Az NKE Nemeskürty István Tanárképző Karon a magyar nemzet igényeire reflektáló, a tanári hivatást a közszolgálat jegyében gyakorló tanárokat fogunk képezni.
Nyitókép: MTI/Illyés Tibor
A szerző történész, történelemtanár, a Történelemoktatók Szakmai Egyesületének elnöke
Magyarországon, de bizonyára a világ számos más helyén is a labdarúgás, a közlekedés, a történelem és természetesen az oktatás azon témák közé tartoznak, amelyekhez mindenki ért. Bizonyos tekintetben ez örvendetes dolog, hiszen azt jelzi, hogy az elszemélytelenedő 21. században is számottevő érdeklődés mutatkozik közös ügyeink és azon belül az oktatás iránt. Nem meglepő ezek után, hogy egy új tanárképző intézmény (a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemeskürty István Tanárképző Kara) felállása miatt még a megszokottnál is több vélemény lát napvilágot. Ennek apropóján célszerű a kar létrehozásának gondolati hátterét is jobban megvilágítani,
bemutatva a valós és helyes értelmezést szemben egyes szervezetek – mint az Oktatói Hálózat vagy a Civil Közoktatási Platform – néhány kapcsolódó kérdésben megfogalmazott véleményével.
Amióta világ a világ, minden társadalomban ellátták az oktatás és nevelés különböző feladatait. Kezdetben családi, közösségi és informális jelleggel, a komplexebbé váló közösségekben, államokban pedig már intézményesen. Egészen a 19. századig – amikor is a polgári államok kialakultak – az állam (egy-két kivételtől eltekintve) nem tartotta feladatának az oktatás megszervezését, tartalmának kialakítását, biztosítását. Ezt más társadalmi szereplőknek (leginkább az egyháznak) engedte át. A polgári állam azonban a nagy ellátórendszerek felépítésével magára vállalta a közoktatás biztosítását, ami a modern világ egyik alapelemévé vált.
Ezzel jutunk el az egyik legfontosabb alapvetéshez: a közoktatás működtetése, szervezése tehát alapvető állami feladat.
Ha például a közlekedés üzemeltetésére gondolnánk, akkor azt szolgáltatásnak nevezhetjük, de minthogy az oktatás elsősorban nem gazdasági tevékenység, és sok más tekintetben is különbözik azoktól, így a leghelyesebb közszolgálatnak nevezni.
Ráadásul a magyar állam a 19–20. században igen nagyméretű, szinte minden településre kiterjedő iskolahálózatot hozott létre, így ez a típusú közszolgálat az, amely talán a leghatékonyabban tud dolgozni a magyar társadalom közös életének jobbá tételéért, céljainak megvalósításáért. Ennek megfelelően nem kell és nem is lehet az oktatásra valamilyen semleges, a 21. századi globális világban zajló technokrata életre felkészítő rendszerként tekinteni,
hanem a magyar társadalom közös ügyeinek egyik leghatékonyabb előmozdítójaként, a magyarság értékeinek, teljesítményeinek, hagyományainak képviselőjeként és továbbörökítőjeként érdemes szemlélni.
Mindezt összegezve tehát az oktatás akkor látja el jól a feladatát, ha elsősorban nem a különböző nemzetközi sztenderdeknek és kutatói iskoláknak kíván megfelelni, hanem – közszolgálatként – a mai magyar társadalom, különösképpen is a tanulók és rajtuk keresztül a szülők és családok, azaz a nemzet szolgálatát helyezi a középpontba. Ezt szolgálják az oktatási rendszer egyes szabályozó elemei (például a tantervek), amelyek az alapvető kereteket is lefektetik.
Egy pillanatig sem szabad szem elől téveszteni, hogy az oktatási rendszer középpontjában a tanuló áll, az egész működés az ő fejlődését, nevelését szolgálja. Nem teljesen pontos párhuzammal élve ők a hangverseny közönsége, akik a koncerten kapott élménytől épülnek, ám az, hogy a koncert hogyan sikerül, eléri-e a kívánt hatást, máskor is visszatér-e a közönség, elsősorban a zenészeken múlik. Az oktatás „koncertjének zenészei” pedig a tanárok. A vázolt párhuzam talán kellőképpen rávilágít arra, hogy mennyire központi szerepet játszanak a köznevelési rendszerben a tanárok.
Ám mégsem szabad megfeledkezni a végső célról: a köz szolgálatáról. Alkalmanként egy-egy virtuóz művész élhet az improvizáció eszközével,
de harmonikus zene akkor születik meg, ha a zenészek egymással együttműködve, a zeneszerző által leírt szólamokat a karmester által megadott tempóban játsszák el.
