Az unordotox gazdaságpolitika atyja márciusban, 12 év után befejezi a munkáját a jegybank élén. Összeszedtük, hogyan jutott el a növekedést hajhászó különc megoldásoktól a „küklopsz-üzemmódig” és távolodott el a korábbi szövetségesétől.
Nyitókép: Hegedűs Róbert/MTVA
Gazdaságpolitikai úttévesztésben van a magyar kormány 2021 óta – ezt a sarkos álláspontot fogalmazta meg Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank a kormány gazdaságpolitikájának kritikájaként a 2024-es közgazdász vándorgyűlésen. A jegybank leköszönő elnöke, aki ilyen minőségében utoljára lépett fel a közgazdász értelmiség éves találkozóján, nem először száll be a magyar kormányba regnálása óta, a kirohanásai azonban meglepő módon 2020 óta sűrűsödtek meg. Kérdés, hogy miért pont azóta. Egy dolog azonban biztos:
az unortodox megoldások híve ma már inkább ortodoxnak mondható.
A 2010-es kormányváltás után kevés olyan személy volt az újonnan megalakuló kormányban, akinek lényegében biztos helye volt. Matolcsy György ezek közé tartozott, akinek kritikusai bár gyakran felhánytorgatják MSZMP-s múltját, mégis már a 90-es évek végén Orbán Viktor kegyeibe került. Olyannyira, hogy
nevéhez kötődik a jobboldal máig egyik legsikeresebb gazdaságfejlesztési programja.
A lakásépítésekre és a kkv-k támogatására épülő Széchenyi Programot ugyanis az akkori ellenzék részéről rengeteg kritika érte, többek között azért, mert szerintük kizárólag a középosztályt és egy szűk réteget támogat, miközben a költségvetést is megterheli. Ám
a program sikeréhez nem fér kétség: a gazdaság dinamikusan bővült, az infláció csökkent, miközben a minimálbér a kétszeresére emelkedett.
És bár sajnos mindez nem volt elég a Fidesznek, hogy megnyerje a 2002-es választásokat, a fiaskó biztosan nem Matolcsyn múlott.
Matolcsy az ellenzéki 8 év alatt végig kitartott Orbán Viktor mellett, így 2010-ben nem volt kérdés, hogy ő lesz az új nemzetgazdasági miniszter. Ahogy az is hamar kiderült, hogy a Fidesz valami nagyon mást akar képviselni, mint elődei.
A Matolcsy György-féle unortodox gazdaságpolitika első lépései közé tartott a bankadó kivetése, ami ekkor még teljes tabunak számított. De az ő nevéhez kötődik a 3000 milliárd forint értékű magánnyugdíjpénztári vagyon államosítása is.
Ezeknek a lépéseknek köszönhetően sikerült a hiányt lefaragni és az államháztartás helyzetét stabilizálni, de pénzpiacok nem feltétlen nézték jó szemmel a szokatlan lépéseket, aminek legtöbbször a forint látta kárát.
Amennyire manapság bevett gyakorlattá vált a bankadó, illetve a különböző szektorális különadók, ez a 2010-es évek elején korántsem volt így. Matolcsy tehát mindenképpen úttörőnek számított a maga nevében, a különc megoldások pedig Orbán Viktornak sem voltak ellenére.
A matolcsyzmus igazai próbatétele azonban 2011 novemberében következett be, amikor a pénzpiaci zavarok miatt csúcsán kénytelen volt az egyszer már kiebrudalt, ahogy ő fogalmazott, három betűs intézmény visszahívni a forint hirtelen látott gyengülése láttán.
Ez volt talán az unortodox gazdaságpolitika és a 2010 óta tartó Orbán-kormány legnehezebb hónapja, ekkor vágták sorra bóvliba a magyar államkötvényeket a nagy hitelminősítő intézetek és ráncigálták a forintot a befektetők. Jól mutatja az akkor éppen kibontakozó euróválság hullámainak nagyságát, hogy több európai kormányt is pillanatok alatt elsöpört a vihar, köztük Silvio Berlusconi és José Luis Rodríguez Zapatero olasz és spanyol miniszterelnököt.
