Lázár János nem hagyta szó nélkül a kritikát, és válaszolt Magyar bejegyzésére. Üdvözölte őt a „magyar vasút valóságában”, majd ironikusan megjegyezte, hogy örül, hogy a politikusok harminc év után végre észrevették a vasút problémáit. Lázár pontokba szedve válaszolt Magyar kritikáira, elismerve a problémák létezését, és ígéretet tett a megoldásukra.
Egyúttal meghívta Magyart egy személyes találkozóra, hogy részletes tájékoztatást adjon a tervezett intézkedésekről.
A párbeszéd nem ért véget ezzel, ugyanis Magyar válaszolt Lázár felajánlására, megköszönve a lehetőséget, és jelezte, hogy élni fog a meghívással. A beszélgetést egy újabb csipkelődéssel zárta: „Csak nehogy az legyen a végén, hogy a vonat csak vár, nem indul már…”.