Az unordotox gazdaságpolitika atyja márciusban, 12 év után befejezi a munkáját a jegybank élén. Összeszedtük, hogyan jutott el a növekedést hajhászó különc megoldásoktól a „küklopsz-üzemmódig” és távolodott el a korábbi szövetségesétől.
Nyitókép: Hegedűs Róbert/MTVA
Gazdaságpolitikai úttévesztésben van a magyar kormány 2021 óta – ezt a sarkos álláspontot fogalmazta meg Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank a kormány gazdaságpolitikájának kritikájaként a 2024-es közgazdász vándorgyűlésen. A jegybank leköszönő elnöke, aki ilyen minőségében utoljára lépett fel a közgazdász értelmiség éves találkozóján, nem először száll be a magyar kormányba regnálása óta, a kirohanásai azonban meglepő módon 2020 óta sűrűsödtek meg. Kérdés, hogy miért pont azóta. Egy dolog azonban biztos:
az unortodox megoldások híve ma már inkább ortodoxnak mondható.
A 2010-es kormányváltás után kevés olyan személy volt az újonnan megalakuló kormányban, akinek lényegében biztos helye volt. Matolcsy György ezek közé tartozott, akinek kritikusai bár gyakran felhánytorgatják MSZMP-s múltját, mégis már a 90-es évek végén Orbán Viktor kegyeibe került. Olyannyira, hogy
nevéhez kötődik a jobboldal máig egyik legsikeresebb gazdaságfejlesztési programja.
A lakásépítésekre és a kkv-k támogatására épülő Széchenyi Programot ugyanis az akkori ellenzék részéről rengeteg kritika érte, többek között azért, mert szerintük kizárólag a középosztályt és egy szűk réteget támogat, miközben a költségvetést is megterheli. Ám
a program sikeréhez nem fér kétség: a gazdaság dinamikusan bővült, az infláció csökkent, miközben a minimálbér a kétszeresére emelkedett.
És bár sajnos mindez nem volt elég a Fidesznek, hogy megnyerje a 2002-es választásokat, a fiaskó biztosan nem Matolcsyn múlott.
Matolcsy az ellenzéki 8 év alatt végig kitartott Orbán Viktor mellett, így 2010-ben nem volt kérdés, hogy ő lesz az új nemzetgazdasági miniszter. Ahogy az is hamar kiderült, hogy a Fidesz valami nagyon mást akar képviselni, mint elődei.
A Matolcsy György-féle unortodox gazdaságpolitika első lépései közé tartott a bankadó kivetése, ami ekkor még teljes tabunak számított. De az ő nevéhez kötődik a 3000 milliárd forint értékű magánnyugdíjpénztári vagyon államosítása is.
Ezeknek a lépéseknek köszönhetően sikerült a hiányt lefaragni és az államháztartás helyzetét stabilizálni, de pénzpiacok nem feltétlen nézték jó szemmel a szokatlan lépéseket, aminek legtöbbször a forint látta kárát.
Amennyire manapság bevett gyakorlattá vált a bankadó, illetve a különböző szektorális különadók, ez a 2010-es évek elején korántsem volt így. Matolcsy tehát mindenképpen úttörőnek számított a maga nevében, a különc megoldások pedig Orbán Viktornak sem voltak ellenére.
A matolcsyzmus igazai próbatétele azonban 2011 novemberében következett be, amikor a pénzpiaci zavarok miatt csúcsán kénytelen volt az egyszer már kiebrudalt, ahogy ő fogalmazott, három betűs intézmény visszahívni a forint hirtelen látott gyengülése láttán.
Ez volt talán az unortodox gazdaságpolitika és a 2010 óta tartó Orbán-kormány legnehezebb hónapja, ekkor vágták sorra bóvliba a magyar államkötvényeket a nagy hitelminősítő intézetek és ráncigálták a forintot a befektetők. Jól mutatja az akkor éppen kibontakozó euróválság hullámainak nagyságát, hogy több európai kormányt is pillanatok alatt elsöpört a vihar, köztük Silvio Berlusconi és José Luis Rodríguez Zapatero olasz és spanyol miniszterelnököt.
