Magyar egyelőre mindennek nekimegy, amiről úgy gondolja, hogy kritikus vele szemben

„Sajtóban hazudni nem kell félnetek jó lesz ha a szerkesztőség egyetért én nem ellenzem. A hatalomtól legalább részben független sajtó a pártok mellett az Orbán-rendszer  megdöntésének legfontosabb intézménye. Amikor a sajtóról írok, akkor a rendszer megdöntésének feltételeiről is írok. Vitában állunk a sajtó nem elhanyagolható részével. A sajtó és a politikai szereplők közti vita meglehetősen természetes. Más céllal, más feladattal néznek a világra, mások közvetlen érdekeik, mi több, rövid távon azok kifejezetten ellentétesek is lehetnek. Szóval ilyen helyzetben nem a vita, nem a konfliktus a kivétel, hanem annak hiánya.

Nem érti az itthoni viták természetét, tartalmát, aki annyit mond, hogy »tessék, nem elég, hogy a Fidesz után a Tisza is a sajtót ekézi, most még a DK is beléjük szállt«. Mi úgy látjuk, hogy ez három különböző természetű kritika. Orbánnak rendszeridegen minden tőle független intézmény, így a sajtó is. Magyar egyelőre mindennek nekimegy, amiről úgy gondolja, hogy kritikus vele szemben, vagy csak egyszerűen rossz színben tünteti fel. Hogy mi a viszonya a sajtószabadság alkotmányos eszméjéhez, azt még nem tudjuk.

Mi az alkotmányos demokrácia alapértéknek tekintjük a sajtószabadságot. Természetesnek tekintjük, hogy a sajtó szabadon mond rólunk véleményt, kritikát.
A mi vitánk ezen kereteken belül van.

Röviden összefoglalva álláspontunkat, szerintünk nincs rendben, ha a magát függetlennek tekintő sajtó:
1. nem független, hanem politikai, hatalmi célt szolgál;
2. szándékosan torzítja a tényszerű hírt;
3. összekeveri a hírt a véleménnyel;
4. emberi méltóságában sért, rágalmaz bárkit;
5. elutasítja, hogy közéleti tényezőként működése éppen úgy nyilvános megítélés tárgya, mint bármely más hasonló szereplőé;
6. a fenti tárgyú kritikát, ítéletet a sajtószabadságra elleni támadásként értelmezi, ezért annak védelmére hivatkozva támadást indít kritikusaival szemben.

Ha egy médium kivonja magát a nyilvános kritika alól, ha a sajtószabadságra hivatkozva önmagát, működését, minden egyéb feltétel teljesítése nélkül érinthetetlen szerepbe helyezi, akkor nem úgy viselkedik, mint a NER? Az a rendszer, melyben a kormány önmagát azonosítja az országgal, ezért a kormány politikáját ért minden kritikát az ország kritikájaként, elárulásaként értelmez?

Amikor valaki, a működését érintő tárgyszerű kritikára nem tárgyszerűen válaszol, hanem úgy tesz, mintha a kritika alkotmányos alapjogokat sértene és ezért mintegy azt védve ellentámadásba lendül, és/vagy egyenesen a kritikus személyét támadja, akkor nem azt érezzük, hogy a szóban forgó alanyt már súlyosan megfertőzte Orbán pusztító rendszere?

Nem véletlenül beszélünk politikai rendszerről. Ennek a rendszernek számtalan intézményi, szabályozási és egyéb eleme van. Aki, miközben nyilvánvalóan része ennek a rendszernek, mégis kívülállóként viselkedik, az vagy súlyos intellektuális, vagy hasonlóan súlyos erkölcsi gondokkal küzd. Elbújik felelőssége alól, menekül.

Magyarországot folyamatosan fertőzi az orbáni politikai magatartás, kultúra és erkölcs. Olyan listával sokan rendelkeznek, hogy másoknak mit kellene csinálni. Ha valaki változást akar, akkor érdemes egy olyan listát is készíteni, hogy ő maga mit fog másként csinálni azért, hogy jobb hely legyen ez az ország. Mi készítettünk magunknak egy ilyen listát. Működésünket ehhez igazítottuk. Ajánlanám ennek megfontolását a magyar sajtó minden szereplőjének is.”

***