„Néhány napja szóba került, hogy a ’70-es években Havasné a Rumbach Sebestyén utcában dolgozott, és néha értementem kocsival. Sőt, egy kommentelő azzal kellemetlenkedett, hogy azért hordok keresztet, mert esetleg, netalántán, ne adj’ isten bujkál bennem némi antiszemitizmus! Kénytelen vagyok védekezni. Hogy csak egy példát mondjak: akkortájt, a ’70-es években egyszer valamiért hosszan várakoznom kellett a Havasnéra, és hogy tágítsam a látókörömet, úgy döntöttem, hogy a Dohány utcai Zsinagógában megnézem a Zsidó Múzeumot.
Megvettem a jegyet, de kiderült, hogy egyedül egy lépést se tehetek, csak egy csoport tagjaként, addig várjak, amíg a csoport összejön. Ültem az előtérben úgy tíz percig, amikor megjött egy látogató. Neki is mondták, hogy várjon, amíg összejön egy csoport, de váratlan fordulattal a teremőr megölelte az új látogatót miután kiderült, hogy mind a ketten Pápáról vannak. Sőt, a teremőr még emlékezett a látogató papájára, aki sakter volt, mondhatni, családi barát. Azonnali hatállyal megalakult a csoport, és elindultunk. Elég gyorsan kiderült, hogy engem egy idióta, műveletlen senkiházinak néznek. Mindent elmagyaráztak nekem.