Üzenet a svédeknek

Hadd kezdjem az egészet néhány Kohán Mátyás-idézettel, aki remek írást tett közzé Gulyás Mártonnak címezve.

És akkor az idézetek: »Semmi, de semmi oka nincs egy magyarnak a külföld fülébe nyafogni, rimánkodni és hazát árulni. Erre bárki rájön, aki szétnéz a világon egy kicsit, esetleg úgy fordítva szemének tengelyét, hogy valamit a schengeni övezeten kívülről is lásson. Ezért az, hogy az európai nemzetek közül egyedüliként minálunk népszokás a haza külföldi árulása, aranyérmet ér az ostobaságolimpián, nem sokkal megelőzve a brexitet és az ukrán külpolitika elmúlt harminckét évét. A hazát a külföldnek mocskolni nem helyzetfüggően ostobaság, hanem ab ovo, mindig. Ehhez képest egy ilyen felkérésre idehaza pillanatok alatt ráugrik hazánk vezető közéleti YouTube-csatornájának egyes számú arca, akinek köszönhetően ma a svéd középiskolások társadalomismeret-órán már tudományos tényként véshetik évtizedekre a fejükbe: Magyarország megsérti a demokratikus értékeket«. 

Ennyi. Ez tökéletes – és végtelenül naiv. Ugyanis a Gulyás Márton-féle lelkület valamiképpen örök és állandó és kipusztíthatatlan ebben az országban. Félreértés ne essék: nekem sincs semmiféle magyarázatom a miértre, de ez így volt szinte mindig. Az emigrációba kényszerült hazai kommunisták pedig pont azon a hangon szóltak a »hazájukról«, mint ezek a maiak.

De ennek a lemeznek két oldala van ám, s a másikon a svédek acsarkodnak, aljasul, pofátlanul, hitványul. A svédek, akik valamilyen érthetetlen oknál fogva szükségét érzik, hogy össze-vissza hazudozzanak Magyarországról – s ez az eredeti szándék éppen olyan felháborító és tolerálhatatlan, mint az a tény, hogy ehhez a becstelenséghez azonnal találnak idehaza készséges sameszokat, mamelukokat, farizeusokat és kufárokat.

Mit akarnak a svédek? Miről szól ez az egész undorító kampány? Mi a végcél, s mit várnak attól, hogy igazi, tőrőlmetszett gazemberként viszonyulnak hozzánk? Nem tudom. És ha mélyebben belegondolok, nem is érdekel. Teszek rá, s kissé szomorúan nézem tovább, miképpen teszik tönkre a hazájukat az idióta politikájukkal, mindössze annyi történik, hogy a szomorúságom intenzitása meredeken csökken. De egyvalamiben egészen biztos vagyok, s ezt nyomatékosan kérem is a döntéshozóktól: ameddig ez a szemét, aljas »oktató« filmecske forgalomban marad Svédországban, addig senkinek eszébe ne jusson megszavazni Svédország NATO-tagságát.”

Nyitókép: MTI/Bruzák Noémi