Akció! Most féláron kapható Isten Szava, csak tessék, ma kell bespájzolni! Na, ezt például sz*ros pásztorok mondták, szép, ugye?

Ha úgy vesszük, elég akciós már ez a karácsony. Vegyél hát tőlünk leértékelten gondolatokat az ünnep végén, ünnep után közvetlenül! Most spájzolj be – tudod, mit mondok én neked? – akár Isten szavaiból! Akár! Na, milyen ajánlat? Tessék, például ez is egy szép akciós portéka: „Keressétek az Urat, amíg megtalálható, hívjátok őt segítségül, amíg közel van!”

Kicsit nehéz volna hinni, hogy mivel nem foglalkozunk vele, nem lesz mindig megtalálható? Persze ha egyáltalán van. Én nem foglalok állást, de azt látom, minden fontosabb izé eltűnhet. Például az értelem. Gondold el, már mióta mesterséges intelligencia szövegel alá ázsiai hirdetéseknek, zagyva moslékból kell kihalászni az értelemcupákot, hogy mi a fenét is ajánlanak neked puffadásra. Elfelejted nyelvedet is, hát így tűnik el az értelmesség. Akkor aztán tényleg ki viszi, ami nálunk most még megvan? Mi archiváltuk neked, és nálunk az árak a földön járnak.

Ebből itt, ni, szintén végkiá…russsitás: „Menjünk el egészen Betlehemig!” Szaros pásztorok mondták, de nem szép? Nektek nincs időtök végére járni a dolgoknak, nem is azért akciózzuk le, hogy komolyan vedd és elmenj Jézusig és add át neki magad.

Jaj dehogy kell most egészen Betlehemig menni, még ha nem is a ciszjordániai, csak gázai palesztinoknál van extra balhé. Valakik pucolnak ott tömegesen dél felé, szamáron, tragacson, gyalog, csak nem tudják, hova, ha az egyiptomi határ is lezárva. Kilőtt házak kétoldalt, pont, mint Ukrajna. Kerüljétek el messze Betlehemet meg a szentföldi szamarakat, a virágvasárnapi szamár lúzer utódait.

Kerüljétek el, de „aki akarja, vegye az élet vizét ingyen!” Figyu, ezt megint nem mi mondjuk, de bizományba megvettük és most leértékeltük neked. Patinája van, szinte zenéje. A mai zenékről mondta valaki: néha belefülel egy-egy mai számba. Szurkol, hogy kirajzolódjon egy dallamív, de az valahol, azt mondja, elreked. Mint a részeg, akiben elakadt a tű. Újra próbálkozik, ismétel. Régen is volt ismétlés, de ami ismétlődött, még dallamszerűség volt. Most rosszabb a helyzet.

Meg se kapják az az esélyt a maiak, hogy kitaláljanak legalább valami félhomályba, azt mondja az a valaki. Hát, lehet benne féligazság.

De ha már zene, most mondom a tutit. Nekünk megvan a Beethoven kilencedik is! „Alle Menschen werden Brüder” – ismerős még? „Egy testvér lesz minden ember”, ilyesmi… Nem, nem azért kell megvenned, mintha arra kéne törekedni, amit Schillerből a kórus énekel az utolsó tételben, dehogy. Csak mert most olcsó és egyszer hátha divatba jön megint, mint antik európai kacat, a bőszárú meg a párhuzam is visszatért.

Miket mond még – keresztény különben, tehát álkeresztény – aki a mai zenéket leszólta? Olyanokat pölö, és itt megint az ő szavait büfizem, hogy már nemcsak a teremtőnk és megváltónk nem kell szinte senkinek, de az emberségünk se. Lásd nemváltás meg méltó halál. Meg hogy menjek már haza, ne melózzak nullahuszonnégyben, mert a nap értelme nem a pénzkereset, hanem megküzdeni azért, hogy a szeretteink ne maradjanak ki a mindennapjainkból…

Érted te ezt?

Erre már tényleg felröhögtem – gyerekek az exeimnél –, de bepróbálkoztam nála egy hosszabb eladó idézettel, ezzel: „Ímé, napok jőnek, azt mondja az Úristen, és éhséget bocsátok e földre; nem kenyér után való éhséget, sem víz után való szomjúságot, hanem az Úr beszédének hallgatása után. És vándorolni fognak tengertől tengerig és északtól fogva napkeletig. Futkosnak, hogy keressék az Úrnak beszédét, de nem találják meg.”

Mondom neki, látom, hogy komoly vevő, ezt a ritkaságot neki szánom, vegye meg, csak ma megszámítom a régi ár töredékéért. Mire ő: ez neki már megvan. És az, hogy „Keressétek az Urat, amíg megtalálható”? – próbálkozom utoljára. Hát hogy az neki fejből is… Meg hogy vegyem észre, a kettő, az ítéletes meg a kérlelős összefügg…

Szóval nem elég nekem, hogy lúzer cuccokkal kereskedek, még tovább magyarázgatott volna.

(Nyitókép: MTI / Mohai Balázs)