A mai 20-as, 30-as nemzedék szexuális nevelését egy olyan ipar végezte el, ami nem csak a nők tárggyá alacsonyításán dolgozik, de az emberkereskedelem motorja is.
Nyitókép: Az utolsó párizsi pornómozi. MTI/EPA/Christophe Petit Tesson
A szerző az Axioma Központ alapítója
A pornó említésére még a decens, konzervatív körökben is egy új fitneszgyakorlat kezd meghonosodni: az egyik lábról a másikra állás. Most félreteszem ennek a gyakorlatnak a gimnasztikai perspektíva nélküliségét – és a fanyar humort –, mivel valójában ez a válasz egy komoly problémára mutat rá: a pornográfiát körülvevő szégyenre. Már pedig ahol szégyen van, ott van hallgatás, csend és cinkosság is.
Szeretném, hogy ne tabu és szégyen övezzen egy olyan témát, amiről nem csak beszélni kell, hanem tenni is ellene.
A pornóipar letarolta a társadalmi fősodort. A Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság 2023 nyarán publikált mérése szerint Magyarországon egy hét alatt (legalább) 1,7 millió ember látogatja meg csak az országban legnépszerűbb 10 pornóoldalt. Összehasonlításképpen: a Netflix 1 000 000 ember figyelmét képes felkelteni ennyi idő alatt. Nem kell ahhoz statisztikusnak lenni, hogy ezek alapján valaki megállapítsa azt a szomorú tényt, hogy a társadalmunkat mélyen érinti a pornográfia. Ez az expanzió viszont úgy történt, hogy érdemi közéleti diskurzus, vagy akár csak erre irányuló komolyan vehető kezdeményezések történtek volna. Kudarca ez nem csak a közéletnek, de sajnos az egész társadalomnak is.
Ugyanis nem az első órában, de nem is a másodikban vagyunk.
Egy egész generáció nőtt fel korlátok nélküli, könnyen elérhető és ingyenes hardcore pornón.
Ez azt jelenti, hogy jellemzően a mai 20-as, 30-as nemzedék szexuális nevelését egy olyan ipar végezte el, ami nem csak a nők – üres és erőszakot kedvelő – tárggyá alacsonyításán dolgozik, de az emberkereskedelem motorja is. Ez a nemzedék az, amelyről könyvek születnek azt fejtegetve, hogy miért szélsőségesen magányos, miért nem képes egészséges párkapcsolatokra, miért nem tud elköteleződni, miért csak a földi hívságok érdeklik, és anyagelvűbb, mint bármely más korábbi generáció.
Talán a fenti kérdésekre adott válasz a civilizációnk egyéb roncstelepein is keresendő, nem csak a szexuáletika területén, de ebben az online pornográfia zászlóshajó szerepe nem lehet vita tárgya.
A pornográfiával kapcsolatban az elterjedtségen kívül még egy dolgot szoktak alábecsülni: a negatív hatásait. Az Axioma Központ frissen megjelent tanulmánya széles körűen foglalkozik a pornográfia társadalmi és egyénre gyakorolt hatásaival.
A pornográfia fogyasztása ugyanis nem pusztán morális kérdés vagy egy helytelen szokás. Mára bizonyított, hogy hasonló neurológiai elváltozásokat okoz az olyan kemény drogokhoz hasonlóan, mint a kokain vagy a heroin, és így függőséghez vezethet.
A témáról számos tudományos publikáció született már. Ezt úgy kell elképzelni, hogy amikor valaki pornográfiát néz, akkor neurokémiai anyagok explicit felvételek végtelen újdonságával kombinálódnak az agyban. A rendszeres pornónéző gyakorlatilag „házasságot köt” a pornóval. A probléma az, hogy a pornó túlstimulálja az agyat: több ingert nyújt, mint amennyi kezelésére eredendően huzalozva van az ember. Az agy végül elfárad és érzéketlen lesz a megszokott ingerre. Fokozatosan egyre több vagy változatosabb tartalom kell ahhoz, hogy azonos élvezeti szintet nyújtson. A frontális kéreg alulműködése révén pedig a személy lassan elveszíti a szenvedélyek feletti uralmát.
Ugyanakkor meglehetősen furcsa a pornóról úgy beszélni, hogy közben a társadalmi kontextusról, a mindent leuraló eroticizmusról nem ejtünk szót.
Nyilvánvaló, hogy a köztereken kifeszített olykor 30 méteres óriásplakátok, melyek szinte meztelen nőket ábrázolnak, nem azért sikeresek, mert a nyarat és az elnyűtt bikiniket juttatják az emberek eszébe. Nyilvánvaló, hogy a Netflixen népszerű softpornóban bővelkedő sorozatok sem a filmművészeti értékük miatt nézettek. Nyilvánvaló, hogy a közösségi média tele van olyan tartalmakkal, amelyek kizárólag pornografikus dopamin shotként működnek. És az is világos persze, hogy a széles nyilvánosságot ez egyelőre egyszerűen nem zavarja, mert ha zavarná, akkor ez nem így lenne. A nyugati civilizációban- melynek részesei vagyunk- megszűnni látszik a szexuáletika és egy olyan korban vagyunk, ahol a keresztény moralitás önmagában kiszorulni látszik a köz ügyeiből. Helyette marad a relativizmus, vagyis jobban mondva, nem marad semmi.
