„A Palotajátékok több mint egy kulturális esemény, egy közösségi együttműködés” – visegrádi lokálpatrióta a Mandinernek

Nyitó- és belső kép: Visegrádi Nemzetközi Palotajátékok Facebook-oldala

Az egykori királyi székhely, Visegrádra nemrég azzal került a figyelem középpontjába, hogy a jelenleg több helyszínen is folyó régészeti feltárás során egy páratlan lelet, egy oltárrészlet került elő, amely a jövőben a helyi múzeum éke lesz. De július 12-e és 14-e között még inkább felbolydul a Dunakanyar központja, hiszen már 39. alkalommal rendezik meg a Visegrádi Nemzetközi Palotajátékokat, melyre idén is több tízezer látogatót várnak. Az Európában is egyedülálló történelmi fesztivál múltjáról, jelenéről és küldetésről kérdeztem Cseke Lászlót, Pro Visegrád Kulturális Szolgáltató Közhasznú Nonprofit Kft. Ügyvezetőjét. Interjúnk. 

***

Mit jelent Visegrád városa számára a Visegrádi Nemzetközi Palotajátékok?

Ez a 39 éve megrendezett történelmi fesztivál Visegrád legfontosabb kulturális eseménye, ami valójában több mint kulturális esemény, hiszen egy olyan közösségi együttműködés is egyben, ami a város szinte egész lakosságát érinti. Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy 

De nemcsak Visegrád számára fontos ez a nemzetközi esemény, hiszen ez a fesztivál az elmúlt négy évtized alatt túlnőtt már a Kárpát-medence határain, és európai szemmel nézve is egy számottevő történelmi fesztivállá vált. Erre példa, hogy európai uniós pályázat keretén belül oktattuk azokat, akik szeretnének hasonló fesztivált szervezni Németországban, Szlovéniában vagy Norvégiában. 

Mi az a programelem, ami a leginkább vonzza az érdeklődőket?

Nagyon nehéz kiemelni egy programelemet. Itt inkább az érdeklődőket kellene megkérdezni, hogy ki miért látogat ide. Mi magunk is minden évben végzünk közvélemény-kutatást, és kapunk is válaszokat, hogy mik azok az elemek, amelyeket leginkább vonzzák a látogatókat.
De azt gondolom, hogy önmagában az a fajta sokszínűség, ahogy Visegrádon a középkori Európa világa megjelenik, hiszen 

De ha nagyon ki szeretnék emelni bármit is, azok a lovagi tornák. Ezek érdeklik leginkább az ideérkezőket. A három nap során három lovagi tornát mutatunk be: János cseh, Kázmér lengyel és Anjou Károly magyar király lovagi tornáját. Az is egyedülálló a helyszín esetében, hogy egy 1800 fő befogadására alkalmas, fedett lelátó áll rendelkezésünkre. Ilyen Magyarországon sehol máshol nincs, semmilyen történelmi fesztiválon.

Évszázadokkal ezelőtt a visegrádi vár falai között hívták életre a V4-együttműködést. Ennek a szellemisége miként jelenik meg a rendezvényen?

1335-ben még nem beszélhettünk Visegrádi négyek együttműködésről, de ekkor történt egy korszakot meghatározó kongresszus, ahol a cseh, a lengyel, a magyar uralkodó, valamint a német lovagrend küldöttsége és jó néhány német választott fejedelem is jelen volt. Ennek a kongresszusnak az eredménye a következő száz évben meghatározta Közép-Európa fejlődését és sorsát. 

A történészek azt mondják, hogy 

 Illetve nagyon fontos szerződéseket kötöttek a német lovagrenddel is, ami lehetővé tette, hogy Lengyelország egy önálló fejlődési útra lépjen.