Akkor még meglehetős arcvesztéssel járt az IMF visszahívása, az azonban az első pillanattól érződött, hogy húzza az időt a kormány. A jegybanktörvény módosításával és a török kártya kijátszásával egészen addig tudta lebegtetni a megállapodást megkötését (konkrétabban 2013-ig), amíg a finanszírozási környezet érdemben nem javult. Ez azonban nem változtatott azon a tényen, hogy Orbán Viktor egy kifejezetten nehéz gazdasági év után nevezte kis jegybankelnöknek Matolcsy Györgyöt, aki alatt kétségtelenül létrejött a fiskális egyensúly, noha 2012-ben 1,7 százalékkal (még az utolsó negyedévben is 2,7 százalékkal) csökkent a gazdaság kibocsátása, tehát finoman szólva se állt jó bőrben a magyar gazdaság.
A mai viták ismeretében, amelyek a jegybank intézményei szerepéről szólnak, érdekes visszaolvasni Matolcsy György 2010-es választások előtt adott interjúját, amiben arról értekezett, hogy a jegybank 2003 nyara óta súlyos szakmai hibákat vétett, és ezekből nem tanult. Matolcsy kori véleménye szerint a legnagyobb probléma az volt – akárcsak ma Nagy Mártonnak a jegybankkal kapcsolatban –, hogy
az MNB túl magasan tartotta az alapkamatot, és egyedül az infláció elleni küzdelmet tartotta szem előtt (ahogy Nagy Márton mondaná, küklopsz üzemmódban működött), miközben a gazdaság élénkítését nem támogatta.
Pedig szerinte a monetáris eszközöknek széles tárháza van. 2010 májusában az alapkamat egyébként Magyarországon 5,25 százalékon állt, ami 150 bázisponttal alacsonyabb a mai szintnél.
Matolcsy azonban nem sokáig tétlenkedett, ma már meglepő módon nem az árstabilitás fenntartása, hanem a növekedés beindítása került a monetáris politika fókuszába, gyakorlatilag 2013 márciusának első heteiben.
Matolcsy ráadásul nem kevesebbet ígért megválasztása után,mint a monetáris politika teljes megváltoztatását.
A növekedési hitelprogram ennek egyik fontos eszköze volt, amelynek fennállása alatt a jegybank több tízezer vállalatot juttatott olcsó hitelhez. Amire igencsak szüksége volt a magyar gazdaságnak, hiszen a 2008-as, 2009-es válság után óriási visszaesést produkált a vállalati hitelezés Magyarországon, amit nem segített a 2012-es kamatcsökkentések elindítása sem.
És bár az IMF sem feltétlen nézte jó szemmel a folyamatosan duzzadó NHP-t, a gazdaságélénkítésnek meg lett az eredménye: 2014-ben volt az első év, amikor két százalék fölötti növekedést produkált a magyar gazdaság.
Ha aranykorról beszélhetünk, azt biztosan a 2014 és 2019 közötti időszak annak tekinthető, hogy ebben mennyire volt szerepe a a magas nyomású gazdaságnak, az uniós forrásoknak, a munkaerőhiánynak vagy Matolcsynak, nem tudni, mindenesetre ettől tény, 2018-ban 5 százalék fölött volt a GDP-bővülés mértéke, amire a rendszerváltás óta egyszer volt példa, mindezt pedig úgy sikerült elérni, közben az államadósság évről évről csökkent, a költségvetés egyensúlyban volt és a bérek elképesztő tempóban nőttek, miközben az infláció végig négy százalék alatt volt.
A kormány és a jegybank viszonya tehát látványosan 2019-ben kezdett el romlani, Varga Mihály pénzügyminiszter és Matolcsy György jegybankelnök ebben az időben több ízben szólalkozott össze. Érdekes, hogy akkor is a közgazdász vándorgyűlés adott teret az üzengetésnek.
A mai, jegybank és a kormány közötti konfliktus megértéséhez 2020 május-június fordulójához kell visszamenni, amikor egy fontos változás történt a nemzeti bankban.
