Lelőttek egy Fox Terriert Pest vármegyében

Nyírkátán, hat hónapos terhes élettársát ölte meg egy cigány. Az áldozat néhány napja a barátnőjéhez költözött, miután – információink szerint – párja bántalmazta. A feldühödött férfi ott támadt rá hajnalban, a hajánál fogva ráncigálta ki a házból, majd a közeli erdőben végzett vele. A magzat sem élte túl a támadást. Persze ez nem hír a mandineren.

Van kutyám, sőt nem is egy, kettő, és nagyon szeretem mindkettőt. Ha olyan kedvük van feljönnek az ágyamra, ha kedvük van a kertben rohangálnak, de nem esznek a tányéromból, és nem tartom őket embernek. Ellenben azt nem szeretem, ha más emberek hülyének néznek. Egy kutyát, macskát igenis lehet szeretni, sőt az ember élvezi hogy van kihez szólni, van kivel törődni. Nem vagyok gyermektelen unott cicababa, még a feltételezést is kikérem magamnak, és ezzel nyilván nem vagyok egyedül. Felneveltem 2 gyereket, és 3 unokám is van, nem élek egyedül, de az állataim hozzám tartoznak, és senkinek nincs joga kedvtelésből bántani őket. Úgy neveltem a gyerekeimet, s ők az unokáimat hogy szeressék és védjék az állatokat. Elegem van abból, hogy állandóan gyalázzák a kedvtelésből kutyatartókat. Régen a kutyát házőrzőnek tartották, be sem mehetett a házba. Ma kedvtelésből tartunk kutyát, szeretjük, családtagnak tekintjük. Nem értem miért kell állandóan megbélyegezni azt, aki szereti a kutyáját. Senki nem tartja a kutyáját embernek, ez egy ostoba szöveg ami csak arra jó hogy bántsák a kutyásokat. Azok akik nem tartanak kutyát, macskát, amolyan lélektelen élőlényeknek tartják őket. Ez eleve egy nagy butaság, hiszen meg sem próbálnak kapcsolatot teremteni velük. Fogalmuk sincs arról hogy egy kutya vagy egy cica pont úgy érez fájdalmat, szeretetet mint egy ember. Lehet hogy nem olyan összetettek az érzéseik mint nekünk, de rajongásig tudják szeretni a gazdájukat. Ezt minden épeszű ember viszonozza is. Ha az ember állatot tart, egy érző élőlényért vállal felelősséget. Aki nem szeret az állatokat, szíve joga ne tartson, de ne piszkálódjon állandóan. Én nem szabom meg neki, hogy tartson állatot, és hogyan tegye, de ő se szabja meg nekem, hogy én mit tegyek. Az állatok ki vannak szolgáltatva az embereknek. Némely őrült elmebeteg, minden különösebb ok nélkül, mérgezi, bántalmazza, gyilkolja őket. Épeszű ember ilyet soha nem tenne. A mi felelősségünk hogy megvédjük őket, és nem is értem hogy a törvénynek miért nem lehet érvényt szerezni. Ideje lenne már egy állatkínzót, vagy egy állatgyilkost példásan megbüntetni, akkor talán véget lehetne vetni az értelmetlen állatgyilkolásnak.

Most egy kutyát lőtt le az elborult agyú. Holnap akár egy embert is lelőhet. Ha legálisan tartotta a fegyvert akkor alkalmatlan rá, ha illegálisan, akkor bűnöző. Egyébként nem örülök, hogy egyes emberek nem tudtak felnőni és gyerek módjára személyként kezelik az állatokat. Ők nem tudják felfogni, hogy nem az állatokat értékelik fel, hanem az embert le. Akkor is, ha egyes emberek többszörösen bebizonyították, hogy Ők személy szerint értéktelenebbek egy állatnál.

„– A kutya – (...) –, a kutya meggondolatlanná tesz. Ahelyett hogy a társadalommal törődnének az emberek, paprikajancsit játszanak az állatoknak. Mellesleg ember és állat számára az anyagcsere az igazi öröm. Némelyiknek a hátsó lábára kell ülnie s az első praclijával kell koldulni eledelért. Ha bélférgük lesz, és csúszkálnak a szőnyegen, verést kapnak. Volt nekünk már egy nagy emberünk, aki farkaskutyáján gyakorolta az idomítás művészetét, aztán az egész népet ugráltatta. Kutyabábuk, kutyalelkek, kutyafiak...” (Schnell, Robert Wolfgang: Agglegények karácsonya (ford.: Bittei Lajos) In: King Kong gyermekei. Mai német elbeszélők (szerk.: Belohorszky Pál) Szépirodalmi Kk., Bp., 1983., 55.-56. p.)