A szavak inflációja – így távolodott el a növekedést hajhászó különc megoldásoktól Matolcsy György

Nyitókép: Hegedűs Róbert/MTVA

Gazdaságpolitikai úttévesztésben van a magyar kormány 2021 óta – ezt a sarkos álláspontot fogalmazta meg Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank a kormány gazdaságpolitikájának kritikájaként a 2024-es közgazdász vándorgyűlésen. A jegybank leköszönő elnöke, aki ilyen minőségében utoljára lépett fel a közgazdász értelmiség éves találkozóján, nem először száll be a magyar kormányba regnálása óta, a kirohanásai azonban meglepő módon 2020 óta sűrűsödtek meg. Kérdés, hogy miért pont azóta. Egy dolog azonban biztos:

Orbán Viktor jobbkeze, a Széchenyi Terv atyja

A 2010-es kormányváltás után kevés olyan személy volt az újonnan megalakuló kormányban, akinek lényegében biztos helye volt. Matolcsy György ezek közé tartozott, akinek kritikusai bár gyakran felhánytorgatják MSZMP-s múltját, mégis már a 90-es évek végén Orbán Viktor kegyeibe került. Olyannyira, hogy

A lakásépítésekre és a kkv-k támogatására épülő Széchenyi Programot ugyanis az akkori ellenzék részéről rengeteg kritika érte, többek között azért, mert szerintük kizárólag a középosztályt és egy szűk réteget támogat, miközben a költségvetést is megterheli. Ám

És bár sajnos mindez nem volt elég a Fidesznek, hogy megnyerje a 2002-es választásokat, a fiaskó biztosan nem Matolcsyn múlott.

Az unortodoxia megteremtője

Matolcsy az ellenzéki 8 év alatt végig kitartott Orbán Viktor mellett, így 2010-ben nem volt kérdés, hogy ő lesz az új nemzetgazdasági miniszter. Ahogy az is hamar kiderült, hogy a Fidesz valami nagyon mást akar képviselni, mint elődei.

Ezeknek a lépéseknek köszönhetően sikerült a hiányt lefaragni és az államháztartás helyzetét stabilizálni, de pénzpiacok nem feltétlen nézték jó szemmel a szokatlan lépéseket, aminek legtöbbször a forint látta kárát.

Amennyire manapság bevett gyakorlattá vált a bankadó, illetve a különböző szektorális különadók, ez a 2010-es évek elején korántsem volt így. Matolcsy tehát mindenképpen úttörőnek számított a maga nevében, a különc megoldások pedig Orbán Viktornak sem voltak ellenére.

Kritikus hetek és a török kártya

A matolcsyzmus igazai próbatétele azonban 2011 novemberében következett be, amikor a pénzpiaci zavarok miatt csúcsán kénytelen volt az egyszer már kiebrudalt, ahogy ő fogalmazott, három betűs intézmény visszahívni a forint hirtelen látott gyengülése láttán.

Ez volt talán az unortodox gazdaságpolitika és a 2010 óta tartó Orbán-kormány legnehezebb hónapja, ekkor vágták sorra bóvliba a magyar államkötvényeket a nagy hitelminősítő intézetek és ráncigálták a forintot a befektetők. Jól mutatja az akkor éppen kibontakozó euróválság hullámainak nagyságát, hogy több európai kormányt is pillanatok alatt elsöpört a vihar, köztük Silvio Berlusconi és José Luis Rodríguez Zapatero olasz és spanyol miniszterelnököt.

Akkor még meglehetős arcvesztéssel járt az IMF visszahívása, az azonban az első pillanattól érződött, hogy húzza az időt a kormány. A jegybanktörvény módosításával és a török kártya kijátszásával egészen addig tudta lebegtetni a megállapodást megkötését (konkrétabban 2013-ig), amíg a finanszírozási környezet érdemben nem javult. Ez azonban nem változtatott azon a tényen, hogy Orbán Viktor egy kifejezetten nehéz gazdasági év után nevezte kis jegybankelnöknek Matolcsy Györgyöt, aki alatt kétségtelenül létrejött a fiskális egyensúly, noha 2012-ben 1,7 százalékkal (még az utolsó negyedévben is 2,7 százalékkal) csökkent a gazdaság kibocsátása, tehát finoman szólva se állt jó bőrben a magyar gazdaság.

