Jézusról és az őskeresztényekről azt gondolja a baloldal, illetve bizonyos idealista szerzők, hogy utópista szociális forradalmárok voltak: elvetették az erőszak minden formáját, megvetették a magántulajdont, és őskommunista vagyonközösségben éltek, ellenezték a gazdagságot, és esetleg még anarchisták is voltak, elítélve az államhatalmat. Eszerint az álmodozó forradalmár Jézus elképzeléseit Pál apostol forgatta ki és csinált belőle intézményes egyházat, de azért az ókeresztényekkel kapcsolatban is élnek téves, őket egyenlősítő pacifista anarchistának gondoló elképzelések a köztudatban. A kereszténység végső „eltérítése”, „ártatlanságának elvesztése” eszerint a 312-es konstantini fordulattal, a kereszténység legalizálásával, majd államvallássá tételével következett be. Ez a felfogás teljes tévedés. Jézus híres mondása, hogy „adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené”, ezzel a zsidó politikai forradalmárok ellen lépett fel, akik nem akartak adót fizetni.