Varga Judit tragédiája

Fotó: Varga Judit Facebook-oldala

„Rögtön az elején tegyük ide: Varga Judit egy igazán vacak igazságügyi miniszter volt. Sok oka van ennek, kezdve azzal, ami az elejétől teljesen nyilvánvalóan látszott, hogy nem is a honi kodifikáció az ambíciója. Varga Judit közel évtizednyi eurodiplomáciai munka után fél szívvel, fél lábbal továbbra is Brüsszelben volt. Ha csak tehette, tárcavezetőként is pakolta a huzibőröndöt, és indult Ferihegyre, repült vívni a brüsszelitákkal. A szíve másik fele meg Miskolcon maradt, neki nem sportállás volt az egykori alma mater, a Miskolci Egyetem kuratóriuma, láthatóan fontos része az identitásának a miskolciság, az egyeteme.

Neki tette az a legrosszabbat, hogy Orbán Viktortól megkapta az esélyt az igazságügyi tárca élén bizonyítani. Valljuk be: teljesen szervetlen folyamat végén jutott odáig. Vessük össze ezt azzal az úttal, amit Pintér Sándor vagy Varga Mihály tett meg a mai miniszteri dolgozószobákig. Sőt, a főmumus Rogán sem a semmiből lett propagandaminiszter. Varga Judit nem fölbaktatott, nem, nem, őt bizony úgymond kiemelték (milyen szép kádári terminus technicus, és tényleg ez történt). Biztos vagyok abban, hogy még a felkérés előtti napon sem az forgott a fejében, hogy »hej, mit tudnék én tenni a hatályos nemzeti joganyaggal«.

És nem is az, hogy »de jó lenne a pesti politikai csatákat megvívni«.

Ismeri és szereti Brüsszelt, teljesen önazonos Miskolcon is, de pont a fővárosi intrikákat és az elitgenerációkat átfonó hálózatokat nem látta át. Ha valaki, én ezt igazán megértem.

Vacak miniszter volt aztán amiatt is, amit a Hont szokott mondani, hogy tudniillik ebben a kormányban még azt sem a miniszter dönti el, hogy milyen miniszter lesz, jó vagy rossz, mivel a zömük papucs orrán pamutbojt. Kásler Miklós például a mai napig ellegózna miniszterként, ha nincs a koronahiszti, holott egy csúcstárcát »vezetett«. Varga Juditnak pechje volt, mivel az ő minisztériumában esélyesebben buggyant fel más szara, és esélyesebben szagolták ki azt az ellenzéki oknyomozó újságírók. Hiába nem az ő közvetlen bűne sem a Pegasus-, sem a Schadl-Völner ügy, ennyi botrány után akkor sem viszik tovább a minisztert. Pláne, hogy az a nyomorult influenszerkedés, aminek ma már jobban ismerjük a lehetséges forrását, állandóan karikatúrát csinált belőle. Mindenesetre ahogy a kinevezés, úgy a leszedés is orbáni módon történt (volna eredetileg), és ez az, amit az ellenzék zöme képtelen elsajátítani saját embereit illetően: a betámadott szereplőt nem közvetlenül a botrány közben-után vonom vissza, hanem bevédem, tartom, majd oldalra buktatom. Így ő hálás lesz és szövetséges marad, az ellenség pedig nem kap vérszagot.

Amely új pozíció Varga Judit esetében végre egybeesett volna élete álmával, az EP-képviselőséggel. Pletykák szerint már 2019-ben is ezt kérte Orbántól, aki azonban a volt igazságügyi miniszterrel, Trócsányi Lászlóval próbálkozott Brüsszelben, és bukta el vele a biztosi posztot. Duplán rossz döntés volt mindkét fél felé. De 2024-re végre helyreállt volna a rend: Trócsányit meginvitálták az Alkotmánybíróságba (nem tudni, milyen »vaj« miatt nem vállalta ezt végül), és Varga Judit mehetett volna Brüsszelbe.

Gondoljatok bele: a Fidesz EP-listavezetői helye bombabiztos mandátum. Nincs olyan forgatókönyv, hogy ne jusson be. És igen, az egészen biztos, hogy már minden készen is állt ehhez. Biztos, hogy már azt is tudta, a gyerekek hova fognak iskolába járni, hol fognak lakni; felvette a kapcsolatot a régi barátokkal, szervezte a kinti stábot, becsekkolt a képviselőknél… és igen, azt érezhette, mint Indiana Jones, mikor szalad a függőhídon, az mögötte lángolva omlik a mélybe, de még pont meglesz, pont meglesz.

Aztán odavert neki a kegyelmi botrány, amitől az utolsó pillanatban a mélybe zuhant. És miért?

Valamiért, amiért egyszer már megbüntették. Igen, amivel kezdtem: vacak miniszter volt, erre adekvát szankció ciklus közben leszedni, egyszerű képviselővé lefokozni. De az kurvaélet, hogy ő nem mókolt Balog püspökkel K. Endre papírjai fölött, ő szimplán csak nem állította meg azt a folyamatot, ami a rendszerváltás óta egyetlen kivételtől eltekintve mindig ugyanígy lezajlott. Nem blokkolta azt a kegyelmi kérvényt, ami már az államfőn és a teljes apparátuson átment. Emiatt leszedni a Fidesz-lista éléről hatalomtechnikai szempontból érthető, de igazságtalan és aránytalan. Egyszerre remélem, hogy valamikor kap még egy esélyt megcsinálni, amit eredetileg akart, és hogy örökre megtanulta, egy miniszter nem így viselkedik. Pláne, hogy amit Brüsszelben tervezett mondani és tenni, az szerintem közelebb lett volna a nemzeti és európai érdekhez, mint a versenytárs listavezetők egy részének agendája.”