Akkor még meglehetős arcvesztéssel járt az IMF visszahívása, az azonban az első pillanattól érződött, hogy húzza az időt a kormány. A jegybanktörvény módosításával és a török kártya kijátszásával egészen addig tudta lebegtetni a megállapodást megkötését (konkrétabban 2013-ig), amíg a finanszírozási környezet érdemben nem javult. Ez azonban nem változtatott azon a tényen, hogy Orbán Viktor egy kifejezetten nehéz gazdasági év után nevezte kis jegybankelnöknek Matolcsy Györgyöt, aki alatt kétségtelenül létrejött a fiskális egyensúly, noha 2012-ben 1,7 százalékkal (még az utolsó negyedévben is 2,7 százalékkal) csökkent a gazdaság kibocsátása, tehát finoman szólva se állt jó bőrben a magyar gazdaság.
A mai viták ismeretében, amelyek a jegybank intézményei szerepéről szólnak, érdekes visszaolvasni Matolcsy György 2010-es választások előtt adott interjúját, amiben arról értekezett, hogy a jegybank 2003 nyara óta súlyos szakmai hibákat vétett, és ezekből nem tanult. Matolcsy kori véleménye szerint a legnagyobb probléma az volt – akárcsak ma Nagy Mártonnak a jegybankkal kapcsolatban –, hogy
az MNB túl magasan tartotta az alapkamatot, és egyedül az infláció elleni küzdelmet tartotta szem előtt (ahogy Nagy Márton mondaná, küklopsz üzemmódban működött), miközben a gazdaság élénkítését nem támogatta.
Pedig szerinte a monetáris eszközöknek széles tárháza van. 2010 májusában az alapkamat egyébként Magyarországon 5,25 százalékon állt, ami 150 bázisponttal alacsonyabb a mai szintnél.
Matolcsy azonban nem sokáig tétlenkedett, ma már meglepő módon nem az árstabilitás fenntartása, hanem a növekedés beindítása került a monetáris politika fókuszába, gyakorlatilag 2013 márciusának első heteiben.
Matolcsy ráadásul nem kevesebbet ígért megválasztása után,mint a monetáris politika teljes megváltoztatását.
A növekedési hitelprogram ennek egyik fontos eszköze volt, amelynek fennállása alatt a jegybank több tízezer vállalatot juttatott olcsó hitelhez. Amire igencsak szüksége volt a magyar gazdaságnak, hiszen a 2008-as, 2009-es válság után óriási visszaesést produkált a vállalati hitelezés Magyarországon, amit nem segített a 2012-es kamatcsökkentések elindítása sem.
És bár az IMF sem feltétlen nézte jó szemmel a folyamatosan duzzadó NHP-t, a gazdaságélénkítésnek meg lett az eredménye: 2014-ben volt az első év, amikor két százalék fölötti növekedést produkált a magyar gazdaság.
Ha aranykorról beszélhetünk, azt biztosan a 2014 és 2019 közötti időszak annak tekinthető, hogy ebben mennyire volt szerepe a a magas nyomású gazdaságnak, az uniós forrásoknak, a munkaerőhiánynak vagy Matolcsynak, nem tudni, mindenesetre ettől tény, 2018-ban 5 százalék fölött volt a GDP-bővülés mértéke, amire a rendszerváltás óta egyszer volt példa, mindezt pedig úgy sikerült elérni, közben az államadósság évről évről csökkent, a költségvetés egyensúlyban volt és a bérek elképesztő tempóban nőttek, miközben az infláció végig négy százalék alatt volt.
A kormány és a jegybank viszonya tehát látványosan 2019-ben kezdett el romlani, Varga Mihály pénzügyminiszter és Matolcsy György jegybankelnök ebben az időben több ízben szólalkozott össze. Érdekes, hogy akkor is a közgazdász vándorgyűlés adott teret az üzengetésnek.
A mai, jegybank és a kormány közötti konfliktus megértéséhez 2020 május-június fordulójához kell visszamenni, amikor egy fontos változás történt a nemzeti bankban.
