A boszorkányüldözéshez, mint tudjuk, nincs szükség boszorkákra, emellett az érveket is nehezen tűri.
Melegek sem feltétlenül kellenek hozzá, bárki lehet célpont. Ha már a Heartstopper példáját hoztam fel, ugyanúgy morális pánik volt a Harry Potterrel szemben is, hogy a gyerekek miért nem inkább a János vitézt olvassák, esetleg Jókait, vagy néhány évvel később Janne Teller Semmi című könyve kapcsán, ami arra kérdezett rá: mi az élet értelme? Amire egy magabiztos, mindentudó, erkölcscsősz hatalom csakis azzal reagálhat, hogy a kérdést is elutasítja. De micsoda felháborodást szült az is a nyolcvanas években, amikor Spiró Csirkefej című darabjában trágár módon beszéltek. Kényelmesebb volt ezen háborogni, mint a társadalom perifériáján élő emberekért felelősséget vállalni.
Úgy látszik, a hazai hatalmak természete ebben a tekintetben nagyon hasonló: az elnyomás, az elhallgatás és az ítélkezés lesz a NER öröksége is.