– mondta a Mandiner megkeresésére Bese Gergő plébános.
Az atya kiemelte: misszióként, fontos közösségépítési lehetőségként tekint minden meghívásra, felkérésre. Felidézte, hogy a tévhitekkel ellentétben az egyház nem négy fal közé zárt, a templomokban burokban létező dolog, hanem rendkívül nyitott, hús-vér emberek közössége.
Bese Gergő arra a kérdésünkre, hogy mi alapján dönt arról, eleget tesz-e egy-egy hasonló felkérésnek, azt válaszolta: „Minden meghívásnak eleget teszek, misszióként tekintek ezekre az alkalmakra, nem teszek különbséget ember és ember között, hiszen nekem nem ez a feladatom, küldetésem. Ha házat szentelünk, magunkkal visszük Isten áldását. Az esemény nemcsak az imádságnak, de a találkozásnak is az ideje. Közösségbe megyünk, közösségszervező küldetést is teljesítünk.”
Az atya ezzel arra utalt, hogy a házszentelés hagyománya kiemelten fontos esemény a közösség szempontjából. A szertartás során a pap szenteltvízzel, majd füstölő tömjénnel meghinti a helységet, közben imádkozik, kérve Isten oltalmát a helységre és a benne élőkre, dolgozókra, vagyis a közösségre. A helységbe beköltözik a békesség és az angyali szeretetet.
A lakásszenteléskor a pap az ajtófélfára szokta írni az évszámot és három betűt, amely most, 2024-ben az alábbi módon néz ki: 20+C+M+B+24