A Lánchíd szívügyem

„Ugye az van, hogy a kormány hozott egy olyan döntést, hogy az Állam díjmentesen használhatja, többek között, a Lánchidat is állami ünnepek alkalmával. Ezért jöttek, és úgy gondolták, hogy jó ötlet a nemrég a gyalogosoknak megnyitott járdákat egész hétre lezárni mindössze egy egyórás fényfestős programért. Mi meg jeleztük, hogy szerintünk egyáltalán nem jó ötlet, viszont rendkívül aránytalan, és azonnal nyissák meg a járdát, és ne okozzanak balesetveszélyes helyzetet néhány dekorlámpa elhelyezése miatt. Megnyitották.

Majd leültünk egy asztalhoz, beszéltünk, tök normálisan: sok rendezvény és jó idő lesz a hétvégén, tele lesz a belváros gyalogosokkal; biztosítani kell, hogy biztonságosan tudjanak közlekedni, ezért a hétvégén a Lánchíd a gyalogosoké lesz.

Már csak egy apró nyitott kérdés maradt: az állami rendezvényszervező  rá akar csatlakozni a most felújított híd még garanciális világítási rendszerére, hogy szabadon színezhessék a hidat. Mire azt mondtam, hogy nem, mert azt nem lehet, hogy a kimondott szavaknak ne legyenek következményei.

Szerintem  nincs rendben, hogy megígérik sokszor, hozzájárulnak a híd felújításához 6 milliárd forinttal, de végül egy vasat nem adnak hozzá. Aztán egyszer csak jönnek, lezárják, és sajátjukként használják.

Továbbá az sincs rendben, hogy az állami főépítész körbekiabálja a sajtót, hogy a főváros bazári díszkivilágítással csúfítja el a hidat, miközben csak az új világítási rendszer próbája zajlott.

Azt mondta a Fidesz kormány államtitkára, aki egyben az országos főépítész is az üzempróbáról, hogy: »egy padot lehet össze-vissza festegetni, de a Lánchidat nem!«, majd másnap jönnek, hogy akkor ők össze-vissza festegetnék a hidat. Basszus nem! Ha szerintük a Lánchidat nem szabad össze-vissza festegetni, akkor ne tegyék!

És olyan nincs, hogy valaki tegnap lekever egy hatalmas pofont (nem nekem személyesen, hanem a budapestieknek), majd másnap azt mondja, hogy ja ugyanmár nem kell ezt a szívünkre venni. Emberek vagyunk, mi budapestiek is, a tegnapi pofon még ég az arcunkon.”

Nyitókép: MTI/Balogh Zoltán