Ungváry úr, higgye el, sosem késő abbahagyni a fasisztázást!

Már csak ez hiányzott, egy jó kis veretes fasisztázás! Jó, legyünk pontosak: „fasisztoidozás”. Merthogy a műfaj verhetetlen veteránja, Ungváry Rudolf író egész pontosan ezt a kifejezést találta megfelelőnek alkalmazni a 2010 óta regnáló orbáni kormányzás leírására. Mielőtt azonban pontosan idéznénk, lássunk némi előzményt!

A Magyar Demokratikus Charta 2010 novemberi tüntetésén, vagyis nem sokkal azt követően, hogy Fekete-Győr András és Márki-Zay Péter leszavaztak a Fideszre, a Gyurcsány Ferenc által a Kossuth térre összehívott csődületen Ungváry olyanokat mondott, hogy a „kurva anyját annak, aki az én magyarságomat kétségbe meri vonni!” Aztán a beszámolók szerint a Fidesz és az egykori nyilaspárt retorikája között vont párhuzamot, majd megengedően azt mondta, Orbán Viktor természetesen nem Gömbös Gyula, de akkor is egy „politikai szörnyeteg”, például azért, mert kimondta a szájával azt a szót, hogy „nemzettestvér”.

De szemezgessünk még egy kicsit az „ungváryzmusok” közül, a teljesség igénye nélkül! 

Nyilasok, fasiszták, Gömbös!

Egy 2017-es írásában lényegében azt hánytorgatta fel az akkor még balos aktivistaként vitézkedő Gulyás Mártonnak, hogy ha valaki fegyverrel menne neki Orbán Viktornak, a testével védené. Ungváry kommentárja: „Az is belefér, hogy a demokrácia ellenségét is védeni kell. Talán egy nyilas politikust is ugyanígy megvédett volna az esetleges erőszak ellen 1939-ben? Vagy akkor könnyebb volt valamit felismerni?”

Lépjünk tovább!

Vajon mit tegyen egy virtigli antifasiszta író, ha az aktuális parlamenti választás előtt a Fidesszel szemben az egyik esélyes kihívó, a Jobbik legitimálása jelenti a dilemmát, alig pár évvel a zsidók listázásának felvetése után. Nos, Ungváry úr ezzel is megbirkózott:

Ha egy fasiszta bánja meg, amit tett, ezt inkább bűnként, nem pedig hibaként fogja fel. Az ilyenek útja sokszor a valláshoz vezet. Arra nincs igazán tapasztalat, hogy fasiszták mélyen demokratákká válnának. Miközben a volt kommunisták között találunk ilyeneket. És én hitelt is adok nekik.

De akkor hitelt kell adnom annak is, ha netán egy szélsőjobboldali fogja ezt megtenni. Ezért is nagy feladvány a baloldali és a liberális demokraták számára, hogy mit kezdjenek a Jobbik középre húzódásával.”

Ungváry szerint a politika különleges mesterség. Nocsak! „Ugyan nem lehet erkölcs nélkül politizálni, de mérlegelni lehet. Voltak ilyen helyzetek a történelemben, amikor osztani, szorozni kellett, mit nyerünk és mit veszítünk.”

Egy 2019-es, az újabb választási csalódást követő interjúban még meredekebb dolgokat mondott a regnáló kormánypártokra. Idézzük: „Olyan rendszerrel kerültünk szembe, amelynek aljassága felülmúlja az egykori nyilasuralmat is. Az legalább nyílt volt.” 

Ungváry Rudolf író úr olykor belecsúszik abba, hogy mindenről is kifejtse a véleményt. Ennek szellemében közölte, hogy a 2021-es Elk*rtuk című film egyenesen a Jud Süss gyökeréből fakad, szándéka szerint

Az emberevő tigris és a béke

Aztán tavaly, az MSZP-s Klikk tv-ben ezt mondta Orbánról, illetve a háborúval kapcsolatos kormányzati álláspontról: „Az emberevő tigris sem téved, ha az áldozatára tör. A béke hirdetésével egyszerűen elkendőzi a tényleges állapotot.”

Idén májusban pedig visszakanyarodott a klasszikus fasisztázáshoz. A Klubrádióban arról értekezett, hogy a két világháború közötti fasiszta beszéd demokratikusnak álcázott formájának tartja Orbán Viktornak a Budapesten tartott CPAC-konferencián elhangzott beszédét.