Csak az inflációt tartja szem előtt a jegybank – mondta Matolcsy

A mai viták ismeretében, amelyek a jegybank intézményei szerepéről szólnak, érdekes visszaolvasni Matolcsy György 2010-es választások előtt adott interjúját, amiben arról értekezett, hogy a jegybank 2003 nyara óta súlyos szakmai hibákat vétett, és ezekből nem tanult. Matolcsy kori véleménye szerint a legnagyobb probléma az volt – akárcsak ma Nagy Mártonnak a jegybankkal kapcsolatban –, hogy

Pedig szerinte a monetáris eszközöknek széles tárháza van. 2010 májusában az alapkamat egyébként Magyarországon 5,25 százalékon állt, ami 150 bázisponttal alacsonyabb a mai szintnél.

A boldog békeidők

Matolcsy azonban nem sokáig tétlenkedett, ma már meglepő módon nem az árstabilitás fenntartása, hanem a növekedés beindítása került a monetáris politika fókuszába, gyakorlatilag 2013 márciusának első heteiben.

A növekedési hitelprogram ennek egyik fontos eszköze volt, amelynek fennállása alatt a jegybank több tízezer vállalatot juttatott olcsó hitelhez. Amire igencsak szüksége volt a magyar gazdaságnak, hiszen a 2008-as, 2009-es válság után óriási visszaesést produkált a vállalati hitelezés Magyarországon, amit nem segített a 2012-es kamatcsökkentések elindítása sem. 

És bár az IMF sem feltétlen nézte jó szemmel a folyamatosan duzzadó NHP-t, a gazdaságélénkítésnek meg lett az eredménye: 2014-ben volt az első év, amikor két százalék fölötti növekedést produkált a magyar gazdaság.

Amikor a pénzügyminiszter pesszimista és a jegybankelnök bizakodik

A kormány és a jegybank viszonya tehát látványosan 2019-ben kezdett el romlani, Varga Mihály pénzügyminiszter és Matolcsy György jegybankelnök ebben az időben több ízben szólalkozott össze. Érdekes, hogy akkor is a közgazdász vándorgyűlés adott teret az üzengetésnek.

Viharos körülmények között távozott Nagy Márton, akinek korábban órási érdemei voltak a devizahitelek kivezetésében, ám két hét múlva már új helyen, a miniszterelnök mellett kötött ki főtanácsadóként. Feltehetőleg ezek az események is szerepet játszanak abban, a jegybank elnöke kikerült Orbán Viktor legfontosabb szövetségesei közül.

Megbomló egyensúly, Matolcsy-kritikák özöne

A Covid okozta leállások miatt óriási költekezésbe kezdett a magyar kormány, amivel egy időben, 2020-ban 8 százalékig szaladt a költségvetés hiánya, tehát a 2010 óta fennálló egyensúly felbomlott. Azóta ez áll a Matolcsy-féle kritikák fókuszában. 2022 májusában a MNB egyik eseményén az elnök például úgy fogalmazott ennek kapcsán, hogy Magyarország „letért” a közös lengyel–magyar fejlődési ösvényről, ami veszélyezteti a magyar gazdaság felzárkózását, ezért új egyensúlyt és annak helyreállítását célzó tervet szorgalmaz. 

A 2023-as közgazdász vándorgyűlésen Matolcsy az akkori lépéseket azzal indokolta, hogy Magyarország egy árfolyamválság küszöbén volt, amit csak a jegybank intézkedéseivel sikerült elkerülni. A kormány gazdaságpolitikáját egyenesen kudarcnak nevezte, az árstopok kapcsán pedig azt mondta, hogy kalandorpolitikát folytatott a kormány.

Csökkenő infláció, megmaradó konfliktus

A 2024-es közgazdász-vándorgyűlés azonban akár már a békülésről is szólhatott volna. Hiszen bár az infláció csökkenésével párhuzamosan Nagy Márton többször is küklopsz-üzemmóddal vádolta meg a jegybank vezetését, amiért kizárólag az inflációra figyel, és Matolcsy sem maradt adós visszaszólásokkal,

Varga Mihály nem véletlenül fogalmazott úgy, hogy „a múltat le kell zárni”. Érdekesség, hogy a pénzügyminiszter, aki talán a Magyar Nemzeti Bank elnöki címének legkézenfekvőbb várományosa, Matolcsy kritikáiról  csak annyit mondott, hogy az egymás meggyőzésének képessége csekély.

Két intézmény, két személy

Összefoglalva tehát elmondható, hogy legalább annyi személyes vonás van Matolcsy György és a kormány közötti vitában, mint szakmai. Ami viszont tény: