Mi lesz veled, Velencei-tó?

Tavaly nyáron nagyon lehangoló látványt nyújtott a Velencei-tó, a rendkívül alacsony vízállás miatt alig volt strandolásra alkalmas. De nem csupán a fürödni vágyók volt szomorúak, a pecások számára is roppant elkeserítő a helyzet, ezenkívül megszenvedi a turisztikai ágazat, a környékbeli ingatlanok is veszítenek az értékükből, hosszabb távon pedig káros ökológiai következményei is lesznek, ha nem történik radikális változás.

A Zámolyi-tározó vizének a minősége is leromlott

De a problémák nem 2022-ben kezdődtek, s bár a korábbi évtizedekben is voltak időnként kiugróan alacsony vízállások, tavalyelőtt fordult valóban drámaira a helyzet: a klímaváltozás és az átlagostól jelentősen elmaradó csapadékmennyiség miatt a tó vízszintje 2021. szeptember 21-26. között mindössze 71 centiméter volt, miközben ebben az időszakban átlagosan 130 centiméter körül jellemző ez az érték.

Az Országos Vízügyi Főigazgatóság tájékoztatója szerint az utóbbi néhány évben a tó vízpótlását szolgáló Zámolyi- és Pátkai-tározó vizének minősége oly mértékben leromlott, hogy már alkalmatlanná vált arra, hogy a Velencei-tó veszélyeztetése nélkül bele lehessen vezetni. Kizárólag a hűvösebb őszi-téli időszakban nyílt lehetőség rá, hogy a vízminőségi paraméterek folyamatos ellenőrzése mellett megkezdődhessen a tó lassú és óvatos vízpótlása. Ennek érdekében 2021 őszén a Zámolyi-tározóban visszatartott vízmennyiséget átvezették a Pátkaiba, onnan pedig

A vízpótlást azonban tavaly február 24-én meg kellett szüntetni (épp aznap kezdődött Oroszország agressziója Ukrajna ellen, persze ez csak fatális egybeesés), mert a vízminőségi értékek szerint a Pátkai-tározó vize ismét használhatatlanná vált a tó táplálására. A Velencei-tó vízállása ekkor 100 cm volt, ami 35 centiméterrel maradt el az erre az időszakra előírt minimális 135-ös vízszinttől. A rendkívül aszályos nyár folyamán pedig annyira lecsökkent, hogy alulmúlta az 1949-ben mért legkisebb vízállást, a 63 centimétert is, szeptember 19-én mindössze 53 centit mértek Agárdnál. S hiába volt az átlagosnál csapadékosabb az augusztus, a szeptember és a november is, a lehullott eső jelentős részét elnyelte a kiszáradt talaj, így a tó nem kapott elegendő természetes pótlást.

Megkerülő csatornát is építenek

A Velencei-tó vízállása ezekben a napokban – az utóbbi időszak esős időjárása ellenére – csupán 92 centiméter. Ez 38 centiméterrel van az úgynevezett téli minimum üzemvízszint – vagyis az adott időszakra meghatározott, a tó, valamint élővilága és használói szempontjából ideális szint – alatt. Ehhez jelenleg mintegy 11 millió köbméter víz hiányzik a tóból.

A Pátkai-tározó vízszintje január 20-án 430 centiméter volt. A hatályos vízjogi üzemeltetési engedélyben rögzített minimális üzemvízszint 370 centi, így a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság (KDTVIZIG) január 23-án megkezdte a Pátkai-tározóban rendelkezésre álló 900 ezer köbméter víz – tehát 430, illetve a 370 centiméter üzemvízszint közötti vízmennyiség – leeresztését és ezzel a Velencei-tó vízpótlását. Erre azért is a mostani időpont ideális, mert az utóbbi napok bőséges csapadéka jelentősen felhigította a tározott vizet. A vízeresztés során ugyanakkor a szakemberek helyszíni és laboratóriumi mérésekkel folyamatosan

Mindezzel párhuzamosan, a Velencei-tó vízpótlása érdekében és a Pátkai-tározó folyamatosan fennálló vízminőségi problémáinak kezelésére, a KDTVIZIG egy „megkerülő csatorna” és az odavezető vízkormányzó létesítmény kialakítását végzi, aminek segítségével a vízgyűjtőn lehulló csapadék hamarabb, vízminőségromlás nélkül juthat a Velencei-tóba. A vízpótlásra és az egyéb munkálatokra az évnek ez a szakasza a legalkalmasabb, mivel a téli csapadékmennyiség képes feltölteni a talaj felső rétegeit a vízgyűjtőterületen, így a jövőben lehulló eső és hó már csak kisebb mértékben szivárog be a talajba, nagyobb hányada ténylegesen eljut a tóba.