A magyar miniszterelnök az egyre burjánzó korrupciós botrány kapcsán ugyebár a „le kell csapolni a mocsarat” kifejezést használta, amit Ungváry nem bírt elviselni. Szerinte ugyanis „elképesztően sértő a brüsszeli mechanizmust víruskeltető mocsárhoz hasonlítani”. Végül

„Az ilyen agresszív fasisztoid rendszerek mindig abba buktak bele, hogy egy bizonyos határon túlléptek, és ez még nem jött el.”

Íme, a legfrissebb interjú!

Mindezek tükrében a legújabb, ezúttal a HVG hetilapnak épp újabb könyvének megjelenése apropóján adott Ungváry-interjúban semmi újdonság nincs. De azért nézzünk néhány szemelvényt!

A beszélgetésből kiderül, Ungváry már 1989-ben gyanakodott Orbán Viktorékra:

„A Történelmi Igazságtétel Bizottságba Nagy Imre újratemetése előtt meghívtuk Orbán Viktort, hogy beszéljük meg, felszólal-e.

Nincs átmenet. Ez a fasiszta és kommunista szélsőjobb- és szélsőbaloldali gondolkodás lényege.”

De ez még semmi!

Ungváry: „Amikor ’98-ban a Fidesz nyilatkozatában azt olvastam, hogy „ellenfeleink idegenszerűek”, akkor nyilvánvaló volt, hogy itt egy potenciálisan fasiszta szörnyeteg bontakozik ki. Amikor 2002-ben a választást elvesztve azt harsogta világgá Orbán, hogy „a haza nem lehet ellenzékben”, megalkottam a társadalmunkra a fasisztoid mutáció fogalmát.” 

Vagyis a balliberális szellemi hátország egyik tartópillére, az ünnepelt író évtizedek óta nem tartja a demokratikus rendszer tagjának a Fideszt, illetve a jobboldalt, mondván, az egy „fasisztoid mutáció”. Innentől kezdve pedig számára teljesen elfogadhatatlan, nem lehet vele szemben érvelni, nem lehet vele vitatkozni, pláne nem együttműködni. Ismerős?

Bizony, a DK-nál, aminek elnöke, Ungváry egykori tüntetőtársa, akit az író már a tavalyi kampány idején is az ellenzék valódi vezérének tartott, vagyis Gyurcsány Ferenc az áprilisi bukta után meghirdette a teljes és totális szembenállás politikáját. 

Ungváry: 

Persze az író szerint Orbánék nincsenek egyedül, egy szellemiséget képviselnek. „Az emberiség csakis katasztrófákból tanul, de ez a tudás a következő nemzedékekben már elenyészik. Ahogy az emlékezet pusztul, feltámadnak ugyanazok, akik egyszer már majdnem a sírba vitték az egész kultúránkat, és félő, hogy az egész euroatlanti társadalmat – egy időre – visszavezetik az őserdőbe.”

És végül jöjjön némi rettegés a könyvpiac kapcsán. A HVG újságírója megkérdezi, a Jelenkor kiadó szerzőjeként aggódik-e a Libri tulajdonosváltása miatt. A válasz: „Ez a rendszer az első őse bukásából tanulva alakváltoztatott, láthatatlanított formában támadt fel újra. A klasszikus fasizmus mutációja: fasisztoid. Nincs – még – rá immunválasz. Most éppen a könyvkiadást próbálja totálisan birtokba venni. Lassan, megállíthatatlanul, ahogy a csillag megy az égen.”

Önellentmondás a javából

Bár Ungváry úrnak egyetlen okfejtésével sem értünk egyet, bátran mondhatom, nem akarok egy olyan országban élni, ahol – akárcsak Krúbi vagy bárki – nem fejtheti ki nyilvánosan a gondolatait, akár jegyzetek, interjúk, beszédek vagy éppen könyvek formájában. És hát rögzíthetjük: ebben a „fasisztoid mutációban” Ungváry úr ezeket mind megteheti.

Pedig ha mindaz igaz lenne, amit a zsinórban negyedszer kétharmaddal megválasztott kormányra, illetve a magyar államra ráolvas, nem tehetné.

Nem a „rendszerrel”, valójában saját magával és a magyar választópolgárral áll vitában ő, illetve a hasonlóképp gondolkodók.

Mi csak egyet javasolnánk: sosem késő abbahagyni a fasisztázást!

Nyitókép: MTI/Koszticsák Szilárd