előnyben van. Kockázatot vállal; átmegy az ellenfél térfelére; olyan pályákra merészkedik, ahol neki már régóta nem terem babér. Például az újságírók közé. Ez is egy szakma, a nyilatkozás, a kemény kérdésekre válaszolás: megkopik, ha az ember csak lakájokkal gyakorol.

Ki kellene bújnia a bőréből. Egyszerre kellene az állami költségvetés felelős gazdájának, és egyben a nép bőkezű atyjának látszania, miközben inkább a fordítottjában van otthon. El kellene tüntetnie a színről Tiborczot, Hatvanpusztát,Gáspárt Csádostul, meg lehetőleg az egész famíliát. Nem lesz több jachtozás? És Lőrinc, aki épp most vett új magángépet,vajon tud erről? Nem lesz több rongyrázás, pénzszórás?Tényleg? A kínai gigakölcsönből megsegített balkáni atyafiaknál sem? A közönség figyel, most talán intenzívebben,mint 2010 óta bármikor, mert érzi, hogy nem lefutott a meccs.

Ha fogadni kellene, arra tennénk a tétjeinket – és ahogy a közvélemény-kutatási adatok mutatják, arra teszik fel egyre többen mások is –, hogy nem fog neki menni. Hogy miért? Van az a példázat (ha már az állatmeséknél tartunk) a békáról meg a skorpióról. Ha elfogadjuk, hogy Magyar Péter egy válságtünet,akkor azt is el kell fogadnunk, hogy Orbán és az Orbán-rendszer maga a válság. Azon kellene változtatni, ami a lényege: a korrupción, az emberek semmibevételén, a gőgön, a kapzsiságon,az önzésen. Nem fog tudni változtatni rajta, mert ahhoz meg kellene tagadnia önmagát: neki és a rendszerének ilyen a természete.”