A magyar-ukrán találkozó margójára

„Ukrajna a három nagy globális háborús tűzfészek egyike, de a globalista elit számára most ez a prioritás. Elhúzódó harcra készülnek és négy további évig finanszíroztatnák az európaiakkal az ukrajnai háborút. A nyugati tömbön belül Magyarország békepárti és szankciókritikus álláspontja még kisebbségben van a tagországok között, de már relatív többségbe került a nyugati országok háborús és szankciós fáradtságba fordult közvéleményében.
A magyar kormány helyesen vetette fel, hogy csak akkor van értelme kétoldalú találkozóknak, ha azok konkrét eredményt hoznak. Kérdés, kivel érdemes ukrán részről érdemben tárgyalni? Nem tudni ugyanis, hogy Zelenszkij meddig marad hatalmon, elvégre nincsen olyan hét, hogy ne kapna selyemzsinórt a tengerentúlról. Nemrég az derült ki, hogy már 2022 márciusában békét köthetett volna a mainál sokkal jobb feltételekkel, ha nem hallgatott volna Boris Johnson akkori brit miniszterelnökre. Zelenszkij elnöki rendeletben tiltotta meg a béketárgyalásokat Moszkvával, így, ha ukrán részről mégis tárgyalnának, az elnök vagy saját rendeletét vonja vissza, vagy lemond(atják). A legújabb vita akörül zajlik, hogy a most felállított új hadsereget támadásra, vagy védekezésre használják-e? Zelenszkij ismét támadna, az angolszászok védekeznének. A kettő egyszerre nem megy, így itt is az a Zelenszkij húzhatja a rövidebbet, akinek családi vagyoncsodásáról egyre több részlet derül ki, az anyós egyiptomi villájától a feleség luxusvásárlásáig.

A kétoldalú kapcsolatokat leginkább a magyar kisebbség jogfosztása terheli, ami a 2014 utáni ukrán nemzetépítésből következik. Zelenszkijt öt éve pont azért választották meg a kelet-ukrajnai orosz ajkú szavazók, mert a Porosenko elnök által elindított ukránosítás lassítását és az Oroszországgal ápolt viszony rendezését ígérte. Azóta sok víz lefolyt a Dnyeperen, és az Ukrajnában élő kisebbségek helyzete csak tovább romlott. A mérce a még mindig életben lévő liberális ukrán alkotmány, amivel az oktatási és nyelvtörvény már szembement, és a kisebbségi törvény tervezett változtatása sem kecsegtetett sok jóval. A kisebbségi jogok garantálása helyett még az alkotmányt is módosították volna.

Az sem javít a helyzeten, hogy a kárpátaljai magyar kisebbség jogfosztása az ukrajnai orosz kisebbség asszimilálásának »járulékos vesztesége«. Csak érintőlegesen említjük, hogy az ukrajnai oroszok jogfosztásához hasonló folyamatok indultak a Baltikumban élő oroszok ellen, ami nem sok jót ígér a jövőre. A magyar kormány több konkrét javaslatot is tett Kijevnek a helyzet rendezésére, így az egyházi és alapítványi fenntartású iskolák kivételét az oktatási törvény hatálya alól, elvégre a Magyar Állam támogatásával számtalan kárpátaljai magyar óvoda, iskola és kollégium újult meg. Egy másik opció az EU- és NATO-tagországok kisebbségeinek kivétele volt, ám Kijev ezt sem fogadta el. A jó szándék hiánya miatt Budapesten nem maradt más, mint a jogfosztás előtti állapot helyreállítását követelni. Az nem érv, hogy a kárpátaljai magyaroknak is »meg kell tanulniuk az államnyelvet«. Elvégre Trianon óta már a negyedik államalakulatban élnek, és száz év alatt csak elboldogultak valahogy az egymást váltó államnyelvekkel, így szerzett jogaik vannak.

Az nem »érdem«, hogy Kijev nem önként, hanem a magyar kormány következetes kiállását látva engedett 2023 decemberében az utolsó pillanatban és finomított a kisebbségek jogait csorbító törvényeken. Ettől még a látványos és a csendes ukránosítás tovább zajlik, és nem kerül vissza a turul a munkácsi vár ormára, vagy nem hagyják abba a magyar iskolák vezetőinek lecserélését és az ukrán (nyelvű) osztályok erőltetését. A magyar himnusz és zászló továbbra is tiltott marad és nem látszik, hogy a közigazgatási és választókerületi mesterkedések ne a magyarság rovására valósuljanak meg. Romániában a választás előtt várhatóan már nem alakulnak meg az új régiók, így, ha Ukrajnában ilyesmin gondolkodnak, a jószomszédi viszony érdekében célszerű lenne konzultálni a kárpátaljai magyarok képviselőivel és Budapesttel. Persze ehhez előbb le kéne venni a magyar politikusokat és cégeket a halállistákról és szankciós lajstromokról. Egy, az EU-ba igyekvő országban ugyanis nem vezetnek ilyeneket.”

Nyitókép: Anadolu via AFP

***