De mit lehet tenni? Egyszerre fontos a figyelemfelhívás, az edukáció és a jogi megoldások alkalmazása. Először is szükség van arra, hogy –kulturális, média-, jogi, politikai vagy bármely egyéb – tekintélyt megtestesítő intézményekben konszenzus legyen arról, hogy a pornográfia veszélyes termék, fogyasztása az egyénre és környezetére nézve ártalmas.
Az ilyen intézmények felelősségteljes és konzisztens álláspontja nélkül nincs esély arra, hogy széles néprétegek szembesüljenek azzal, hogy gyakran a napi passzióvá vált tevékenységük káros mind magukra, mind az ipar szereplőire nézve.
A második az edukáció, és ami még fontosabb: a szülők edukációja. A szülőkön kettős felelősség van. Egyszerre felelősek a saját életükért, és ezzel együtt egy másik életért. Ha a szülők maguk nem fordítanak figyelmet a saját mentális egészségükre, akkor a gyermekeik egészségére sem fognak. Ezért tart az Axioma Központ szeptember óta képzéseket szülőknek, egyházi közösségeknek és fiataloknak egyaránt.
A harmadik a megfelelő szabályozás és annak hatékony végrehajtása, kiemelten a gyermekvédelemre tekintettel. A szabályozás szempontjából az államra, illetve az Európai Unióra hárul a felelősség. Először is biztonságos környezetet kell teremtenie a virtuális és offline köztereken, hiszen, ha a szexualitás alapvetően magánügy, akkor jobb, ha valóban a négy fal között marad.
A köztereken – legyen az virtuális vagy offline – megfelelően védett terekbe kell terelni a szexualitást.
Ez nem jelenti tehát önmagában, hogy tiltani kellene a pornót, hiszen a szerencsejáték sem tiltott, de senki nem ajánlaná rekreációs tevékenységként.
A virtuális világban lehetővé kell tenni, hogy a szülőknek minden lehetősége adott legyen ahhoz, hogy a gyermekieket - és saját magukat - megóvják a kéretlen, káros szexuális tartalmaktól.
Erre lehetőség az internetszolgáltatók kötelezése, hogy „szűrt internetet” biztosítsanak azoknak, akik ezt kérik.
Ugyanakkor a nemzetközi példák azt mutatják, hogy megkerülhetetlen a valós korhatár-ellenőrzés megkövetelése a különböző videó platformoktól. Ami online illegális, az legyen offline is illegális. Ha „offline” nem engedjük, hogy egy gyermek pornómagazint vegyen, miért engedjük meg, hogy online pornófilmet nézhessen? Miért toleráljuk azokat a pornókereskedőket, akik a saját honlapjuk hirdetési bevételeit növelik azzal, hogy gyermekek kattintásáért versenyeznek, miközben súlyosan károsítják egészséges szexuális fejlődésüket?
A valóság persze az, hogy a pornográfia és annak fogyasztása mögött is meghúzódik egy morális döntés. A nyugati fősodor ezt a döntést, úgy látszik, meghozta az elmúlt 50 évben.
Azt viszont objektív alapokon beláthatja mindenki, hogy a gyermekeknek meg kell hagyni és teremteni arra a lehetőséget, hogy felnőtt emberként, megfelelő társadalmi tájékoztatás mellett a szabad akartuk szerint dönthessenek majd. Ehhez viszont tiszta, pornográfiától mentes köztereket kell kialakítani.
A 11 éves Dominikkal Magyar Péter és a Tisza parlamenti képviselőjévé választott Bódis Kriszta készített interjút tavaly decemberben. A fiú gyámja tett feljelentést.
A Megszállottság című thrillerrel képtelen betelni a közönség.
A világ szinte minden régiójában egyszerre csökken a gyermekvállalási kedv, és a kutatók egyre inkább a digitális technológiák szerepét gyanítják a jelenség mögött.
Az RTL új sorozata a kétes hírű rendező és producer pályafutását dolgozza fel.
A tanácsok között fontos szerepet kapott az egyszer használatos gumikesztyű.
Aki ennek művészeti értékét nem érti, az nem elég jó ember. Kicsit ilyen ez a globalista-liberális politika Magyarországon.
Ebben a három órában mérsékeljük a klímaberendezések használatát, helyette éjszaka vagy a hajnali órákban hűtsük le otthonunkat!
A szakmai ajánlást jóváhagyva a mai naptól Magyarország terrorfenyegetettségi fokozatát az eddigi 2-es (magas) szintről 3-as (közepes) szintre mérsékeltem.