Mindezt az oktatás valóságára lefordítva tehát a tanárok mindennapos tevékenységének illeszkednie kell az országos köznevelési keretekhez, a nemzet érdekeit szolgálva. Ebben a tekintetben tehát a tanári tevékenység más attitűdöt igényel, mint akár egy gyógyszeripari vállalatnál dolgozó vegyész vagy kereskedelmi cégnél alkalmazott közgazdász esetében. Az utóbbi kettőnél ugyanis a munka során teljesen szabadon, az egyéni elképzelések szerint lehet alakítani a kutatási vagy üzleti terveket a minél jobb eredmény érdekében, addig a tanári pálya során mindig tekintettel kell lenni a közszolgálat feladatára, és csak ezután, másodsorban jelenhetnek meg az egyéni célok, preferenciák, elképzelések.
Az eddigiekben bemutatottakból következik az ideális tanárképzés modellje is. A hazai tanárképzés történetileg úgy alakult, hogy jellemzően a tudósképző szakok mellett jelentek meg a tanári tárgyak, ezzel mintegy a bölcsész vagy természettudós képzéseket elvégző hallgatók „mellékesen” tanári végzettséget is szereztek.
Az említett tudós szakok azonban érthető módon nem a közszolgálat, hanem a tudományos kutatás logikája és elvei szerint szerveződtek,
éppen ezért ezen keretek között nehezebb érvényesíteni a közszolgálati célokat. Ez utóbbi célok tekintetében elsőrendű elvárás, hogy a jövendő tanárok azokon a tudományos szakmai, valamint tanári felkészítő témákban szerezzenek elmélyült jártasságot, amelyekre jövendő tanári pályájuk során szükségük lesz. Azt pedig, hogy melyek ezek a területek, a mindenkori köz szolgálata dönti el, amit a létező szabályozó állami jogszabályok és dokumentumok tesznek kézzelfoghatóvá. Mindezek érvényesítése egy évszázados múltra visszatekintő, hagyományosan eltérő logika szerint szerveződő struktúrával nagyon nehéz feladat,
ugyanakkor egy, a közszolgálati oktatásban már komoly tapasztalatokat szerző, a tanárképzést az alapoktól a közszolgálatiság jegyében felépítő új karon hatékonyan meg lehet valósítani.
A NKE-n – mint a közszolgálati felsőoktatás egyik legfontosabb intézményén – létrejövő Nemeskürty István Tanárképző Karon tehát a magyar nemzet és társadalom, különösen az iskolába járó tanulók, rajtuk keresztül szüleik és családjaik igényeire reflektáló, a tanári hivatást a közszolgálat jegyében gyakorló tanárokat fogunk képezni, akik tanulmányaik során egyaránt felvérteződnek az időtálló értékekkel és ismeretekkel és a 21. századi modern tudással és képességekkel. Mai világunkban minden eddiginél fontosabb a tanárok azon hivatása, hogy stabil ismeretekkel, tudással és értékekkel bíró fiatalokat neveljenek, akik számára így adott lesz az önálló gondolkodás és véleményalkotás képessége. Ez tehát az NKE tanárképzésének hivatása és stratégiája.
E célok elérése érdekében a magyar tanárképzés méltán elismert, szakmailag kiemelkedő tradícióira építünk. Olyan fejlesztéseket tervezünk, amelyek lehetővé teszik a kiemelten gyakorlatorientált, kiscsoportos oktatást és a jelentős mértékű szakmai tapasztalatszerzést biztosító gyakorlatokat, programokat. Az ezek alapjául szolgáló képzési és kimeneti követelmények, tantervek és tananyagok kidolgozása már folyamatban van, hogy azokat a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság is jóváhagyhassa a tervek szerint a jövő év folyamán. Az NKE új tanárképző karának képzési kínálatát a felsőoktatási felvételi eljárás időszakában szervezett számos rendezvény, szakmai konferencia és nyílt nap keretében részletesen bemutatjuk majd az érdeklődők számára.
Magunk is beláthatjuk: a legtöbb tanórán felvetett kérdés nem a való élet, hanem az iskolai tananyag kategóriában jelent meg a gondolkodásunkban. Nánay Mihály írása.
Lassan a brüsszeli országjelentések összes ajánlása megjelenik a Tisza programjában.
Bemutatta az ambiciózus terveket az államtitkár.
Szentesen csütörtök délutánra szülői értekezletet hívott össze Szabó Zoltán Ferenc polgármester, hogy – hivatalosan – a Horváth Mihály Gimnáziumban kialakult helyzetről tartsanak közös megbeszélést.
Egy innovatív pedagógus nem egyszerűen tantárgyi tudást közvetít, hanem megtanítja a diákokat arra, hogy stabil tudás birtokában hogyan oldjanak meg valós problémákat. Szakos Enikő írása.
Mennyire volt gördülékeny a tanévkezdés? Milyen kihívások várnak a diákokra és a tanárokra? Kell-e aggódni a gyermekek teljesítménye miatt? Többek között ezekről kérdeztük Balatoni Katalin miniszterelnöki biztost.
Az ukrán titkosszolgálattal nyilván madarat lehet fogatni.
A Tisza Párt beállt az álhírgyártók mögé.