A halgazdálkodáshoz, horgászathoz alapvető szükséglet, hogy egy tóban legyen elegendő és megfelelő minőségű víz, ez sajnos a Velencei-tóra nem volt mindig igaz az elmúlt években – mondta el a Mandinernek a Magyar Országos Horgász Szövetség (MOHOSZ) Velencei-tavi kirendeltségének a vezetője –, így minden csepp víz növeli annak az esélyét, hogy mielőbb visszaálljanak a „békebeli” idők.

Pálinkás Imre kijelentette, a biztonságos vízállás elérése nélkülözhetetlen ahhoz, hogy folytatni tudják a megszokott intenzitású haltelepítéseket. Persze évszakonként eltérő, hogy mekkora vízállás tekinthető optimálisnak, a legmagasabb értelemszerűen a tavaszi időszakban szokott lenni, a legalacsonyabb pedig szeptember végén, október elején. A két időpont között jó esetben átlag 30-40 centiméter a különbség, tavaly 50 volt, mert április közepén 102 centimétert mértek, az első őszi hónap végén pedig 53-at, mára szerencsére már 88 centiméternél tartunk – fogalmazott a szakember.

A kirendeltségvezető szerint

–, és azt reméli, ez lesz a jellemző a következő hetekre, hónapokra is –, és amennyiben jövőre hasonló lesz a helyzet, akkor a mesterséges vízpótlással együtt regenerálódhat annyira a tó, hogy megvalósulhat az intenzívebb haltelepítés. Idén egyelőre azt tervezik, hogy kora tavasszal 100 mázsa háromnyaras, zömében fogható méretű pontyot tesznek a tóba, utána a vízállástól függ, mely fajok, mely korosztályai kerülhetnek sorra. Ha folytatódik a vízállás emelkedő tendenciája, akkor süllőt, csukát, balint is a megszokottnál nagyobb mennyiségben szeretnének – a ragadozók esetében ugyanis különösen súlyos volt a halpusztulás mértéke –, emellett szóba kerülhetnek más fajok, például keszeg, compó, széles kárász is. Ez utóbbiak telepítése attól is függ, a piacon sikerül-e beszerezni a kívánt mennyiségben ezeket az állatokat, illetve hosszabb távon a döntést turisztikai-horgászati szempontok is befolyásolják.

Nehézzé vált a parti és a csónakos horgászat is

Az, hogy mennyi állat pusztulhatott el összesen, csak hozzávetőlegesen tudják megbecsülni a szakemberek – ez ugyanis  sok körülménytől függ –, de ebben az esetben az összegyűjtött tetemek mennyiségének átlag 2-2,5-szeresére tehető az összes veszteség. 2020-ban volt egy jelentősebb augusztusi süllőpusztulás, ekkor több mázsa halat gyűjtöttek össze, 2021-ben két nagyobb hullám volt – az egyik június közepén, a másik augusztus 20-a előtt –, ennek következtében 11 tonna tetemet emeltek ki, ennek 80-85 százaléka keszeg volt, a többi főként amur, harcsa, busa és süllő. Tavaly pedig július második felétől egészen szeptember végéig változó intenzitással jöttek a felszínre a halak, ekkor csaknem 4 tonna elhullott állatot – amelynek 85-90 százaléka harcsa volt, a maradék zömmel keszeg – szedtek ki a tóból.

A tervezett haltelepítésre és visszatelepítésre azért is nagy szükség van, mert a horgászok jelentős része – főleg azok, akik a ragadozó fajokat keresik – időlegesen máshol keresett horgászati lehetőséget, így csökkent a MOHOSZ jegybevétele is – jelentette ki Pálinkás Imre. Az, hogy más vizeket kerestek, nyilván nem róható fel nekik – mondja –, hiszen nem csupán az a probléma, hogy kevesebb volt a hal, de az extrém alacsony vízállás miatt a parti és a csónakos horgászat is nehézzé vált, több kikötőből nehezen lehetett kijutni a vízre, a pákozdi pedig ki is száradt. Bár a 2022-ben kitartó, békés halakra horgászók a tavon

így e halfajnál a fogásokra nemigen volt panasz.

Érdekesen alakult a horgászlátogatottság az elmúlt években. A Covid első hulláma után, 2020-ban 10-20 százalékos volt a növekedés a normál időszakhoz képest, 2021-ben viszont már 40-50 százalékos visszaesést tapasztaltak, ez a helyzet tavaly tovább romlott, 75 százalékkal kevesebben dobták ki a horgukat. Éves horgászjegyet az elmúlt évben mintegy ezren váltottak ki, holott korábban ez a szám a háromezret is elérte, az időszakos jegyeknél pedig még jelentősebb mértékű a csökkenés – adott tájékoztatást a kirendeltségvezető.

Nyitókép: A Velencei tó, Gárdony térségében 2022. július 27-én. MTVA/Bizományosi: Faludi Imre