Létrejött egy szekta, és követik a hamis messiást; erről már sok száz írás, elemzés született az elmúlt hetekben. Ez a szekta persze nem most jött létre, csak nem mindig volt vezére; időnként csak bolyongott saját frusztrációjának sivatagában. Ez a frusztráció pedig az Orbán Viktor iránt gyűlöletből fakad, és abból, hogy képtelenek legyőzni őt.
Újra és újra szembesülnek vele, hogy a gyűlölt ellenség erősebb náluk. Ettől aztán még frusztráltabbak lesznek.
Na de majd most! – vélik teljes meggyőződéssel, egyre csak erősödő, vehemens gyűlöletükkel, az ebből származó adrenalinlökettel, minden egyes újabb reménysugár felbukkanásánál. És ezeket a reménysugarakat mindig egy újabb messiásjelölt jelenti számukra. Ilyenkor úgy kapnak utána, úgy próbálnak felkapaszkodni az uborkafára, mintha nem lenne holnap. És tényleg uborkafákról beszélünk. Nemhogy Jakab Péterről képesek voltak százezrek elhinni, hogy legyőzi Orbán Viktort (azzal, hogy behordja egy kisebb falusi vegyesbolt árukészletét a Parlamentbe), de egy-egy szerencsétlen Nagy Blankát vagy Pankotai Lilit is képesek voltak politikai tényezőnek hinni.