Mára a hivatalos politika része lett a történelem átírása?
Nem lett, már nagyon régen az. Ez mindig így volt, a történelmet minden rezsim többé, vagy kevésbé átírta. Az én ifjúkoromban, az ’50-es, ’60-as, ’70-es években a kommunisták írták át eléggé alaposan, aztán a ’90-es években volt egy kegyelmi időszak, amikor nagyjából békén hagyták, próbálták valamennyire reálisan – például utcanevek helyreállítási rendszerével – kezelni. Aztán jött a fordulat, és visszajött az a típusú politikai-társadalmi berendezkedés, ami sajnos hagyományosan jellemző Magyarországra. Az éppen aktuális kurzus a saját szája íze szerint gátlástalanul átírja a történelmet. De ebben semmi újdonság nincs. Ebben az a szégyenletes, hogy nem sikerült ennek a társadalomnak elvergődnie egy olyan szintre, hogy legalább egy kicsikével távolabbra kerüljön ettől a kurzusmentalitástól. Nem sikerült elvergődnie odáig, hogy egy kicsit több felelősséget vállaljon, egy kicsit jobban szembenézzen a saját történelmével. Ezt szerencsésebb országok már jó régen megtették, és folyamatosan viszonylag jó állapotban tartják. A mi világunkban, a mi környékünkön, itt Kelet-Közép-Európában nem tartanak itt a társadalmak. A magyar pedig jelenleg végképp messze van ettől.
A magyar értelmiségnek mekkora a felelőssége ebben?