Döntött Putyin: az Egyesült Államok erőfeszítései kudarcot vallottak
Putyin a háború kirobbanása óta nem hozott ilyen döntést.
A lengyel-magyar kapcsolatok aktuális helyzete is téma a Felczak Intézet lengyelországi nyári egyetemén. A szervezők a programokkal azt célozták meg, hogy a különböző nációk fiataljai megismerjék egymás álláspontját, és így idővel erős régiót tudjanak majd létrehozni.
Hatodik alkalommal szervezik meg a lengyelországi Krasiczynben a Felczak Intézet Vezetőképző Nyári Egyetemét, augusztus 28-a és szeptember 1-je között, ahol a visegrádi négyek minden nemzete képviselteti magát. A szervezők a programokkal azt célozták meg, hogy a különböző nációk fiataljai megismerjék egymás álláspontját, és így idővel erős régiót tudjanak majd létrehozni.
***
Az idén a panelbeszélgetések sorában többek között foglalkoztak Közép-Európa jelenlegi állapotával, a régió államainak együttműködésével, sőt még a lengyel-magyar kapcsolatokat is megvizsgálták a számok tükrében. Az előadók sorában helyet foglalt többek között Marek Kuchcinski, a lengyel Miniszterelnöki Kancelláriát vezető miniszter, Kovács Orsolya Zsuzsanna, Magyarország rendkívüli és meghatalmazott varsói nagykövete, Tomasz Grzegorz Grosse, a Varsói Egyetem professzora, Rosonczy-Kovács Mihály, a Nézőpont Intézet külügyi igazgatója, Marek Natusiewicz, a Felczak Intézet Tanácsának tagja, Faragó Csaba, a Századvég Alapítvány külügyi vezetője és Maciej Szymanowski, a Felczak Intézet igazgatója is.
A résztvevők a fent felsorolt beszélgetések mellett olyan programokon ismerkedhettek meg a magyar-lengyel történelem megannyi közös pontjával, mint Przemyśl erődrendszerének meglátogatása,
ahol írásos emlékek sora jegyzi, mennyi megannyi magyar katona szolgált a két világháború alatt.
Mindezek mellett olyan szabadidős programok is színesítették a szabadegyetem programkínálatát, mint a Przemyśl Tánc- és Énekegyüttes vagy a Góbé zenekar koncertje és táncháza.
Keresztes Gáspár, a varsói Felczak Intézet munkatársa a Mandinernek elmondta, 2018-ban, az Intézet megalakulását követő hónapokban azonnal megszervezték az első szabadegyetemet, „akkor úgy jött ki a lépés, hogy rögtön kettőt is megvalósítottunk: egy nyári egyetemet télen, és utána a következőt rá nyáron”. Amikor megszületett a Felczak Intézet, akkor azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy a fiatalok közötti kapcsolatokat erősítsék – ennek legmegfelelőbb formája egy nyári egyetem. „Ez volt az egyik első zászlóshajó projektje az intézetnek, és azóta minden nyáron, augusztus utolsó hetében megrendezzük”. A helyszínválasztásnak is több oka volt. Kézenfekvő volt olyan helyet keresni, ami mind a magyar, mind a lengyel fővárostól nagyjából ugyanakkora távolságra található.
„Aki egyszer eljön ide, az rögtön meg fogja érteni, hogy miért esett a választásunk Krasiczynre. Ez a hely az egészen kivételes és gyönyörű, arról nem is beszélve, hogy régi, lengyel nemesi családok fészke, akik itt, Dél-Lengyelországban mindig is szoros kapcsolatot ápoltak Magyarországgal, úgyhogy van egyfajta történelmi kontinuitás is. Ha kimegyünk a vár főterére vagy a vár udvarára, a falon, a freskók között magyar történelmi alakok is helyet kaptak.”
A programösszeállítás mindig reflektál az aktuális közéleti témákra. „Egyrészt
igyekszünk mindig egy kicsit a jövőbe tekinteni, hogy mi lehet az, ami mondjuk egy 5-10 év múlva fontos szerepet tölthet be az életünkben,
és ezzel párhuzamosan megpróbálunk a résztvevő fiatalok fejével gondolkodni: mi az ami őket az adott pillanatban a leginkább érdekelheti. A korábbi visszajelzésekből nagyjából tudjuk, hogy a tematikával a fiatalok általában elégedettek voltak, amire mindig többször is visszatérnek, hogy legyen még több vita. Ezt mi is szeretnénk, de a sűrű programba már így is nehéz további elemeket beszorítani. Mindezek mellett felkapottak a műhelyfoglalkozások is, amelyek közt újságírással, szerepeléssel és munkahelyi stresszel kapcsolatos témák is helyet kaptak” – sorolta.
Keresztes Gáspár arról is beszélt, hogy idén hagyományteremtő szándékkal a magyar fővárosban is elindult nyári egyetem, Visegrádi Nyári Akadémia néven. A csapat nagy része egyenesen Budapestről érkezett ide. A magyar fővárosban három napon keresztül a Ludovika volt a vendéglátó, és ebből az alkalomból gondolták, hogy érdemes volna fát is ültetni, és akkor mind Budapesten, mind Przemyslben áll majd egy-egy lengyel-magyar barátság fája. „Bízunk abban, hogy ezek a fák rengeteg diáknak fognak még árnyékot adni” – tekintett a jövőbe a Felczak Intézet munkatársa.
