Hamis hangok
Ma a jobboldal médiafelületein csak az létezik, amit az agitprop osztály engedélyez; manapság – értsd több mint egy évtizede – pont olyan a sajtóirányítás, mint a pártállam idejében.
A miniszterelnök egyértelművé tette: a háború, illetve az arra adott hibás EU-s válaszok olyan folyamatokat erősítettek fel, amiket összességében nem túlzás világrendszerváltásnak nevezni.
Az alábbiakban a csütörtökön megjelenő Mandiner-duplaszám bevezető vezércikke olvasható:
Címlapsztárunkat parafrazeálva: hangos dal szólt július közepén Tusnádfürdőn, amikor Orbán Viktor világpolitikai helyzetértékelést adott, és a magyar kilátásokat elemezte beszédében. Akadtak jó néhányan, akik a kormánypártok választás előtti békekampányát afféle nettó propagandának bélyegezték, mondván, ezzel a zivataros időket élő Magyarország vezetői elkendőzhetik az ország valódi problémáit, egyben a választók fejében az egekig srófolhatják a voksolás tétjét.
Ma már biztosan tudjuk: ez nettó butaság. Sőt. A kampánynak jócskán vége, Magyar Péter két csajozós poszt között bicskanyitogató stílusban ad elő olyan, közepesen kidolgozatlan szakpolitikai elképzeléseket, mint „a kint élő honfitársaink tájékoztatása a hazaköltözés előnyeiről” meg az áfacsökkentés az egyébként is ingatag lábakon álló költségvetések idején. Gyurcsány Ferenc puffog, a többi ellenzéki formáció az egzisztálás szélén táncol.
Tusnádfürdőn a miniszterelnök egyértelművé tette: a háború, illetve az arra adott hibás európai uniós válaszok olyan folyamatokat erősítettek fel, amiket összességében nem túlzás világrendszerváltásnak nevezni, s természetesen Magyarország jövőjét is óriási mértékben befolyásolják.
Meg tud-e erősödni Európa? Meddig izmosodik a Kelet? Milyen irányt vesz az Egyesült Államok? És ami a legfontosabb: a háború minden problémánkban benne van, mindent érint, ami ma Magyarországon vagy rosszul van, vagy nincs elég jól. A békepártiság tehát nem kampányszlogen, hanem az igazságok legtisztábbika.
A háború okozza elsődlegesen – az Európai Unió és Oroszország gazdasági különválasztása által – az EU lemaradását a világ többi gazdasági központjától, aminek következtében cselekvési opciói egyre szűkülnek; a háború teszi élessé az eleddig szunnyadó amerikai–kínai ellentétet, muníciót adva azon cinikus realistáknak és naiv ideológusoknak, akik „demokráciák” és „autokráciák” küzdelmeként látják a világot, mintha ezek tiszta formái léteztek volna bárhol valaha is; a háború ver éket Közép-Európa békét és lázálmok hajtotta szabadságharcot akaró népei közé.
Ezért beszél a miniszterelnök annak kitörte után két és fél évvel még mindig a háborúról: amíg ezt a problémát nem oldjuk meg, addig kevés dolgot tudunk igazán megoldani. Ráadásul a napokban megtörtént, amitől tartani lehetett: a harcok továbbterjedtek. Itt az ideje belátni, hogy a konfliktust kizárólag a tárgyalóasztal mellett lehet megoldani.
Útravaló is tehát a miniszterelnök tusnádi beszéde, akárcsak a hasonló témákat és kérdéseket is feszegető MCC Feszt programjai – ezekről a beszámolók elérhetők honlapunkon és YouTube-csatornánkon.
S útravaló hetilapunk e számának melléklete is: tisztán írja le a körülöttünk elterülő világot, Magyarország elkövetkező néhány évnyi útjának irányát, peremfeltételeit és buktatóit, éleslátással, bármikor elővehető gondolatokkal szolgál a potenciálisan kialakuló helyzetekhez.
„A politika a kultúrától folyásirányban lefelé van” – mondta volt Andrew Breitbart, helyesen. Így aztán ahogy a politika kinéz, nagy vonalakban úgy néz ki annak ősképe, a kultúra is, függetlenül attól a műfaji távolságtól, ami egy szabadegyetemi előadást egy életszagú kulturális turisztikai melléklettől elválaszt.
A tusványosi beszéd Magyarország nagy útjáról szól, a Mandiner Útravaló az egyes magyarok egyéni, kis útjairól az élet sűrűjében. Töltekezésre szükség van politikai és kulturális értelemben, egyenként és közösségként egyaránt. Tartsanak velünk!