Viharos körülmények között távozott Nagy Márton, akinek korábban órási érdemei voltak a devizahitelek kivezetésében, ám két hét múlva már új helyen, a miniszterelnök mellett kötött ki főtanácsadóként. Feltehetőleg ezek az események is szerepet játszanak abban, a jegybank elnöke kikerült Orbán Viktor legfontosabb szövetségesei közül.
A Covid okozta leállások miatt óriási költekezésbe kezdett a magyar kormány, amivel egy időben, 2020-ban 8 százalékig szaladt a költségvetés hiánya, tehát a 2010 óta fennálló egyensúly felbomlott. Azóta ez áll a Matolcsy-féle kritikák fókuszában. 2022 májusában a MNB egyik eseményén az elnök például úgy fogalmazott ennek kapcsán, hogy Magyarország „letért” a közös lengyel–magyar fejlődési ösvényről, ami veszélyezteti a magyar gazdaság felzárkózását, ezért új egyensúlyt és annak helyreállítását célzó tervet szorgalmaz.
Nem szabad elfelejteni azonban, hogy éppen ez az időszak, amikor kitört az orosz-ukrán háború, és az infláció megközelítette a 10 százalékot, és a jegybank sorra jelentette be a kamatemeléseket, amelynek következtében 2022 októberében már 18 százalék lett az irányadó ráta.
A 2023-as közgazdász vándorgyűlésen Matolcsy az akkori lépéseket azzal indokolta, hogy Magyarország egy árfolyamválság küszöbén volt, amit csak a jegybank intézkedéseivel sikerült elkerülni. A kormány gazdaságpolitikáját egyenesen kudarcnak nevezte, az árstopok kapcsán pedig azt mondta, hogy kalandorpolitikát folytatott a kormány.
A 2024-es közgazdász-vándorgyűlés azonban akár már a békülésről is szólhatott volna. Hiszen bár az infláció csökkenésével párhuzamosan Nagy Márton többször is küklopsz-üzemmóddal vádolta meg a jegybank vezetését, amiért kizárólag az inflációra figyel, és Matolcsy sem maradt adós visszaszólásokkal,
a gazdasági bajok 2024-re szeptermberére mérséklődtek. Az ikerdeficit, ami leginkább veszélyes lehetett volna a magyar gazdaságra nézve, eltűnt, az infláció pedig már a jegybank 4 százalékos célsávja alá süllyedt, és már a növekedés is az élénkülés jeleit mutatta.
Varga Mihály nem véletlenül fogalmazott úgy, hogy „a múltat le kell zárni”. Érdekesség, hogy a pénzügyminiszter, aki talán a Magyar Nemzeti Bank elnöki címének legkézenfekvőbb várományosa, Matolcsy kritikáiról csak annyit mondott, hogy az egymás meggyőzésének képessége csekély.
Összefoglalva tehát elmondható, hogy legalább annyi személyes vonás van Matolcsy György és a kormány közötti vitában, mint szakmai. Ami viszont tény:
a növekedés ösztönzése és az infláció letörése egyszerre nagyon nehéz egy olyan válságban, amire a fejlett nyugati világban 50 évente kerül sor.
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
A riporter szerint már az elképesztő, hogy a balos szervezet szerint jelenleg nincsen ennél fontosabb dolga az Európai Tanács elnökének.
A miniszterelnök rövid videós összefoglalót osztott meg az EU-csúcs legfontosabb pillanatairól.
Andrij Szibiha ezt nem teszi zsebre.
Az uniós csúcs végén nem az eredeti forgatókönyv valósult meg.
Nem lenne most miről beszélnünk, ha az Európai Unió a jogállamiság és alapjogok védelme keretében bátorkodna szavatolni az őshonos kisebbségek önrendelkezési szabadságát.
Az ellenzék azt hitte, a miniszterelnök menekül, pedig épp most mattolta őket. Schiffer András szerint Orbán Viktor tudatosan váltott, és beállt abba a pozícióba, ami eddig mindig tarolást hozott – miközben Tarr Zoltán egyetlen elszólással leplezte le a Tisza Párt valódi ajánlatát.
Hiába a jelentős vendégfölény, egyetlen találat döntött Miskolcon.
Donald Trump már augusztusban elismerte: jelenleg ő a legesélyesebb jelölt.
