Most vettem észre, hogy Magyar Péter néhány napja követi az oldalamat

„Most vettem észre, hogy Magyar Péter néhány napja követi az oldalamat. Megtisztelő. Ha már itt vagy, hadd szóljak most hozzád őszintén, ha megengeded.

Bár személyesen – azt hiszem – nem ismerjük egymást, elöljáróban annyit szeretnék mondani, hogy akár igazad is lehetne sok mindenben, hiszen tökéletes kormányzás nem létezik. Fontos lett volna azonban, hogy kifogásaidat a megfelelő időben és helyen mondd el. Mint hallom közös ismerőseinktől, ez valahogyan, valamiért mindig elmaradt. De mégis: jogod van a szóláshoz, jogod van a saját véleményedhez, mint mindenkinek. 

Viszont szeretném elmondani, hogy a magam részéről miért nem hiszek neked. 

Egyrészt bementél panaszkodni Gulyás Marci műsorába, ami jelen esetben nem pusztán súlyos ízlésficamra vall, de tanúsága annak is, hogy te eleve nem is akartál segíteni annak a politikai közösségnek, amihez – állítólag – tartoztál. Bemenni oda, ahol a hazád elleni hadműveleteket koordinálják, és azt mondani, amit mondtál: árulás. Másodszor azért nem hiszek neked, mert nem szükséges lélektannal foglalkozni, hogy lássa az ember a metakommunikációdból: téged csak a bosszú hajt. Ami nem bűn, nagyobb baj annál: hiba. Így aztán hiteltelen, amit mondasz, hiszen nem segíteni akarsz, hanem ártani. Ami újfent csak árulás. 

Harmadrészt azért sem hiszek neked, mert szóba hoztad, milyen nehezen élnek az emberek Magyarországon. Mondd, te mit tudsz erről konkrétan? Jársz ilyen helyeken? Bejártad az országot Edelénytől Zalaszentgótig, mint mások, akik akarnak és tudnak is segíteni? Beszéltél hálás emberekkel, akiknek ez a kormány szó szerint újjáépítette az életét, iskolákat, kórházakat emelt a fejük fölé, felújította a környezetüket, munkahelyhez jutottak, emelték a fizetésüket? El sem tudom mondani, hány ilyen magyar honfitársammal beszéltem az elmúlt tizennégy évben. Erről persze, semmit sem szóltál új barátodnak, Gulyás Marcinak. Tehát vagy fogalmad sincs, mi zajlik az országban, vagy tudod, de erről hallgatsz. Ami újfent arra indít, hogy árulásnak, ne pedig jogos kritikának lássam, amit elmondtál.

Végezetül hadd intselek arra, hogy soha, de soha ne áruld el azokat, akik időlegesen jelentősebbé tettek, mint ami járt volna neked. Talán csak azért tették, mert szerettek. Talán mert önmagadtól is meg akartak védeni. Én a helyedben mindenesetre szégyenérzetből vagy szeméremből sem tettem volna, amit te arcpirulás nélkül megtettél a tegnapi barátaiddal, ismerőseiddel – hiszen az embernek mégis csak van becsülete és tartása.

Ha ezt nem érted, Péter, akkor tényleg nincs miről beszélni. Akkor nem csak elárultál mindent és mindenkit, de semmit nem ér a szavad sem. A nagyapád, a nagyszerű és okos Erőss Pál büszke volna rád? És a családod boldog, hogy ezt tetted? Igen, van felelősséged, és nagyon szégyellheted magad, ha ezt az erkölcsi nullát hagyományozod az utódaidra. Amit tettél, nemcsak szégyenletes, de megalázó mindenkire nézve. Ezt is fel kellett volna érned ésszel, mielőtt az egymilliós luxusóráddal elmesélted nekünk, milyen nehéz a szegény emberek élete. Pont te szerintem semmit se szólj erről.

Bocsánat az őszinte szóért. Vénülök, már jobban meghallom a kimódolt, hazug szót, és tudom, mire gondolt Németh László, amikor azt mondta: erkölcsben nincs alku. Amit tettél, nem a fény, hanem a sötétség felé vezet, és ha még egy kicsit fontos neked a hazád, a családod, a becsületed, alaposan át kellene programoznod magadat.  

Szentesi Zöldi László”

***

Nyitókép: Magyar Péter Facebook-oldala