Demars – A polgárháború előérzete (2. rész)

„Látszólag persze teljesen mellékes és marginális ügyről van szó, egy nyilvánvalóan súlyos pszichés problémákkal küszködő, nyomorult kis gazemberről és annak lapjáról, illetve az abban megjelent szövegről, szövegekről.

Bartus Lászlóról és az Amerikai Népszaváról beszélünk. Az idei tusnádi tábor után írt »cikket« ez az alak, persze név nélkül. És most minden további felesleges szó helyett ismét idézetek következnek – öveket kérem becsatolni, jön Bartus!

»Így Romániában sem lenne szabad megtűrni, hogy egy fasiszta diktátor ott intézzen Amerika-ellenes, EU-ellenes, Nyugat-ellenes és demokráciaellenes szólamokat, felszólításokat a magyar néphez és a világhoz.«

(...)

Tudom, könnyű lenne elintézni az egészet annyival, hogy ezek nem is emberek. Tényleg csábító gondolat. De sajnos azok. Emberek. Mondanám, hogy a honfitársaink, ha ezek esetében ennek lenne bármi értelme. De emberek. És ismerjük mindegyiket, Kun Béla, Szamuely és Cserny óta. S jó, ha tudjuk: ezekkel nincsen párbeszéd, nincsen semmi érintkezés, nincsen semmi emberi viszony – pedig emberek. De pontosan úgy kell viszonyulni hozzájuk, mint Kun Béláékhoz.

És ez iszonyodás. Ez a polgárháború előérzete.

(Utóirat: ezt követően Bartus a következőt produkálta: »Egyesek azért szorítottak, hogy ne fulladjon a vízbe, míg mások a Balatonnak szurkoltak. (…) Novák a magyar nép szimpátiáját azzal tudná megnyerni, ha látványosan belefulladna a Balatonba. (…).« Az egyik híve pedig ezt írta alá: »Az átkos Kádár rendszerben még normálisok voltak az emberek, gondolkodtak, használták a fejüket. Azóta sajnos ez mind megszűnt, helyette van a sudribunkóság.«

Így állunk, barátaim.)”

Nyitókép: Földházi Árpád