Hiába próbálták a rendszer eszmei alapjait támadni, a jelenlegi kabinet és az őket hatalomban tartó szavazóik üzenete nem kérdőjeleződött meg egy pillanatra sem: Isten-haza-család. A földi világ ugyan nem tökéletes, de a jóra törekedni kell, a bűnt pedig elítélni és megbánni (és a megtérő bűnösnek akár megbocsátani; sajnos ez az elv kissé elvérzett a nagy csinnadrattában).
Az tehát vitathatatlan, hogy vannak prioritások, a kormány dolga, hogy ezeket képviselje. Az ellenzék ezen szeretne változtatni,
de nyíltan ők sem mondanak mást, mert tudják, hogy ettől eltérő értékrenddel nem lehet jelentős számú szavazatot szerezni.
Most éppen egy, a semmiből előbukkant fura figurára tesznek fel mindent, de nem kockáztatják a programok csatáját (igazából az orbáni üzenetnek – nem a migrációra, genderre, háborúra – nincs alternatívája), hanem szimpátiaharcot hirdetnek. Azt gondolják, ha találnak egy Orbánnál rokonszenvesebb jelöltet, győzhetnek. (Mondjuk Magyarnál szerintem ezerszámra akadt volna megfelelőbb, de ez legyen az ő bajuk.)
Azért vannak valódi problémák is, és ezek jellemzően kívülről fenyegetnek. Ezek alkalmasak arra, hogy sokakban kialakuljon a meggyőződés: