Nyitókép: MTI/EPA/Made Nagi
„Antony Blinken amerikai külügyminiszterre nem mondhatjuk, hogy idióta. Legalábbis a szó eredeti jelentése értelmében nem az, hiszen nagyon is részt vesz a demokrácia politikai életében. Bár ne tenné! Ellenben a mai szóhasználat alapján bátran állíthatjuk róla, hogy komplett idióta. Ismét tanúbizonyságát tette ugyanis egy hazánkról szóló kinyilatkoztatásában, hogy tanulatlan, felkészületlen és ostoba. Méltó társa a demens vénembernek, akit kénytelenek vagyunk a világ csendőreként viselkedő nagyhatalom elnökének tekinteni, feltéve, ha testőrei megtalálják a Fehér Ház kertjében, ahol eltévedt.
De visszatérve Blinkenhez, a minap azt találta állítani hazánkról, hogy Magyarországon a tisztviselők továbbra is antiszemita szóképeket és muszlimellenes retorikát alkalmaznak, valamint megbüntetik a kormányt kritizáló vallási csoportok tagjait. Kíséreljük meg a leereszkedést arra a szellemi színvonalra, ahonnan ezek a gondolatok származnak, vagyis a honi dollárbaloldal és dollármédia unásig ismert propagandadumáinak szintjére, hogy dekódolhassuk, mit is akar mondani állítólagos szövetségesünk egyik főembere.
Lássunk először néhány állítólagos antiszemita szóképet, úgymint Soros-terv, Soros-hálózatok, sorosista politikusok és bírók az unió döntéshozó szervezeteiben. Amióta kiderült, hogy nem kis részben Soros György eteti kézből az európai és a magyar globalista baloldalt, az ő nevének említése egyenlő a szemükben a hajdanvolt nácik rémtetteit magasan túlszárnyaló antiszemitizmussal. Nem beszélve arról, ha arcképe kikerül egy politikai plakátra, mert az már egyenesen antiszemita gyűlöletkeltés az Orbán-fóbiások szemében. Innen kezdve sejthető, milyen forrásokból dolgozott az a 2023-as nemzetközi vallásszabadság-jelentés, amit Blinken mindenféle kritika nélkül átvett, hogy belénk rúghasson, amiért nem támogatjuk a proxyháborújukat Ukrajnában.
Nem létezik más megfejtés azon ország külügyminiszterének idiotizmusára, ahol mindennapos szokássá vált olyanokat üvöltözni egyetemek campusain, hogy „Égessük földig Tel-Avivot!”, „Globalizáljuk az intifádát!”, „A cionisták nem érdemlik meg, hogy éljenek!”, de a legdurvábbakat normális ember nem hajlandó idézni sem. Egy idáig süllyedt moralitású helyről próbálnak bennünket kioktatni vallásszabadságról és toleranciáról. Az őrület tobzódásának ezen a fokán különösen felértékelődik egy másik külpolitikus sokkal autentikusabb meglátása. Jiszráel Kac izraeli külügyminiszter példamutatónak nevezte hazánk fellépését az antiszemitizmus ellen, és azt kívánta, bárcsak Nyugat-Európában és a világ többi részén is látnák ezt a küzdelmünket. Blinkent ez persze nem érdekli, mert úgy gondolja, a magyarok olyan rafinált antiszemiták, hogy iszlamofóbiájuk kiélése érdekében még a zsidókkal is hajlandók összefogni. Ali, Juszuf, Mohamed és a többiek pedig röhögnek a markukba. Ők mindig is úgy tartották, hogy a Nyugat teljesen megtébolyodott.