A hazafi-globalista ellentétet náci-komcsi szembenállásra fordítjuk le, ha nem akarunk hosszasan belemélyedni, ki hová is tartozik.
Fotó: illusztráció, MTI/Marjai János
***
„A két tömeggyilkos diktatúra, a kétféle szocializmus (a nemzeti, amit az áthallások elkerülése érdekében tévesen gyakran fasizmusnak neveznek), valamint a nemzetközi (amit leegyszerűsítve kommunizmusként szoktak definiálni) birodalmi szinten való elbukása után 79, illetve 35 esztendővel a hazai közélet még mindig ezt a két fogalmat hívja segítségül, ha le akarja írni a legfőbb politikai folyamatokat.
A hazafi-globalista ellentétet náci-komcsi szembenállásra fordítjuk le, ha nem akarunk hosszasan belemélyedni, ki hová is tartozik. Normális magyarok jószerivel e felállás szerint nincsenek is, aki nem sorolható be valamelyik oldalra, az nem létezik.
Azért azzal a nem kicsiny különbséggel, hogy egy-egy vállaltan kommunista figura itt-ott felüti a fejét Vajnai Attilától Jámbor Andrásig, de deklaráltan náci pártok vagy pláne parlamenti politikusok nincsenek.
(Márki-Zay Péter elszólása kapcsán, miszerint a szövetségük a fasisztákat és a kommunistákat is képviseli, azóta sem jelentkezett senki, hogy ő lenne a fasiszta.)
A jobboldalon nincs magát náciként meghatározó erő, sőt, akit ezzel vádolnak, az is tiltakozni szokott. Nem is annyira a megbélyegzéstől tartva, hanem mert valóban az NSDAP programja és a magyar nemzeti oldalé lényeges kérdésekben markánsan eltér. Külföldön is hasonló egyébként a helyzet, mert míg az egyik oroszországi kommunista párt funkcionáriusa közölte, hogy a generalisszimusz halálának évfordulóján virágokat helyeznek el Sztálin mellszobránál, addig sosem olvasunk olyasmit, hogy Hitler mellszobránál koszorúznának. Leginkább azért sem, mert nincs is neki olyan.
S miközben pártokat, politikusokat, újságokat és szerzőket előszeretettel fasisztáznak odaátról, és eljátsszák, mintha hetvenkilenc évnyi kíméletlen elnyomattatás után a fő veszedelem még mindig a szélsőjobb lenne, addig a kommunisták szóval és tettel is akcióba lendülnek.
Olaszországban könyvbemutatót vernek szét , idehaza szerkesztőségeket félemlítenek meg (Fekete-Győr látogatása az Origónál, szerencsére akkor nem volt nála füstbomba), az antifák nyílt utcán vernek járókelőket, balos aktivisták fideszes pártirodákat rongálnak meg. Ha pedig kormányon vannak, felhasználják erre a rendfenntartókat is (mint Gyurcsány 2006-ban, vagy Tusk 2024-ben).
És ha hiányolnánk az ideológia megalapozást, a cenzúrától sújtott, a médiaszabadságtól megfosztott orbáni Magyarországon a merce.hu-n Lehoczki Noémi segít eligazodni az osztályharc aktuális állásáról. A valóságtól kevéssé sem elrugaszkodott szerző szerint a fasizmus Olaszországban és Németországban is reneszánszát éli (megint egy anakronizmus, fasizmus ugyanis sosem volt Németországban, így logikusan reneszánsza sem lehet), és a »liberális kormányok eldönthetik, hogy fasizálódnak, vagy fasisztákra váltják őket.« Kétségkívül egy másik filmet nézünk, mert a mi szemüvegünkkel mintha az elvben jobboldali erők (ld. Európai Néppárt) is inkább tűnnének liberálisnak, míg hazánkon és a valóban talán jobboldali fordulatot vett Itálián kívül sehol nem látni keresztény-konzervatív kormányokat (amelyek az ő szóhasználatukban a fasizálódás letéteményesei).”
„Az, hogy nem lőnek tarkón, az a posztmodern diktatúra itt Európában, de attól ez még diktatúra” – jelentette ki a KlikkTV műsorában az egykori televíziós.
Bár még mindig kicsit visszafogottan, félve a gondolatrendőrség fasizmust kiáltó ítéletétől, azért néha-néha kezdünk kiállni magunkért. Ungváry Zsolt írása.
A Tisza szigetek vezetésével és koordinációjával megbízott Forsthoffer Ágnes első dolga vélhetően a nyilvántartás rendbe tétele lesz.
Hasonlóan kiváló ütemérzékről tettek tanúbizonyságot, mint Vadai Ágnes.
Hatalmas baklövésnek lehettünk a tanúi.
Történelmi tényekre hivatkozik.
Vajon Hont András teljesen elvesztette ítélőképességét, vagy szóltak neki, hogy fogja vissza?
Gyomorfogató: a Budapestre érkező határon túli fiatalok kerültek a Tisza célkeresztjébe.
