Magyar Péter képében Gyurcsány félreérthetetlen jelzést kapott – a finanszírozók, a hálózat már nem benne gondolkodik

(Nyitókép: AFP/KISBENEDEK ATTILA)

Szinte ugyanaz a folyamat játszódik most le a baloldalon, mint 2012-ben vagy épp 2021 környékén. Legalábbis a kezdeti lépések nagyon hasonlók ahhoz, amikor Bajnai Gordon vissza akart térni a politikába, vagy amikor Márki-Zay Péter bejelentkezett a miniszterelnök-jelöltségért. Igaz, a politika dinamikája mindkét esetben más volt, de az ellenzéki szavazók „percepciós érzete” hasonlított a mostanihoz.

Bajnai hiába volt miniszterelnök 2009–2010-ben, előtte pedig a Gyurcsány-kormány minisztere és ifjúkommunista reménység, az ellenzéki tábor érzete alapján új szereplő volt az elvtársak között. Ezt erősítette, hogy üzletemberként is dolgozott, és kiváló kapcsolatokat ápolt az európai mainstream politikai elittel, a Soros-hálózattal és az amerikai kormányzattal is. Aztán végül a saját elvtársai, az ellenzéken belül még erősnek számító MSZP, valamint Gyurcsány Ferenc közösen szorították le a pástról. 

a magyarországi politikai közgondolkodást, közérzetet, ideológiai irányokat alaposan feltérképezték, és arra jöttek rá, hogy csak egy olyan politikai karakternek lehet esélye Orbán Viktorral szemben, aki családi állapotát, vallásosságát tekintve ugyanolyan karakterjegyeket visel, mint a kormányfő. Sőt, még azt is hangsúlyozni kellett, hogy Márki-Zay egy kiábrándult kormánypárti, aki megjárta Kanadát, ahonnan nyugati, „felvilágosodott” nézetekkel, kiváló angoltudással tért haza.

Egy ellenzéki szimpatizánsnak mindez biztosan vonzónak tűnhetett.

Csakhogy arra nem számítottak, hogy Márki-Zay a furcsa és zagyva gondolatait nem tartja magában, hanem megosztja majd a választókkal is.  

De ezt 2021 őszén még nem gondolták róla. Olyannyira nem, hogy a 2019-ben győztes főpolgármestert, Karácsony Gergelyt is levették miatta a sakktábláról, pedig eredetileg ő lett volna a jelölt. Még a finanszírozási struktúrát is rá szabták valahol New Yorkban, Bajnai Gordonnal és Korányi Dáviddal átbeszélve az egészet. A civil szervezeten keresztüli finanszírozási modell ekkor született meg, eredetileg a 99 Mozgalom volt a kiszemelt hazai pénzosztó szervezet.

hogy aztán az egész projektet tanácsadóstul Márki-Zayékhoz, a Mindenki Magyarországa Mozgalomhoz irányítsák. A guruló dollárok botrányát pedig már ismerjük.

Az első jelzést a 2019-es főpolgármester-jelölti előválasztás jelentette Gyurcsánynak: nem az ő emberére (akkor Kálmán Olgára, majd 2021-ben Dobrev Klárára) tették a tétet a nagyfiúk Manhattan szigetének felhőkarcolóiban, hanem Karácsonyra, majd Márki-Zayra. Aztán a miniszterelnök-­jelölti kasztingon Karácsonyt is beáldozták Márki-Zayért.

A hódmezővásárhelyi polgármester zagyvaságaira meg már a baloldalon sem igazán kíváncsi senki, ő a politikai senki földjén kóborol. A Momentum – hiába került be a parlamentbe – már Magyar Péter feltűnése előtt lejtmenetbe került, koncepció és stratégia nélkül politizált. Az ő szavazói pártoltak át a leggyorsabban Magyarhoz, de a kiürült és vérszegény Jobbik végét is az egykori NER-lovag ellenzéki aktivizálódása jelenti majd.

Hiába tudott a 2022-es hatalmas választási vereség után Gyurcsány újra feltámadni és megerősödni, a két – a 2019-es és a 2021-es – erőteljes intés után 

A finanszírozók, a hálózat nem Gyurcsányban gondolkodik, pedig Gyurcsány számíthatott rájuk. Mindent megtett a bizalomért: a háborús nyilatkozatai, a migránssimogatása, az uniós pénzek Magyarországra érkezésének szabotálása, a kormánypárti képviselők és a holdudvar folyamatos fenyegetése sem volt elég. 

ha valóban kormányt akar váltani, a 10 százalékos szavazói magját bizonyosan megtartó Gyurcsánnyal a választási rendszer sajátosságai miatt mindenképp kooperálnia kell majd.   

A baloldal legfrissebb X-faktora mindenesetre három hónapos politikai karrierje alatt megkapta a teljes hálózati infrastruktúrát az adatkezelőktől kezdve a biztonsági embereken keresztül a rendezvényszervezői csapatig, és bizony ott mozoghatnak körülötte a Bajnai-féle tanácsadók, ahogy a Jobbikot balos-liberális alakulattá átformáló aktivisták is feltűntek mellette.

Viszont most épülhetnek rá azok a politikai életművészek is, akik már szinte minden pártban megfordultak, de nem tudtak sehol megragadni. Ezért is lesz nehéz június 9. után hátországot építenie, hiszen – bár kétségkívül megjelennek majd új szereplők is körülötte – a médiaszereplések és a facebookos lájkvadászat nem lesz elég, valahogy a terepmunkát is el kell majd végezni. Ehhez kölcsönös bizalom kiépítésére lesz szükség a párt vezetője és a tagság között. Ismerve a főszereplő nem épp szeplőtelen múltját, habitusát, ez nem lesz könnyű menet. 

Ígért már atombombát is, viszont a „bizonyítékai” csupán egy vérszegény tűzijátékra emlékeztettek, nem atomtámadásra.

Emellett a fenyegetőzéseiről csak annyi bizonyosodott be, hogy nem többek ködszurkálásnál. Magyar minden fellépése során kormányt akar buktatni, ezért a szimpatizánsai június 9-én is ezt fogják várni tőle.

Azért annak van némi diszkrét bája, hogy a néhány hónappal ezelőttig még a kormánypárt gazdasági hátországában vígan lubickoló, többmilliós juttatásokat élvező figura a szemünk láttára válik az ellenzék vezető alakjává. Magyar most azoknak a kiábrándult ellenzéki szimpatizánsoknak a bizalmát szerezte meg, akik február eleji feltűnéséig legszívesebben őt is száműzték volna egy lakatlan szigetre élelem és ivóvíz nélkül. 

Az emberi minőségéről mindent elárul, ahogy férjként beszélt, viselkedett a feleségével, ahogy felvette az otthoni beszélgetésüket, amit eljuttatott az ügyészségre. Az pedig mindennek az alja, hogy a mentők jegyzőkönyve alapján öngyilkosságot színlelt családja legnagyobb megrökönyödésére.

Sokan vártuk az ellenzék végleges bukását, azonban egy valódi, nemzeti érzületű ellenzéket kívántunk volna magunknak, amely elfogadja a nemzeti minimumot, az ország függetlenségének védelmét. Ehelyett Magyar Péter ugyanannak a hálózatnak lett az embere, amely a szuverenitásunk ellen dolgozik. Magyar nem lesz épp egy minőségi ellenzéki csere, de visszatekintve a magyar történelemre megállapíthatjuk, volt már nála keményebb ellenfele is a jobboldalnak.

A szerző az Alapjogokért Központ vezető elemzője.