Ne keverjük össze azt, amit a nagyvilág elkülönít!

„Nagy tisztelője vagyok Fodor Gábornak, kiváltképp a politikai következetessége okán. Jóllehet hat évvel fiatalabb nálam, mégis egy fokkal korábbi politikai generációhoz tartozik. Ő a rendszerváltoztatás egyik ikonikus liberális alakja, jómagam pedig a mai modern európai baloldal képviselője vagyok.

Tulajdonképpen Fodor Gábor legtöbb állításával egyet szoktam érteni, már ami a gyakorlati megfigyeléseket illeti. Ideológiai vetületek dolgában már kevésbé. Így jártam most legújabb írásával is, amelyben számos kétségkívül releváns állítást tesz állapotainkról, úgymint magyar sajátosságként tálalja népünk – az én szavaimmal – csökött együttműködési képességét, avagy megpedzi Magyar Péter rövid csillagútjának alighanem lefelé induló szakaszát.

Ő egészen másként használja ezt a fogalmat, mint az valójában. Sajnos az ilyen szokásokat ugyanúgy a magyar átkok közé sorolom, mert ezek elválasztanak minket a világtól. Nem szerencsés, ha világfogalmakat más értelmű hungarikummá változtatunk, és csak saját dolgainkra figyelve becsapjuk magunkat, illetve a nagyvilág többi részét. Eredmény: kölcsönös értetlenség.

Fodor Gábor sajnos ebben is következetes. Számos írásában szinonimaként használja a baloldali és a (jelenleg) ellenzéki jelzőket. Jóllehet volt már alkalmam figyelmeztetni ennek helytelenségére, ő tulajdonképpen ezt el is ismeri, aztán mégis minden megy tovább a megszokott vakvágányon. Ha Fodor Gábornak és sokan másoknak, így például a Fidesznek igaza lenne ebben a sommás baloldalozásban, akkor a rendszerváltoztató ellenzék balról előzte az akkori állampártot, az MSZMP-t, s egyúttal balra sorolja önmagát mint liberálist, valamint a baloldaltól manapság irtózó magyar zöldeket, sőt még a náci gyökerekkel és hajtásokkal rendelkező szélsőjobbos mutációkat is.”