Az álhírek terjesztésével a vesztünkbe rohanunk: ijesztő gyakorlat terjed a közösségi oldalakon
Négyből három hírt anélkül osztanak meg a felhasználók, hogy elolvasnák. Íme, az álhírek terjedésének pszichológiája.
Daniel Freund bejegyzése rámutat arra, mennyire rossz mederben is zajlik a vita a média helyzetéről.
„Az elmúlt héten hazánkba látogatott az Európai Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottságának küldöttsége. A delegáció tagja volt az Orbán-kormány egyik legharcosabb kritikusa, Daniel Freund német zöldpárti képviselő is, aki egy magyar újságírókkal folytatott találkozó után rövid Twitter-bejegyzésben »elemezte« a nemzetközi nyilvánosság számára a magyar média helyzetét. A politikus szerint hazánkban óriási nyomás alatt van a médiaszabadság, az állami hirdetésekből pedig csupán a kormánnyal szemben baráti hangnemet képviselő sajtóorgánumok részesülnek. Bár az állítás tényszerűen nem igaz, hiszen az állam többek között a kormánybarátsággal nehezen vádolható német RTL-ben vagy a hazai tulajdonban lévő ATV-ben és Népszavában is rendszeresen helyez el hirdetéseket, az eset mégis jól rámutat arra, mennyire rossz mederben is zajlik a vita a média helyzetéről.
Bár az vitathatatlan tény, hogy az állam és az államközeli gazdasági szereplők leginkább a kormánybarát médiumokban hirdetnek (ahogy az történt 2010 előtt is), nem ez a magyarázat arra, hogy a kormánykritikus médiumok miért szenvednek finanszírozási gondokkal. Abból ugyanis, hogy egyes médiaipari szereplők nagyobb mértékben részesülnek állami hirdetési bevételekből, nem következik az, hogy mások piaci bevételei viszont csökkenjenek.Ahhoz, hogy valóban megértse valaki, mi a probléma oka, mélyebb elemzést kell végezni, ez azonban nem igazán jellemző a világ komplex dolgait 300 karakterben summázni szerető politikusi osztályra. Ráadásul a megfejtés nem mindig a legkézenfekvőbb, nem Orbán Viktor jelenti ugyanis a legnagyobb fenyegetést a médiára. De ha az ember kezében az egyetlen eszköz a kalapács, hajlamos mindent szögnek látni. Mi azért használjunk inkább mélyfúrót.
Be kell látni, hogy a 2010-es évektől új kapuk nyíltak meg az egyre szélesebb körben elérhetővé vált okoseszközök, a széles sávú mobilinternet és a közösségi médiumok terjedésének köszönhetően. Ez egyszerre állította komoly lehetőségek és kihívások elé is az újságírókat. Bár először az online médiapiacon frissen megjelenő vagy éppen már nagy múlttal rendelkező orgánumok lehetőséget láttak abban, hogy a közösségi médián keresztül népszerűsíthessék a cikkeiket, ezáltal forgalmat tereljenek a saját felületükre, később a hirdetési piac szereplői is reagáltak a jelenségre, amely komoly finanszírozási problémákat eredményezett végül az online médiumok körében.”
Nyitókép: Facebook