Elnyomás, elhallgatás, ítélkezés

„A valóság az, hogy az állami »gyermekvédelem« valójában magukra hagyja a fiatalokat és a szülőket is. Csak tilt, de nem támogat. Nem nyújt semmit. Holott információra, szakmai, érzelmi, mentális segítségre lenne szüksége – mindenkinek.

A könyvek lefóliázásától, a sorozatok vagy akár reklámspotok feljelentgetésétől nem lesz kevesebb meleg, leszbikus, transz, netán aszexuális ember. Ami ettől a politikai hisztériától nőni fog, az a magukra megbélyegzettként gondoló, a problémáit magában tartó, mentális betegségeknek kitett, rettegő és boldogtalan emberek száma. Történik mindez a morális pánik jegyében, ami olyasmit jelent, hogy egy erkölcsi értékeiben bizonytalan társadalom egy bizonyos csoportot hibáztat a morális rend megbontásáért. Máris előttünk áll a mindennapos hatalmi logika: a megosztás és bűnbakképzés politikája.

A boszorkányüldözéshez, mint tudjuk, nincs szükség boszorkákra, emellett az érveket is nehezen tűri.

Melegek sem feltétlenül kellenek hozzá, bárki lehet célpont. Ha már a Heartstopper példáját hoztam fel, ugyanúgy morális pánik volt a Harry Potterrel szemben is, hogy a gyerekek miért nem inkább a János vitézt olvassák, esetleg Jókait, vagy néhány évvel később Janne Teller Semmi című könyve kapcsán, ami arra kérdezett rá: mi az élet értelme? Amire egy magabiztos, mindentudó, erkölcscsősz hatalom csakis azzal reagálhat, hogy a kérdést is elutasítja. De micsoda felháborodást szült az is a nyolcvanas években, amikor Spiró Csirkefej című darabjában trágár módon beszéltek. Kényelmesebb volt ezen háborogni, mint a társadalom perifériáján élő emberekért felelősséget vállalni.

Úgy látszik, a hazai hatalmak természete ebben a tekintetben nagyon hasonló: az elnyomás, az elhallgatás és az ítélkezés lesz a NER öröksége is.

Tovább lesz velünk, mint gondolnánk.”

Nyitóképünk illusztráció. Forrás: Jaime Reina / AFP