„Miért gyűlölik, miért akarják zárójelbe tenni Göncz Árpádot, Nagy Imrét, az egész ’56-ot?
Ezt szerintem ők sem tudják. Az viszont eléggé egyértelmű, hogy Nagy Imre mindkét tábor pozitív hősévé vált, mint ’56-os mártír miniszterelnök. A rendszerváltás után ő egyfajta egységet képviselt a már akkor is nagyon nagy megosztottságban. Minekután Orbán Viktornak a megosztás az alapelve – oszd meg és uralkodj –, mindenáron folyamatosan és élesen fönn akarja tartani a megosztottságot. Ebből a szempontból neki abszolút nem praktikus egy olyan személyiség, akit a magyar társadalom számára valamiféle közös alapnak lehet tekinteni. Ezért nekik kínos figura Nagy Imre, el vele.
Mára a hivatalos politika része lett a történelem átírása?
Nem lett, már nagyon régen az. Ez mindig így volt, a történelmet minden rezsim többé, vagy kevésbé átírta. Az én ifjúkoromban, az ’50-es, ’60-as, ’70-es években a kommunisták írták át eléggé alaposan, aztán a ’90-es években volt egy kegyelmi időszak, amikor nagyjából békén hagyták, próbálták valamennyire reálisan – például utcanevek helyreállítási rendszerével – kezelni. Aztán jött a fordulat, és visszajött az a típusú politikai-társadalmi berendezkedés, ami sajnos hagyományosan jellemző Magyarországra. Az éppen aktuális kurzus a saját szája íze szerint gátlástalanul átírja a történelmet. De ebben semmi újdonság nincs. Ebben az a szégyenletes, hogy nem sikerült ennek a társadalomnak elvergődnie egy olyan szintre, hogy legalább egy kicsikével távolabbra kerüljön ettől a kurzusmentalitástól. Nem sikerült elvergődnie odáig, hogy egy kicsit több felelősséget vállaljon, egy kicsit jobban szembenézzen a saját történelmével. Ezt szerencsésebb országok már jó régen megtették, és folyamatosan viszonylag jó állapotban tartják. A mi világunkban, a mi környékünkön, itt Kelet-Közép-Európában nem tartanak itt a társadalmak. A magyar pedig jelenleg végképp messze van ettől.
A magyar értelmiségnek mekkora a felelőssége ebben?
A felelősség az mindannyiunké. Én ebben nem nagyon tudnék mérlegelni, mert ha egyszer ez van, és az a történelmi valóság, hogy ebben a visszataszító rezsimben élünk, az mindannyiunk felelőssége. Az enyém is. Megpróbálok tenni ellene – ami módomban áll –, de, hogy ez így van, az mindannyiunk felelőssége, ez alól nem lehet kibújni. Nyilván nem egyforma a felelősségünk, Orbán Viktoré százszor nagyobb, mint egy egyszerű fidesznyiké, és pláne, mint egy normálisabb értelmiségié. Tehát nem egyforma a felelősség, de az közös társadalmi felelősség, hogy itt tartunk.”
Nyitókép: Facebook