Nem véletlen, hogy az 1991-es, szintén Visegrádon életre hívott Visegrádi Együttműködésnek – V4-ekről még nem beszélhettünk, mert 1991-ben még Csehszlovákia létezett – ez az 1335-ös kongresszus volt.
Ennek az együttműködések a szellemisége a kezdetektől megjelenik a rendezvényen, hiszen 1985 óta minden évben ezt a királytalálkozót, ezt a kongresszust ünnepeljük, és nagyon büszkék vagyunk arra, hogy mindenfajta kísértés ellenére nem változtattunk ezen a tematikán. Holott Hunyadi Mátyás évfordulója kapcsán is sokan javasolták, hogy koncentráljunk inkább arra. De ragaszkodtunk ahhoz, hogy 

Mindezek mellett megjegyezném, hogy nagyon sok résztvevő és látogató is érkezik Csehországból, Lengyelországból és Szlovákiából a Palotajátékokra.

Mit mutatnak a statisztikák: sok a visszatérő közreműködő és vendég?

A történelmi fesztivál fellépői között nyilván sok visszatérőt találhatunk. Nagyon büszke vagyok, hogy európai viszonylatban is olyan ismert és elismert szereplők jelennek meg, mint Kassai Lajos lovasíjász vagy Vermes István és fia, Vermes Balázs, akik nomád olimpiai bajnokok. Vagy Mónus József, többszörös távlövő világbajnok. De mellettük rengeteg autentikus, hagyományőrző csoport vesz részt a fesztiválon évről évre. Valamennyien ezt a három napot teljes erőbedobással viszik végig és lelkesen készülnek a Palotajátékokra. Hiszen 

A vendégek kapcsán pedig elmondhatjuk, hogy a Palotajátékoknak egy mintegy 10 ezer főt számláló „rajongói tábora” van. Bár egy réteg rendezvényről van szó – hiszen nem mindenkit érdekel a történelem – viszont annak örülünk, hogy a rajongók, akik évről évre megjelentek/megjelennek Visegrádon először a gyerekeiket hozzák magukkal, majd az unokáikat. Ez is mutatja, hogy ragaszkodnak hozzánk.

Jelenleg is több helyszínen zajlik régészeti feltárás a településen. Ez miként befolyásolja a rendezvény megvalósítását?

Nagyon jó az együttműködésünk a Várkapitánysággal, akárcsak a visegrádi Mátyás Király Múzeummal, és természetesen a régészekkel is, hiszen a szervezők közül is nem egy személy vesz részt a régészeti feltárásokban is segítőként. Úgy vélem, hogy 

Mint ismert, Visegrád 700 éve, 1323-ban vált királyi székhellyé, és még napjainkban is egy európai színvonalú rendezvényt tud megvalósítani.

Örülünk annak, hogy folyamatosan történnek a régészeti feltárások, és a Palotajátékoknak az a feladata, hogy azt a fajta ellentmondást feloldja, hogy a város nevének hallatán mindenki rögtön a fellegvárra gondoljon. Még mindig sokan várjátékokról beszélnek, ha a fesztivál szóba kerül. Épp ezért nagyon fontos, hogy a királyi palotát, amely a középkor egyik legreprezentatívabb központja volt, méltó módon mutassuk be, és ebben a Visegrádi Nemzetközi Palotajátékoknak óriási szerepe van.

A nemrég indult műemléki program és a nem mindennapi oltárlelet miként fogja majd gazdagítani a település muzeális kínálatát? Milyen hatással lehet majd a turizmusra?

Ennek a hatása beláthatatlan, mivel azokhoz a leletekhez hasonlót csak Itáliában találtak, melyek most előkerültek. Mindenképpen az a központi cél, hogy egy megújult múzeumi struktúrában minden olyan értékes leletet, ami Visegrádhoz és annak történelméhez köthető, méltóképpen tudjuk bemutatni, megőrizni és a következő generációnak átadni. S igaz ez arra a tájra is, amit Dunakanyarnak hívunk. 

Erre nagyon-nagyon vigyázunk, és azt szeretnénk, hogy a következő évszázadokban is ugyanilyen szép maradjon, és ugyanilyen szeretettel gondozzák, ahogy mi is tesszük.