Kossuth Lajos londoni barátja, Stanisław Worcell 1848-ban fogalmazta meg gondolatait a lengyel és magyar nép kapcsolatáról. Worcell gondolatai így hangzanak: „Magyarország és Lengyelország két öröklétű tölgy, melyek külön törzset növesztettek, de gyökereik a föld alatt összefutnak és láthatatlanul összekapcsolódtak, összefonódtak. Ezért egyiknek léte és erőteljessége, a másik életének és egészségének feltétele.” A fenti idézet és a magyarok és a lengyelek barátságát ábrázoló tölgyfa óriás tűzfalfestményt kapott Budapest VII. kerületében a Klauzál utca és a Wesselényi utca sarkán.
Az ötnapos program célja volt, hogy megszólítsa azokat a fiatalokat, akik késztetést éreznek magukban arra, hogy idővel közéleti pályára lépjenek vagy a közért tevékenykedjenek, de némi bátorításra van szükségük. „Igyekszünk egy olyan környezetet teremteni, ahol bátran odamehetnek bárkihez és bárkivel tudnak beszélgetni, eszmét-, tapasztalatot cserélni, akár az előadókkal, akár régiós társaikkal. Egy fiatalnak mindig nagy támogatást jelent, ha lát maga körül hasonló korú embereket, akik ugyanazt gondolják, mint ő, és esetleg ugyanúgy is tevékenykednek. Arról nem is beszélve, hogy a mindennapi oktatásból, még felsőoktatásból is továbbra is bántóan hiányoznak a visegrádi ismeretek, és ezeket bizony pótolni kell” – hangsúlyozta Keresztes.
Elhangzott, hogy a fentiek miatt is igyekeztek nyitni a visegrádi partnerek felé is.
„Ahhoz, hogy a régió jól működjön, nem elég, hogy Magyarország és Lengyelország tartson egy erős tengelyt, ahhoz kellenek a cseh és a szlovák barátaink is”
– húzta alá.
Ezután Keresztes Gáspár felidézte: „Rengeteget lehet mostanában olvasni arról, hogy a visegrádi csoport kiüresedett, megszűnt, nem működik. Nyilvánvaló tény, hogy vannak törésvonalak, de még ha vannak repedések, azokat nem úgy kell begyógyítani, hogy elfordulunk egymástól, hanem még inkább egymás felé fordulunk, és megpróbáljuk megérteni a másik álláspontját, hiszen érdekeink közösek. Ezért aztán, még ha adott esetben nem is értünk együtt a másik féllel, meg kell értenünk annak logikáját. Erre volt jó példa a háromnapos budapesti Nyári Akadémia, és már most a nyári egyetem két és fél napja alapján látszik, hogy ez Krasiczynben is megvalósul a különböző V4-es országokból származó fiatalok között” – hívta fel a figyelmet.
A Felczak Intézet főszerkesztője zárásként még hozzáfűzte, hogy szájhagyomány útján terjed a hírük. A hatodik esemény után, kis túlzással szólva, ma már elegendő csak 10 embernek szólniuk ahhoz, hogy 200 fős esemény jöjjön létre, hiszen mindenki hozza az ismerősét.
„A Ludovikának korábban informális kapcsolata volt a Felczak Intézettel: hallgatóink számára eddig is nyitva állt ugyanis a lehetőség, hogy az immár hatodik éve megrendezésre kerülő nyári egyetemet meglátogassák, azon részt vegyenek. De idén új alapokra helyeztük ezt az együttműködést: az egyetem egy szerződést, egy együttműködési megállapodást kötött
az Intézettel, amelynek az a lényege, hogy évről évre közösen szervezünk Magyarországon V4-es hallgatók számára egy háromnapos V4-es nyári akadémiát”
– mondta el Mernyei Ákos, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem nemzetközi főigazgatója a Mandinernek.
Ő maga először vesz részt az Intézet lengyelországi nyári egyetemén, és felidézte a megnyitó beszédében elhangzott gondolatot, hogy a köszönet és az őszinte csodálkozás szavaival tud csak nyilatkozni a rendezvényről. „Nagyszerű dolog, hogy több mint 200 fiatal számára biztosítják ezt az egy hetes programot a Felczak Intézet kollégái, másrészről az előadók jeles szakemberek, akik számára fontos a közösség és a fiatalok jövője. A nyári egyetem öt napja alatt a résztvevőknek lehetőségük van arra, hogy európai-, geopolitikai-, gazdasági-, de még kulturális ügyekben is tájékozódjanak. Ez egy nagyszerű kezdeményezés, és remek, hogy vannak emberek, akik ezt foglalkozásszerűen űzik, és ennek szentelik az életüket. Nagyon hálásak vagyunk ezért” – fogalmazott.
