A lábadozása során rajzleckéket vett, majd a tehetségét felismerő Szamossy Elek vándor portréfestő vette maga mellé.
1863-ban került fel a fővárosba, nevét Munkácsyra magyarosította, 1865-ben a Képzőművészeti Társaság támogatásának köszönhetően a bécsi akadémia előkészítő osztályát látogatta, az 1860-as évek második felében állami ösztöndíjjal Münchenben, Düsseldorfban, majd Párizsban képezhette magát.
Az ásító inas hozta meg az első sikert
Első sikerét 1869-ben Az ásító inas című képpel aratta, a témát saját életéből vette. A következő évben aranyérmet nyert a párizsi Szalon kiállításán Siralomház című képével: a Nyugat-Európában egzotikusnak számító, drámai hatású életkép meghódította a francia közönséget. Hírnevét tovább erősítette a porosz-francia háború hatása alatt, 1871-ben született Tépéscsinálók című alkotása. A sikereket kihasználva Párizsban telepedett le és huszonkilenc évesen feleségül vette egy báró özvegyét. Felhagyott a kor problémáival foglalkozó, realista művekkel (Köpülő asszony, Zálogház), a francia arisztokrácia és burzsoázia kedvenc festője lett, képeiért, portréiért mesés honoráriumokat kért és kapott. Csodás palotát vett, szalonjában a művészek és hírességek hada gyűlt össze hétről hétre.
Tájképstílusa az 1880-as években teljesedett ki (Séta az erdőben, Tájkép folyóval), több plein air hatású képe Barbizonban született, amikor Paál László mellett dolgozott. 1881-ben festette talán legismertebb, de mindenképp legmonumentálisabb alkotása, a Krisztus-trilógia első részét Krisztus Pilátus előtt címmel, 1884-re készült el a Golgota, s művészi hattyúdalaként 1895-ben az Ecce homo. A Golgota megfeszített Krisztusához modell híján magát köttette a keresztre, s az így készült fényképek alapján dolgozott. Az első két óriásfestményt kiállították Amerikában is, ahol Munkácsy Kossuth Lajoséhoz fogható fogadtatásban részesült,