A Kárpáti Igaz Szó lapigazgatója a menekültek szándékával kapcsolatban nem túl optimista. Dunda György kiemelte: nem csak Kárpátalja, de egész Ukrajna lakosságára igaz, hogy a háború elején a legtöbben úgy menekültek el, hogy néhány hét, legfeljebb néhány hónap múlva hazatérhetnek. 
Azt senki sem gondolta volna a konfliktus elején, hogy egy évig is elhúzódna a háború, azt pedig végképp nem hitte senki, hogy két év elteltével sem látható, mikor lesz már béke.
Sok idő telt el tehát a háború kezdete óta. Sokan, akik elmenekültek munkát találtak a befogadó országban, a gyermeküket óvodába, iskolába íratták. A legtöbben beilleszkedtek az új környezetükbe, megszokták a kialakult helyzetet. Az ugyanakkor szintén igaz, hogy nagyon sokan vannak, akik alig várják, hogy visszatérhessenek a Kárpátaljára.
Dunda György hangsúlyozta: a háború senkinek sem jó, és a béke is nagyon fontos, hogy milyen körülmények között jön el. Éppen ezért nem tud úgy tekinteni az Ukrajnában élő kisebbségek, így a magyar kisebbség helyzetére, hogy profitált volna az orosz agresszióból. Arra is felhívta a figyelmet, hogy december elején az ukrán parlament elfogadta azt a törvényt, amely lehetővé teszi a 2015-ben elfogadott, a kisebbségek nyelvhasználatát, oktatással kapcsolatos jogait korlátozó törvények megváltoztatását, de az érintett törvényekhez még nem nyúltak, így továbbra is fennáll az a helyzet, ami miatt Budapest évek óta bírálja Kijevet.
Magyarország és Ukrajna kapcsolatának rendezése és a két ország vezetőinek üzengetéseket felváltó közvetlen párbeszéde mindenképpen előnyös a kárpátaljai magyarságnak. Hozzátette: a Kárpátaljára érkező, és letelepedő ukránok és a kisebbségek jogainak helyreállítása új helyzetet teremt, vagyis már most terveznie kell a helyi közösségeknek a háború utáni időket és azt, a gyökeres változásokban a helyiek milyen lehetőségeket képesek meglátni a későbbiekben.