Viharos körülmények között távozott Nagy Márton, akinek korábban órási érdemei voltak a devizahitelek kivezetésében, ám két hét múlva már új helyen, a miniszterelnök mellett kötött ki főtanácsadóként. Feltehetőleg ezek az események is szerepet játszanak abban, a jegybank elnöke kikerült Orbán Viktor legfontosabb szövetségesei közül.
A Covid okozta leállások miatt óriási költekezésbe kezdett a magyar kormány, amivel egy időben, 2020-ban 8 százalékig szaladt a költségvetés hiánya, tehát a 2010 óta fennálló egyensúly felbomlott. Azóta ez áll a Matolcsy-féle kritikák fókuszában. 2022 májusában a MNB egyik eseményén az elnök például úgy fogalmazott ennek kapcsán, hogy Magyarország „letért” a közös lengyel–magyar fejlődési ösvényről, ami veszélyezteti a magyar gazdaság felzárkózását, ezért új egyensúlyt és annak helyreállítását célzó tervet szorgalmaz.
Nem szabad elfelejteni azonban, hogy éppen ez az időszak, amikor kitört az orosz-ukrán háború, és az infláció megközelítette a 10 százalékot, és a jegybank sorra jelentette be a kamatemeléseket, amelynek következtében 2022 októberében már 18 százalék lett az irányadó ráta.
A 2023-as közgazdász vándorgyűlésen Matolcsy az akkori lépéseket azzal indokolta, hogy Magyarország egy árfolyamválság küszöbén volt, amit csak a jegybank intézkedéseivel sikerült elkerülni. A kormány gazdaságpolitikáját egyenesen kudarcnak nevezte, az árstopok kapcsán pedig azt mondta, hogy kalandorpolitikát folytatott a kormány.
A 2024-es közgazdász-vándorgyűlés azonban akár már a békülésről is szólhatott volna. Hiszen bár az infláció csökkenésével párhuzamosan Nagy Márton többször is küklopsz-üzemmóddal vádolta meg a jegybank vezetését, amiért kizárólag az inflációra figyel, és Matolcsy sem maradt adós visszaszólásokkal,
a gazdasági bajok 2024-re szeptermberére mérséklődtek. Az ikerdeficit, ami leginkább veszélyes lehetett volna a magyar gazdaságra nézve, eltűnt, az infláció pedig már a jegybank 4 százalékos célsávja alá süllyedt, és már a növekedés is az élénkülés jeleit mutatta.
Varga Mihály nem véletlenül fogalmazott úgy, hogy „a múltat le kell zárni”. Érdekesség, hogy a pénzügyminiszter, aki talán a Magyar Nemzeti Bank elnöki címének legkézenfekvőbb várományosa, Matolcsy kritikáiról csak annyit mondott, hogy az egymás meggyőzésének képessége csekély.
Összefoglalva tehát elmondható, hogy legalább annyi személyes vonás van Matolcsy György és a kormány közötti vitában, mint szakmai. Ami viszont tény:
a növekedés ösztönzése és az infláció letörése egyszerre nagyon nehéz egy olyan válságban, amire a fejlett nyugati világban 50 évente kerül sor.
„Mintha büdös koldusok lennének, akik betévedtek egy menő bulira, ahonnan nem merik őket kidobnii”– Rod Dreher egyedüli konzervatívként a Nexus Intézet amszterdami fórumán járt.
Gyurcsány Ferenc tiszteletdíja négyhavi összegével megegyező mértékben, 14 138 736 forinttal csökkenhet.
Magyarország vezető régióként léphet az új gazdasági korszakban.
A miniszterelnök szerint a modernitás ma már nem nyugati kategória.
Mi lesz a következményük a Magyar Péter-féle hangfelvételeknek? Elhozza-e Donald Trump a békét? Talpra áll-e az európai és a magyar gazdaság? Ezekről a kérdésekről vitatkozott a Mandiner Presszóban Dévényi István és Gajdics Ottó.
A biztonságpolitikai szakértő szerint van realitása, hogy Putyin leülne tárgyalni a tűzszünetről.
Az ukrán haderő volt főparancsnoka őszintén elmondta a véleményét.
A 2026-os labdarúgó-világbajnokság európai selejtezőinek sorsolásán a Nemzetek Ligája-osztályozós válogatottjai automatikusan négycsapatos csoportokba kerülnek.
