»Azt tudom, hogy készülnek listák. Az is tudom, hogy bizonyos filmekbe vagy castingokra azért nem jutottam el, mert, mondjuk, aláírtam egy petíciót, amit most is úgy gondolom, hogy helyes volt. […] Szoktuk beszélni szakmán belül, hogyha én tényleg minden pillanatban őrizném azt, hogy ezzel a rendszerrel nem közösködöm, ezzel a rendszerrel nem értek egyet, akkor gyakorlatilag munka nélkül maradnék szépen lassan, mert azt látod, ha bárhova nézel, már mindenhol ők vannak. […] Már mindent leszalámiznak […] Olyan simán futunk bele újabb és újabb kétharmadokba, hogy öröm lesz nézni. Ebbe fáradtam bele. Azt érzem, hogy majd egyszer valami kis banánhéj… Tényleg ez lesz, de addigra annyi minden rossz történik.«
Milyen érdekes, amíg a baloldal kizárólagos privilégiumként uralta a kultúrát, addig minden rendben volt…”