Egész Európát anarchiába süllyesztheti Ilaria Salis: a magyarverő nő új antifasizmust sürget
„Ez egy társadalmi és politikai kihívás. Egy európai, internacionalista kihívás” – mondta az EP-képviselő.
Önmagában a közösségi pénzekre alapozni hazánk fejlődését nem lehet.
Nyitókép: FrankyDeMeyer
„Egyre több szellemi műhely és platform foglalkozik Magyarország húszéves európai uniós tagságával, ami nem meglepő, hiszen május elsején emlékeztünk meg arról, hogy két évtizeddel ezelőtt léptünk be a közösségbe. Minden bizonnyal profánul hangzana integrációnk kapcsán az egykori jelszó: »Éljen május elseje!« Tekintettel arra, hogy az 1990-es rendszerváltozást megelőzően a majális szocialista erődemonstrációnak számított hazánkban – gondoljunk csak a sör-virsli kombinációra, az erőltetett és kényszerű munkásfelvonulásokra –, nem pedig a dolgozók valós ünnepének.
De nézzük, mi a hivatalos állásfoglalás! Az ellenzék szerint ugyanis Orbán Viktor miniszterelnök arra készül, hogy Magyarországot kivezesse az Európai Unióból. Amennyiben ez tényleg így lenne, aligha kardoskodna a kormány az unió bővítéséért, vagy éppen a jogos uniós forrásokért, de spongyát rá!
Bóka János európai uniós ügyekért felelős miniszter a témában úgy fogalmazott, hogy Magyarország európai uniós tagsága nemzeti konszenzuson alapuló történelmi siker, olyan döntés, amelynek akkor sem volt és most sincsen alternatívája. Persze szükség van arra is, hogy reálisan értékeljük az Európai Unió és a magyar tagság helyzetét, mert az a jövőre vonatkozó tanulságokkal szolgál.
Mielőtt ezt részletesen taglalnánk, szögezzük le, hogy uniós tagságunk nem egy beteljesült álom, hanem juss és járandóság: Magyarország sokat tett azért, hogy véget érjen a közép-európai térségben a szocializmus, és nem pusztán mi, magyarok, hanem más országok is visszakerüljenek a régi, európai közösségbe. Ha pedig a számok nyelvén beszélünk, kétségtelen, hogy az elmúlt húsz év alatt mintegy negyvenezermilliárd forintos támogatásban részesült hazánk,
cserébe azonban liberalizáltuk és megnyitottuk a piacainkat, így nem pusztán hazai intézmények részesültek a brüsszeli pénzesőből, hanem a nálunk megtelepedett multik itteni leányvállalatai is. Magyarán a külföldi beruházók voltak sokáig a haszonélvezők.”