Új nap virradt: mostantól nem kell tartanunk külföldön attól, hogy a csupaszív campobassói házinéniből Magyarország nevének hallatára előtör hét Szabó Tímea.
Ideje, hogy mindazok, aki gúnyosan szoktak függetlenobjektívezni egynémely portált, felülvizsgálják előítéleteiket: most például a HVG rukkolt elő egy kis videóval, amelynél elfogulatlanabbul nehéz lenne megcáfolni egy szívós ellenzéki tévhitet és igazolni bizonyos konzervatív meglátásokat.
Az eredeti elképzelés az lett volna ugyan, hogy kilátogat az újságíró a Szigetre, és felerészben új-zélandi és ausztrál (liberális) fiatalok megkérdezésével jól bebizonyítja: miközben „a Fidesz különösen büszke arra, hogy Orbán Viktor messze földön híres mint az európai kereszténység védőbástyája, a jobboldal nemzetközi vezére”, lám,
akadnak huszonéves aotearoai maori leszármazottak, akiknek álmukból felébredve, a következő buliba tartván semmit nem mond az „Viktor Orbán” név.
A projektnek ez a része azonban kevésbé sikerült meggyőzőre – egy skandináv metálbanda világhírét se igen lehetne azzal megkérdőjelezni, ha egy Bergennél horgonyzó üdülőhajóról partra szálló hesseni nyugdíjascsoport tagjainak többsége nem tudja névről beazonosítani az együttest.
Ellenben a videóból parádésan bizonyítást nyer: teljesen alaptalan mindazok paranoiája, akik külföldön szégyellik „bevallani” magyar mivoltukat, és/vagy lesújtó pillantásokat vélnek kapni amiatt, hogy Orbán Viktor Magyarországáról érkeztek. Íme, itt vannak ezek a HVG által megkérdezett, nyilván írni-olvasni tudó, érdeklődő ifjak, Ausztráliától Írországon át Hollandiáig, és miközben konkrétan Budapestet választották nyaralásuk helyszíneként, messzemenően indifferens számukra, hogy ki itt a miniszterelnök. Simán megvették ide a repülőjegyet, beruháztak egy fesztiválbérletre, minden egyes energiaitallal fizetik a költségvetésbe a 27 százalékos áfát és a népegészségügyi termékadót anélkül, hogy egy pillanatra is érdekelné őket a kormány összetétele. Akkor hát miért kellene tartani attól, hogy a csupaszív campobassói házinéniből Magyarország nevének hallatára előtör hét Szabó Tímea?
Hogy egy gelsenkircheni döneres megvetőleg a fejünkre olvassa a magyar gyermekvédelmi törvény valamely passzusát? Ugye.
Teljesen felesleges ez az ostoba komplexus – attól még, hogy valaki befeszülten orbánfób, nyugodt lehet afelől, hogy a világ túlnyomó része nem az. Legközelebb tessék bátran és öntudatosan válaszolni külföldön az állampolgárságot firtató kérdésre – még az se kizárt, hogy a beszélgetőtárs csillogó szemmel fogja felidézni legutóbbi magyarországi nyaralásának emlékét.
További nagy erénye a HVG összeállításának, hogy oly kendőzetlenül bemutatja, miként is áll a helyzet a nyugati médiapluralizmussal és a vélemények sokszínűségével.
A nyilván nem tendenciózusan összeválogatott, hanem valamiképpen reprezentatív miniinterjúkban ugyanis azok a nyugat-európai fiatalok, akik ismerik Orbán Viktor nevét, az önálló véleményalkotás helyett gyanúsan egyformán a média ítéletére hivatkoznak: „Orbán nem egy jófiú, ezt mondja róla a nyugati média”, „Nyugaton ő diktátornak számít”, „Ausztriában a média azt mondja, hogy Orbán nem jó miniszterelnök” – állítják határozottan a fejlett demokráciákból érkezett, feltehetőleg nagykorú fesztiválozók. Mintha a Spiegel megkérdezne egy magyar egyetemistát Berlinben, hogy mi a véleménye a német Zöldekről, és ő erre valami olyasmit hadoválna, hogy „a magyar média szerint azok rosszak”.
Amit persze eleve csak akkor mondhatna, ha a HVG-től az m1-ig valóban ez lenne az egységes álláspont – érdekes, hogy többek között az osztrák lányok szerint az ottani médiában efféle egyhangúság uralkodik a magyar miniszterelnökkel szemben (miközben a legerősebb osztrák párt jelenleg az Orbán-barát FPÖ, igény tehát akár lenne is a többszínűségre).
Elismerésre méltó, hogy a HVG ilyen módon igazolja a nyugati mainstream média ítélkező politikai szócsőként való működését és indoktrináló hatását.
De különösen is dicséret illeti a HVG-t a német fiatal véleményének közkinccsé tételéért, aki az egyes szám első személyű véleménynyilvánítás helyett szintén az állítólagos közvélekedés mögé bújva szögezte le: „Németországban nem kedveljük őt [mármint Orbánt], mert mi demokratikusak vagyunk”, „mi a demokratikus vezetőket szeretjük”. Például nyilván Frank-Walter Steinmeier államfőt, aki most, hogy az AfD előretört, gyakorlatilag kriminalizálja annak választóit, mondván, egyikük se hivatkozhat „enyhítő körülményekre”, ha efféle pártot támogat.
Az ilyenektől nem szégyen demokráciát tanulni.
Egy következő videóban már csak azt kellene megnyugtatóan tisztázni, hogy amennyiben Mallorca olcsóbb, mint Magyarország, és ha errefelé az életkedve is elmegy az embernek a sok-sok mogorva, frusztrált magyartól, akkor miért pont a Hajógyári-szigeten gondolta kibulizni magát a dublini és az aucklandi fiatal.
(Nyitókép: képernyőfotó)
A felhasználók nem győznek köszönetet mondani a szervezőknek és a beszélgetésben résztvevőknek, hogy mertek vitázni Európa békéjéről.
Szerintem Észak-Korea elkezdhetné a felkészülést Orbán Viktor fogadására. Vagy várható baráti gesztusainak viszonzására, ha mégsem látogat oda személyesen.
A svájci Weltwoche szervezésében Bécsben beszélgetett egymással az európai politika két legnevesebb békepártija: Gerhard Schröder német kancellár és Orbán Viktor magyar miniszterelnök.
Amíg ez nem történik meg, mi minden nap el fogjuk mondani a magyar embereknek, hogy Önnek a lopás fontosabb Magyarországnál.
Hogyan lehetséges, hogy az egykori szociáldemokrata kancellár, a konzervatív Orbán Viktor és a liberális Die Welt egykori főszerkesztője Bécsben egy beszélgetésen vesznek részt?
A felhasználók nem győznek köszönetet mondani a szervezőknek és a beszélgetésben résztvevőknek, hogy mertek vitázni Európa békéjéről.
