Havas Henrik: Ő sztár. Azurák Csaba: Ő sztár lehetett volna, de nem akart az lenni
Én sztár akartam lenni, és az is lettem.
Kénytelen vagyok védekezni.
„Néhány napja szóba került, hogy a ’70-es években Havasné a Rumbach Sebestyén utcában dolgozott, és néha értementem kocsival. Sőt, egy kommentelő azzal kellemetlenkedett, hogy azért hordok keresztet, mert esetleg, netalántán, ne adj’ isten bujkál bennem némi antiszemitizmus! Kénytelen vagyok védekezni. Hogy csak egy példát mondjak: akkortájt, a ’70-es években egyszer valamiért hosszan várakoznom kellett a Havasnéra, és hogy tágítsam a látókörömet, úgy döntöttem, hogy a Dohány utcai Zsinagógában megnézem a Zsidó Múzeumot.
Megvettem a jegyet, de kiderült, hogy egyedül egy lépést se tehetek, csak egy csoport tagjaként, addig várjak, amíg a csoport összejön. Ültem az előtérben úgy tíz percig, amikor megjött egy látogató. Neki is mondták, hogy várjon, amíg összejön egy csoport, de váratlan fordulattal a teremőr megölelte az új látogatót miután kiderült, hogy mind a ketten Pápáról vannak. Sőt, a teremőr még emlékezett a látogató papájára, aki sakter volt, mondhatni, családi barát. Azonnali hatállyal megalakult a csoport, és elindultunk. Elég gyorsan kiderült, hogy engem egy idióta, műveletlen senkiházinak néznek. Mindent elmagyaráztak nekem.
»Látja? Ez egy Tóra. Maga nyilván nem tudja, hogy a ’48-as szabadságharcban zsidó honvédek is harcoltak. Na látja, a millenniumi ünnepségen ilyen szép díjakat nyertek a zsidó iparosok! Na most nyilván megdöbbent, hogy még a párizsi világkiállításon is rengeteg elismerést söpörtek be a magyar zsidó iparosok.« Oly mértékben lenéztek, hogy felforrt a vérem. Megálltunk egy bekeretezett fotó előtt, alá volt írva, hogy »Herczl Tivadar szülőháza«. A csoportból a másik kettő szinte egyszerre kérdezte meg tőlem, hogy: »Na mit gondol, ki volt a Herczl Tivadar?« Rávágtam, hogy feltaláló. »Mi?« – hördültek fel ők, ketten. »Miért?« – kérdeztem ártatlan arccal. »Nem a Herc meg a Pick találták fel a téliszalámit?« Szegények, nem tudták, hogy sírjanak vagy nevessenek, én viszont egy percig nagyon jól éreztem magam.”
Nyitókép: YouTube / Képmetszet