Akinek nincs gyermeke, talán nem is értheti meg sohasem, mit jelent a feltétlen, valóban önzetlen szeretet.
A katolikus esketési szertartásnak van egy áldása, amire mások esküvőjén figyeltem fel, és csak jóval később, a miénkről készült videót újra nézve fedeztem fel, hogy nekünk is mondták. Így hangzik, az ifjú párra vonatkoztatva: „Fiaiknak fiait mindketten láthassák”.
Ebben benne van, hogy legyenek fiak, mert végtére is ennek az egésznek ez az elsődleges célja – ezért is értelmezhetetlen, ha a reprodukcióra képtelen azonos neműek fura kapcsolatukat házasságnak nevezik. Sőt, a cél az, hogy lehetőleg több legyen, hiszen ha csak egy volna, akkor hosszú (nem is olyan hosszú…) távon elfogynánk. Fontos megjegyezni, hogy a nyelvünkben a fia leányt is jelenthet; a fióka egyszerűen utód, gendertől függetlenül.
„Nézz ki, fiam Sára”, írja Arany János, ő pedig elég jól tudott magyarul.
Továbbá a fiaknak is legyenek fiaik (tehát unokák), és ezt mindketten érjék meg. Messzebbre nem tekint a kérés, az unoka diplomaszerzése, házassága, pláne a dédunoka már olyan ajándék, amely az alapszolgáltatáson felül van.
Házasságom elmúlt huszonkilenc évében ezért – ha nem is vakon, de – bizakodtam, hogy még maradhatok, mert a kérés nem teljesedett be.
Az év utolsó péntekjén megszületett az unokánk. Mindketten láthattuk. Egyszerre megható és ijesztő, hogyan fut el az idő, hogyan ismétlődnek generációk élményei;
unokaként, fiúként, majd apaként és nagyapaként nyert újabb és újabb funkciót a létezésem.
Annyi minden történik velünk az életben, de ha nincs élet (vagyis ember), akkor nincs semmi.
Felelősség és hatalom; büszkeség és teher: immár öt ember van, akik nem lennének, ha én nem vagyok. Édesapám ravatalánál mondtam: tizenketten álljuk körül a sírt, akik közül senki sem létezne, ha ő nincs. Ez mára már tizenötre bővült. Déd- és ükszüleim, és azok ük-ükszülei, régen elporlott csontú parasztok, iparosok és kisnemesek, férfiak és asszonyok létezése nyer újra értelmet minden születésben.
Ahhoz, hogy létezzünk Ádám és Éva óta – ez a hívő verzió, de az evolucionista megoldás az egysejtűtől számítva még ennél is döbbenetesebben igaz –,
minden felmenőnknek gyermeket kellett szülnie-nemzenie, különben nem volnánk.
Ha csak egy kimaradt volna az ókorban, mert tévedésből kiteszik a Taigetoszra, vagy a középkorban a tatárok lemészárolják, mielőtt lemenőkről gondoskodna, de akár a pestis viszi el fiatalon vagy a torokgyík: már nem lennénk.
Akinek nincs gyermeke, talán nem is értheti meg sohasem, mit jelent a feltétlen, valóban önzetlen szeretet. Szerelmesek vagyunk, szeretjük a szüleinket, testvéreinket, barátainkat,
de azt, hogy saját fizikai és lelki jólétünknél előbbre valónak érezzük másét, csak a gyerekeinkben tudjuk teljesen átélni.
Nagyobb öröm számunkra, ha ő eszi meg a csokit, mintha mi, és ha beteg, azt kívánjuk, bár cserélhetnénk vele.
A szamáriai asszony azt kéri Jézustól, merítsen neki a kútból, mire az Üdvözítő inkább azt javasolja: kérje azt a vizet, amit csak ő adhat, s ami után nem szomjazik meg többé. Semmilyen földi kincs, semmilyen tárgy vagy érzelem egy idő után nem tudja betölteni a bennünk lévő űrt, a mindenség utáni vágyódást.
Akármit is birtoklunk, akármit is érünk el, egy idő után „megszomjazunk”.
Majd a mennyben megtapasztaljuk és színről-színre látjuk vágyaink beteljesítését, a feltétlen szeretetet, amely csak a transzcendensben létezhet. Ebből ad ízelítőt az a lelkünket betöltő, óvó-féltő-önfeláldozó szeretet, amit a gyermekeink iránt érzünk, akik a biológiai halhatatlanságunkat hordozzák, és segítenek megsejteni a lelki halhatatlanság lényegét.
A harminc éve ígért (kért) áldás beteljesült, kissé megszeppenten az agg Simeonra gondolok, aki meglátva a templomban a kisded Jézust, úgy érzi, már meghalhat. („Bocsásd el most, Uram, szolgádat szavaid szerint békességben!”)
Én azonban még kérnék egy kis időt. Az eredeti szövegben ugyanis fiak fiairól van szó, többes számban. Még megvárnám a másodikat, harmadikat, negyediket is…
Nyitókép: Getty Images
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
„Na, szia, mentő!” – a történet bejárta a teljes hazai sajtót.
Mint ismert: 2025 októberétől a háromgyerekes édesanyák nem fizetnek szja-t.
„Hogy nem szakad rád az ég?!” – így kommentálta a frakcióvezető a szembesítő videóban elhangzottakat.
A notórius Orbán-fóbiások élén aktuálisan most ő menetel, bár közülük sokan maguk is megvetik.
Van, akinek az advent és a karácsony nem a családi fészek békéjét jelenti. Íme két anya, aki egy perc alatt hagyta ott az otthonát, a múltját és a biztonságát, hogy megmentse gyermekét. Az anyaotthon falai között ma is a túlélésért és egy új élet esélyéért küzdenek.
Fontos kérést fogalmaztak meg.
Nem megy el a rivális.
A négyéves Medárd napok alatt belopta magát egy ország szívébe. Hőstettét és helytállását jó ideig nem fogjuk feledni. De egyre több helyen felmerül a kérdés, hogy is írjuk helyesen az életet mentő köszönését. Utánajártunk!
