Nehogy aztán úgy tűnjék, hogy direkt csinál Magyar Péter az ATV-ből HetiPetit...
Nyitókép: Balint Szentgallay/NurPhoto via Getty Images
Ha a TISZA Párt felhatalmazást kap a magyar emberektől, akkor „betiltja a propagandát” – jön szembe már sokadszorra a határozott ígéret. A magam részéről ezúton bátorítanám a pártvezetőt, hogy hajrá:
ne várjon, ne szemérmeskedjék, hanem járjon el saját hatáskörében,
és ragyogtassa fel előttünk legalább a maga szűkös kis lehetőségei szerint a propagandamentes politikai kommunikáció valóságát!
Nem állítom, hogy mindenképp ki kellett volna rohannia Szöllősi Györgyitől valamikor a harmadik-negyedik perc tájékán, annál tényleg van jobb megoldás – de adta volna magát akár egy olyasfajta, a régi jó háborgásokra emlékeztető határozott no pasarán, mint hogy
„Viccel, szerkesztő asszony? Ez itt az Egyenes beszéd, nem az általam megvetett közmédia miniszterelnöki interjúja, tessék már beleállni a dologba, és legalább egy-két jelentéktelenebb ponton belekötni a mondanivalómba! Segítsek netán? Nehogy aztán úgy tűnjék, mintha direkte én csináltatnék az ATV-ből HetiPetit!
Ne csak az egészségügyi államtitkár kapjon belevaló kérdéseket, nekem is jár a valódi bizonyítási lehetőség!”
Híjnye, ennek az embernek a szavai mögött nyomokban mégis akad némi aranyfedezet – jegyezhette volna meg magában ennek hallatán a néző, elismerően hümmögve. De a ziccer sajnos kimaradt.
„Hogy lehet az, hogy Spanyolországban nulla százalék a zöldség és a gyümölcsök áfája?” – kérdezte inkább a TISZA elnöke, majd minden bizonnyal azért nem válaszolta meg a saját kérdését, mert nem érezte ehhez magáénak a polgárok felhatalmazását. Pedig legközelebb tessék nyugodtan: simán el lehet mondani a nézőknek, hogy „mindez azért lehetséges,
mert az ottani bezzegkormány kifejezetten a »háborús infláció« nevű jelenség miatt hozott egy erre vonatkozó ideiglenes intézkedést,
még a jogszabályok címében is következetesen az ukrajnai és a közel-keleti konfliktusokkal indokolva az arrafelé, Európa túlsó végén tapasztalható áremelkedéseket és gazdasági-társadalmi problémákat; ami azt jelenti, hogy vagy a »háborús infláció« létezik mégis, minden propagandától függetlenül, még a harci cselekményektől és a Barátság kőolajvezetéktől messze távolabbi vidékeken is, vagy a magyar kormány követ a kommunikációs panelek vonatkozásában nyugati mintákat”.
Azt már nem muszáj hozzátenni mindehhez, hogy spanyolországi szakértők és fogyasztóvédők egyáltalán nincsenek elragadtatva az áfa lenullázásától mint intézkedéstől,
mert úgy látják, az élelmiszerboltok kihasználták a lehetőséget haszonkulcsuk növelésére,
miközben a fő gond eleve az, hogy eladási áraik akár 875 százalékkal is meghaladják a termelőknek fizetett árat. Tényleg nem kell egyből ennyire kimaxolni a korrektséget és felvillantani a sok-sok jól hangzó külföldi gyakorlat szürkébb árnyalatait, jusson máskorra is.
Azt az állítást viszont legközelebb kifejezetten jó lenne bővebben kifejteni, amely szerint „Lengyelországban 30 százalékkal olcsóbbak az élelmiszerek”.
Véletlenül úgy alakult, hogy a napokban arrafelé nyaraltunk, így a TISZA felől érkező információknak bedőlve nagy reményekkel vetettük be magunkat az ottani élelmiszerboltokba – nagyon csúnya csalódás lett a vége.
De ilyenkor sem árt, ha az ember először magában keresi a hibát, úgyhogy elkönyveltük: biztos csak rossz időben voltunk rossz helyen, vagy pikkel ránk a polák kiskereskedelem.
Hazaérve mindenesetre azért tettem egy kisebb kirándulást a mindkét országban működő élelmiszerboltok internetes felületein, szigorúan figyelmen kívül hagyva minden akciót: a körte Lengyelországban szűk 8 százalékkal olcsóbb, a sárgabarack 12 százalékkal drágább; az egyik áruház lengyel verziójában az almát aktuálisan nem kevesebb mint 25 százalékkal olcsóbban lehet kapni, mint a magyarban, cserébe a görögdinnye kilója ott 646 forintnyi złoty. A banán egyazon lánc magyar webáruházában 549–699 forintért kapható, a lengyelben 646 forintnyi złotyért. A tej hasonló árú, a kenyér meglepő módon a magyar webáruházban olcsóbb, az újkrumpli (ha minimálisan is, de) szintén, a vajak árversenyét viszont összességében a lengyel üzletek nyerik. Satöbbi.
Mindenre találni példát, csak arra nem, hogy a lengyel számla végösszege 30 százalékkal olcsóbb lenne.
És bár kutakodásom távolról sem tudományos igényességű, megnyugtatóan egybevág a Lakmusz májusi számításaival, amelyek szintén nem tudták alátámasztani Magyar Péter lassan fél éve ismételgetett állítását. Illene ezért tisztázni, hogy amennyiben tűzzel-vassal irtjuk a propagandát, hogyan lesz a legkedvezőtlenebb termékkosár esetében is legfeljebb 20 százalékos árkülönbségből a mikrofonok előtt következetesen harminc?
Tényleg apróságoknak tűnhetnek ezek, kicsinyes szőrszálhasogatásnak – ahhoz viszont, hogy a választó akár csak egyetlen gondolatkísérlet erejéig is hinni tudjon a TISZA Párt sokmilliárdos ígéreteinek kivitelezhetőségében, szerencsés lenne legalább a propagandamentesítés pénzbe nem kerülő ígéretéből előrukkolni lassan egy háztáji demó verzióval.
Átalakítaná az általános forgalmi adó, az ÁFA rendszerét a Tisza Párt, a luxusnak vagy egészségtelennek nyilvánított termékek áfáját viszont 5 százalékkal emelnék. Így például az alkohol- és dohánytermékek, illetve az 1600 köbcenti feletti autók ÁFA kulcsa is emelkedne.
Hont András újságíró gyilkos iróniával üzent Magyar Péternek.
Több európai országban hatályon kívül kellett helyezni a vagyonadóról szóló törvényt, mert tönkre vágta az államháztartást.
Nem várt támogatás.
Ha a pesti értelmiségi kikéri magának, hogy drog nélkül kelljen buliznia, akkor hogy várjuk el a deviáns családba született hátrányos helyzetű fiataltól, hogy ne akarjon kristályt? Francesca Rivafinoli írása.
Európa egyszerre küzd Brüsszel nyomásával, a kezelhetetlen terrorkockázatokkal és a túlterhelt szolgálatokkal. Közben a politikai térben Orbán Viktor tovább erősödik, a Tisza bizonytalanságba csúszik.
„Nem tudom, hogyan találták ki, hogy ez büntetőt ért” • „Az egyik legenyhébb tizenegyes, amit valaha láttam.”
A muszlimok szerint az LMBTQ összeegyeztethetetlen a kultúrájukkal.
