A röszkei csata

„Mintha tegnap lett volna…

Röszkénél megtámadták a határt és a határt védő rendőreinket. Döbbenten ültünk a tévé előtt, és néztük a felkavaró jeleneteket. A jeleneteket, ahogy a megvadult emberlöcsedék, a harmadik világ legsötétebb bugyraiból, Mordorból elszabadult felesleg és hiábavalóság nekiesett a hazánknak.

Rajtuk volt Szarumán jele. Szarumáné, vagyis a terroré, az erőszaké, a borzalomé, a szélsőséges vallási fanatizmusé.

És jöttek.

Mint igazi barbár horda, elvadult, eltorzult pofával estek neki a határnak, s minden kezükbe eső tárgyat megragadva dobálták a rendőröket. Repült a tégla, a kő, a betondarab, a fahusáng, és még a saját gyerekeiket is áthajigálták a kerítésen, mert ezeknek ennyit számít az élet. Közben a csorda bőgött vadul, ahány nyelve csak volt, annyi nyelven. Amúgy gyűlölik egymást is, gyűlölnek mindent, de akkor gyűlöletük, nyomorúságuk, hiábavalóságuk és feleslegességük minden frusztrációja egy irányba fókuszált: a magyar rendőrökre.

Akik ellenálltak. Megvédték a magyar határt a barbár hordával szemben.

Ültünk a tévé előtt, és borzadva néztük mindezt, és eszünkbe sem jutott, hogy amit látunk, azt lehetséges másképpen is látni.

Ó, pedig hamar kiderült, hogy lehetséges. Már másnap előkerült a honi barbárság, az itt állomásozó feleslegesség és hiábavalóság, és nekilátott átkeretezni a látottakat, átkeretezni a valóságot.

Persze, hogy a DK és Gyurcsány járt az élen. Meg a »jogvédők«, megannyi Soros s…ggevége, megannyi nyomorult, hazaáruló gazember.”

Nyitókép: MTI Fotó: Sóki Tamás