Gasztrohétvége a NER megdöntésére

Nyitókép: A volt főpolgármester Horvátországba költözik. Fotó: Youtube/képernyőfotó.

„Nem is oly rég még a rendőrsorfalat ostromolta valamelyik CEU-tüntetésen a Kossuth téren összeragtapaszozott képpel (gondolom, idegállapotban borotválkozhatott) – a minap viszont már arról tájékoztatta a dolgozó népet Demszky Gábor, hogy kész, vége, csomagol, elhagyja az országot. Hasta la vista! Az űzött tekintetű egykori SZDSZ-es politikus, aki alkalmanként flakonos ásványvízzel locsolja az őt kérdező Bohár Dánielt, az alábbi, drámai szavak kíséretében jelentette be székhelyének áthelyezését a horvátországi Isztriába (ahol még főpolgármestersége idején vásárolt magának közepes méretű haciendát): »Most leköltözöm ide, egy jobb világba. Hogy ne is lássam a főváros kormányzati kifosztását és hanyatlását, a társadalom leszelektált züllését, az olcsó pénzen megvett és rövid pórázon tartott értelmiség agóniáját.«

A sátorfa szedése előtt még – talpig szabad demokrataként – a miniszterelnök fölakasztásáról elmélkedett, és a fásult baloldali híveket kárhoztatta, amiért nem tüntettek elég lelkesen, amikor ő azt mondta nekik: »Az ország potrohos tulajdonosát, akasztófára való vezérét zavarta a szabad szó a Wesley-n. Felőrölte, kifosztotta, tanárait elüldözte. Hiába szerveztem Iványi Gáborral együtt többhetes tiltakozást, tömegeket nem sikerült megmozdítani vele.« A hálátlan nép tehát nem állt ki Demszky meg Iványi szektájának főiskolája mellett. »Amíg nem lesz otthon szabad az oktatás, nekem nincs helyem benne« – duzzogott Demszky.

Így hát nincs más hátra, mint a festői Adria, ahová friss bejegyzései szerint időközben meg is érkezett. Továbbá hírül adta: napi kétszer úszik a tengerben, a köztes időben pedig az emlékiratait rendezgeti. Rendezgesse, pancsoljon.

Teljesen lényegtelen, mit csinál vagy nem csinál ez a Budapestet korrupcióba fullasztó (Hagyó–BKV–Mesterházy Ernő–4-es metró-balhék) jómadár, vagy hogy napi hányszor akasztana fideszeseket. Ő már a múlt. A szerencsére kimúlt SZDSZ egy zárványa, aki magyar Kamaszukaként évtizedekkel a vesztes háború után is harcol a dzsungel (de leginkább saját) démonai ellen. Inkább röhejes, mint félelmetes.”

***