A brüsszeli migrációs és integrációs politika csődje nap mint nap életeket veszélyeztet
Magyarországon ilyen nem fordulhat elő.
Személyi kultusz, szektás rajongás vagy valami egészen más alakult ki a Tisza Párt vezére körül? És mennyire veszélyes ez a társadalmi jelenség?
Nyitókép: Magyar Péter az európai uniós választások előtti napon tartott Tisza párti tüntetésen (Szentgallay Balint/NurPhoto via Getty Images)
***
„A Facebook-csoportban szembetűnő, hogy Magyar Péter hívei a legelszántabb dékás mentalitással szállnak bele mindenbe és mindenkibe, aki bántja vezérüket. A különvéleményeseket hamar letorkolják a legelszántabb péteriánus gárdisták (például valaki szóvá tette, hogy miért szerepel annyi gyerek a tüntetéseken, politikai képeken, elvégre a gyűlölt ellenfelük is azt csinálja; de hát amit szabad Jupiternek…).
Ha lélektani szempontból elemezzük e csoport dinamikáját, akkor egy ijesztő és aggasztó jelenség rajzolódik ki. Vannak hölgyek, akik Tisza-logót festenek a körmükre, mások Tisza-tortát sütnek a férjük születésnapjára – vagy egyenesen Magyar Péternek, ajándékba –, gyermekeiket odaállítják Magyar Péter mellé egy fotó kedvéért, ami valószínű, hogy nemsokára leváltja az otthoni, unalmas esküvői fotográfiát; akadnak, akik pólót, bögrét csináltatnak (nem a párt webboltjából rendelik, hanem rászánják az idejüket), mesterséges intelligenciával generálnak tiszás képeket, tüntetéseken pózolnak, jelszavakat írnak a képek mellé, sőt vannak cukrászdák, amelyek Tisza-fagyit árulnak.
Mattias Desmet, a Genti Egyetem Pszichoanalízis és Konzultációs Pszichológiai Tanszékének klinikai pszichológiaprofesszora, részletesen leírta e jelenséget az A totalitarizmus pszichológiája című könyvében, amelyben többek között azt állapítja meg, hogy a »tömegformálás lényegében a csoportos hipnózis olyan formája, amely megfosztja az egyént a kritikai távolságtartás és az erkölcsi tudatosság képességétől«. Magyar Pétert és támogatóit látszólag nem zavarja, hogy vagyonát és életminőségét – a tűzpiros BMW-vel egyetemben – annak a »rendszernek« köszönheti, amelynek most ádáz ellenségévé vált; ahogyan az sem zavarta meg követői kognitív térerejét, hogy volt felesége részletesen beszámolt magánéletük »nehézségeiről«.
Magyar Péter egy új szereplő, jól fekszik Nyugaton – lásd Manfred Weber udvarlását –, akár egy bizonytalan is jó szívvel szavazhat rá a mostani »rendszerrel« szemben. Ráadásul Magyar mindenben Orbán Viktorhoz akar hasonlítani, Manfred Weberrel is olyan helyen találkozott – a képek alapján valószínű, hogy a Hilton teraszán – ahonnan olyan képet készíttetett, amilyet Orbán Viktor szokott posztolni a Karmelitából, amikor fontos vendége érkezik.
Magyarék tudatosan rájátszanak egyes orbáni elemekre, miközben tudatosan és hangosan elhatárolódnak másoktól, és a tömegformálás lélektanának megfelelően mindez nem kelt kognitív zavart a követőiben, hanem csak fokozza a rajongásukat.”