A főigazgató ezután szólt a helyszínről, amely amellett, hogy „szemet gyönyörködtető, nagyon sok magyar vonatkozása is van. Itt a világháborúban nagyon komoly harcok zajlottak, amelyekben
rengeteg magyar honvéd adta itt az életét a hazáért.
„Nagyon fontosnak tartom, hogy a program részét képezi egy történelmi tiszteletadási rész is. Kedden egy katonai temetőt látogattunk meg, ahol leróttuk kegyeletünket az itt nyugvó honfitársaink előtt, illetve megtekintettük azt az erődrendszert, amit az első világháborúban a magyar és lengyel honvédek védtek” – sorolta.
Az NKE nemzetközi főigazgatója végül szólt arról, hogy személy szerint a lengyel-magyar ügyekhez olyan kötődése van, hogy gyermekkorában rengeteg történetet hallott a családján belül arról, milyen jó volt, amikor a lengyelekkel összejártak a magyarok, és a családon belül is több jó barátság szövődött lengyelekkel. „Leveleztek egymással, nyaranta, ha lehetett összejártak, télen együtt síeltek, s általában véve: fontosak voltak egymásnak. Ez egy olyan dolog amire a mai világban több figyelmet kellene fordítanunk: az egymással való érdek nélküli törődés. Gyerekkorom óta úgy tudom, hogy a lengyelekkel egy igazi, őszinte szeretetbarátságban állnak a magyarok”.
„Másrészről azért is felnézek a lengyelekre, mert van bennük egy nagyon komoly nemzeti büszkeség, ugyanúgy, ahogy ez megvan bennünk, magyarokban is. A közelmúlt történelme is azt mutatja, hogy
a két nemzet vállt vállnak vetve tud azokért az értékekért harcolni, küzdeni és kiállni, ami számunkra fontos.
Nem adjuk fel az elveinket. Ezért is örülök, hogy az említett strukturált együttműködés a Ludovika Egyetem és a Felczak Intézet között létrejött. Sokat tanulhatnak egymástól és egymásról fiataljaink” – hangsúlyozta Mernyei Ákos.
Gerencsér János, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem egykori jogász hallgatója az idén már negyedik alkalommal vesz részt a Felczak Intézet nyári egyetemén. Elmondta, az elmúlt évek alatt voltak kilengések: a covidos években nehezebb volt, a kézfertőtlenítés vagy a maszkviselés „kissé nehezítette a körülményeket”. Gerencsér arra is kitért a beszélgetés során, hogy úgy hallott először a rendezvényről, hogy Krakkóban tanult egy félévig Erasmus-ösztöndíjjal. „Innen ered a lengyel kultúra, nyelv és témák iránit kiemelkedő érdeklődésem. A nyári egyetemre egy ugyancsak Krakkóban megismert kollegina hívott el, aki a baráti társaság tagja lett időközben. Ő a Pázmány bölcsészettudományi karára járt, és közvetlenül megkapta a nyári egyetemről a felhívást, és többünk figyelmébe ajánlotta.
Éltem a lehetőséggel, és nem bántam meg: számos új barátot és megannyi tapasztalatot szereztem”
– idézte fel.
A fiatal arra a kérdésre, hogy a programok sorában mi vonzza a leginkább, azt felelte, hogy a politikai és nemzetközi kapcsolatokat érintő előadások érdeklik. Majd arról beszélt, hogy azoknak ajánlja elsősorban a részvételt, akik hozzá hasonlóan nyitottak Lengyelországra vagy tágabb tekintetben a szláv világra. „Ebbe többek között beletartozik a közép-kelet-európai térség ügyei iránti érdeklődés, különösen a folyamatok politikai fókuszát illetően. Szerintem ebben a legerősebb a krasiczyni nyári egyetem” – jelentette ki.
Gerencsér János arról is szólt, hogy „egy demokratikus társadalomban különösen fontosak az országok közötti kapcsolatok, az állampolgárok közötti barátságok, a szövetségek. Tehát lényeges, hogy ez a fajta kapcsolódások ne csak a politikai vezetők álma és célja legyen. Legyen ez jelen az idézőjeles köznép gondolkodásában is. Ennek pedig fontos alapja, hogy ismerjük és megértsük a másikat. Legyen rálátásunk más országok kultúrájára, gondolkodásmódjára, vágyaira, félelmeire. Ilyen szempontból is nagyon értékesnek tartom ezt a nyári egyetemet, mert megismerhetjük a lengyeleket, kicsit betekintést nyerhetünk abba, ők hogy látják a saját helyüket a világban, hogy látják a Magyarországhoz fűződő kapcsolatokat” – fogalmazott.
Legvégül megjegyezte, jó lenne, ha a Visegrádi 4-eken belül hasonló kapcsolatokat építenénk ki a szlovákok a csehek irányába is,
„mert csak az egymás iránti szimpátia és a másik ismerete alapozhat meg hosszú távon egy magas szintű politikai együttműködést”
– osztotta meg véleményét lapunkkal a fiatal résztvevő.
Az ötnapos rendezvény misével zárul Krasiczynben, amelyet Stanisław Jamrożek, Przemyśl püspöke celebrált.
Nyitókép: Felczak Intézet hivatalos oldala