Orbán Viktor: A baloldal nem érti, hogy az ország nem azonos Budapesttel

Nem csak azt nem érti a baloldal, hogy az ország nem azonos Budapesttel, hanem azt sem, hogy az ország nem azonos a hazaáruló, Európagyilkos, Brüsszel seggnyaló libsi-komcsi-náci csürhével. Ennyi.

"A szovjetek birodalma is a múlté. Eltűnt, de nem enyészett el nyomtalanul. Helyén ma egy életerős, újratatarozott keleti hatalom emelkedik fel. Izmosodik, terjeszkedik, újraéleszti és pártfogolja egykori híveit, Ukrajnától Közép-Európán át a Balkánig. A világ lassan ráébred, hogy a történelmi kihívást nem a kommunizmus előtti veszélyes eszmék újjáéledése jelenti, mert azok gyökerei alól a történelmi változások már kimosták a talajt. A nyugati világ számára a történelmi kihívást a keleti új rend gyarapodó erői jelentik, melynek leheletét, jelenlétét, kisugárzását már a bőrünkön érezhetjük. Nézzünk hát szét az ünnep magaslatáról a mai magyar életen. Hazugságok ipari méretű termelése, a hatalom eloldása az ellenőrzés pányvájáról, sutba hajított felelősség, intézményesített korrupció, maffiamódszerek. Demokrácia nélküli többpártrendszer, szociális válság, tömeges elszegényedés, munkanélküliség, eladósodás, kiszolgáltatott magyar gazdaság. Dobra vert ország. A független, szabad élet elfojtása, amerre csak nézünk. Adókkal megfojtott kisvállalkozások, sorsukból kilábalni képtelen, máról-holnapra élő kiszolgáltatott kisemberek, tíz körmével hiába kapaszkodó, süllyedő polgárság. Nincstelenné, kiszolgáltatottá tett emberek, akik nem mernek felszólalni és kiállni az igazukért, mert a hatalomtól függ a másnapi megélhetésük. Hiába a NATO és uniós tagság, ez nem a Nyugat, és nem a XXI. század. Ez a keleti élet, és a múlt század, amit húsz év óta próbálunk magunk mögött hagyni, de újra és újra elér, körülfon és visszahúz bennünket." Orbán Viktor, 2007. október 23., Astoria Akár tegnap is elmondhatta volna...

!⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝     !⃝

"Márai Sándor: MENNYBŐL AZ ANGYAL MENNYBŐL AZ ANGYAL - MENJ SIETVE Az üszkös, fagyos Budapestre. Oda, ahol az orosz tankok Között hallgatnak a harangok. Ahol nem csillog a karácsony. Nincsen aranydió a fákon, Nincs más, csak fagy, didergés, éhség. Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék. Szólj hangosan az éjszakából: Angyal, vigyél hírt a csodáról. Csattogtasd szaporán a szárnyad, Repülj, suhogj, mert nagyon várnak. Ne beszélj nekik a világról, Ahol most gyertyafény világol, Meleg házakban terül asztal, A pap ékes szóval vigasztal, Selyempapír zizeg, ajándék, Bölcs szó fontolgat, okos szándék. Csillagszóró villog a fákról: Angyal, te beszélj a csodáról. Mondd el, mert ez világ csodája: Egy szegény nép karácsonyfája A Csendes Éjben égni kezdett És sokan vetnek most keresztet. Földrészek népe nézi, nézi, Egyik érti, másik nem érti. Fejük csóválják, sok ez, soknak. Imádkoznak vagy iszonyodnak, Mert más lóg a fán, nem cukorkák: Népek Krisztusa, Magyarország. És elmegy sok ember előtte: A Katona, ki szíven döfte, A Farizeus, ki eladta, Aki háromszor megtagadta. Vele mártott kezet a tálba, Harminc ezüstpénzért kínálta S amíg gyalázta, verte, szidta: Testét ette és vérét itta - Most áll és bámul a sok ember, De szólni Hozzá senki nem mer. Mert Ő sem szól már, nem is vádol, Néz, mint Krisztus a keresztfáról. Különös ez a karácsonyfa, Ördög hozta, vagy Angyal hozta - Kik köntösére kockát vetnek, Nem tudják, mit is cselekesznek, Csak orrontják, nyínak, gyanítják Ennek az éjszakának a titkát, Mert ez nagyon furcsa karácsony: A magyar nép lóg most a fákon. És a világ beszél csodáról, Papok papolnak bátorságról. Az államférfi parentálja, Megáldja a szentséges pápa. És minden rendű népek, rendek Kérdik, hogy ez mivégre kellett. Mért nem pusztult ki, ahogy kérték? Mért nem várta csendben a végét? Miért, hogy meghasadt az égbolt, Mert egy nép azt mondta: "Elég volt." Nem érti ezt az a sok ember, Mi áradt itt meg, mint a tenger? Miért remegtek világrendek? Egy nép kiáltott. Aztán csend lett. De most sokan kérdik: mi történt? Ki tett itt csontból, húsból törvényt? És kérdik, egyre többen kérdik, Hebegve, mert végképp nem értik - Ők, akik örökségbe kapták -: Ilyen nagy dolog a Szabadság?... Angyal, vidd meg a hírt az égből, Mindig új élet lesz a vérből. Találkoztak ők már néhányszor - a gyermek, a szamár, a pásztor - Az álomban, a jászol mellett, Ha az Élet elevent ellett, A Csodát most is ők vigyázzák, Leheletükkel állnak strázsát, Mert Csillag ég, hasad a hajnal, Mondd meg nekik - mennyből az angyal. (New York,1956.)