Ifjúságkutatók: csökkenőben a fiatalok kivándorlási kedve

Nyáron alakult meg az Ifjúságkutató Intézet és a Szociológia Műhely, mindkettő az önök részvételével. Hol tart most a munka?

Székely Levente: Az első evezőcsapásokat tettük az Ifjúságkutató Intézet csónakjában; egyelőre hárman ülünk benne, mi ketten állandó tagokként, és egy félállású kolléga, aki elemzőként dolgozik velünk. Amivel mi szeretnénk foglalkozni, nem meglepő módon, a magyar ifjúság kutatása: nyersen mondva szeretnénk a fiatalokról minél többet megtudni és minél többet publikálni, a későbbiekben elsősorban saját adatfelvételre támaszkodva. Összességében pedig a tervek között szerepelnek rangos nemzetközi folyóiratokba szánt kutatások, azaz a tudományos publikációs kimenetre is koncentrálnánk ezekkel a kutatásokkal, ahogy a nemzetközi kapcsolatépítés is cél hasonló tevékenységet végző intézetekkel. Most két fő területet mondanék: választási év jön, és az ifjúság politikai részvétele aktuális és izgalmas terület – jövő év elején erről szólna az első rendezvényünk is, némi nemzetközi relációval. A másik a nemzetközi migráció.

Kiss-Kozma Georgina: Az emberek vándorlása egyidős az emberiséggel, nyilván régóta foglalkoznak vele politikusok, szakértők is, és persze nem szabad egyoldalú jelenségként tekinteni rá, hiszen

Például a magyarországi magyaroknál a statisztikák azt mutatják, hogy a 2015-ös negatív csúcs óta egy pozitív fordulat következett be, kevesebb a kivándorló, és egyre jellemzőbbé válik a korábban elvándoroltak visszatérése is ; de mindegyik folyamatban elsődlegesen a fiatalok érintettek.

…és a magasan képzettek

Georgina: Így van, az erősen globalizálódott hálózati gazdaságnak van egy megnövekedett igénye a magasan kvalifikált, rugalmas munkaerőre, ami csak fokozódik.

Levente: Ha kicsit líraibban akarunk fogalmazni, akkor mondhatjuk, hogy egy kreatív korban élünk, ahol a tehetség egyre fontosabb – piaci – tényezővé válik.

Hazánk egyszerre befogadó és kibocsátó, jól gondolom? Miként változtatott a trendeken a Brexit, vagy éppen a Covid?

Georgina: Egyelőre feltételezéseink vannak, hogy a migrációs trendek változása részben ezek hatása, részben Magyarország gazdasági helyzetének javulása áll emögött. Feltételezzük, hogy a Brexit inkább a visszavándorlást indította meg, az utóbbi években a kivándorlás szintje pedig nem nőtt, ezt érdemes hozzátenni.

Levente: Egészében szeretnénk alaposabban megvizsgálni, hogy kikből áll össze ez a kiköltözött jókora tömeg, hogy mik az elképzeléseik a jövőre vonatkozóan, hiszen a legutolsó ilyen kutatás is van vagy tíz éves. Tény, hogy nem könnyű ezt a csoportot elérni, szűkebb célcsoport és távol is van, egy nagyobb mintás kutatás is inkább csak online kivitelezhető. De azt tervezzük, hogy összetett módszertannal állunk neki a feladatnak, és nem mellesleg a visszavándorlásra is fókuszálnánk:

Georgina: Egyáltalán nem szabad kizárólag negatív módon viszonyulni a kérdéshez, bár az elvándorlásuk rövid távon persze negatív hatással volt az ország gazdaságára, de éppen ez a magasan képzett, és immár világlátott munkaerő lehetne az ország egyik fontos erőforrása; sőt eleve sokan a tapasztalatszerzés kedvéért mentek ki, ha ők az eredeti terveik szerint hazaköltöznek, és nem ragadnak kint, mindenképpen pozitív, hogy új tapasztalatokat és tudást hozhatnak haza; hiszen elsősorban a tehetséges fiatalok döntöttek a külföldi kaland mellett.

Levente: A másik érdekesség a tudós diaszpóra jelensége: az akadémiai, egyetemi szféra tagjaira fokozottan igaz, hogy a kinti tapasztalataik és kapcsolataik becsatornázásával komoly értéket adhatnak a magyar tudományos életnek, de ez ugyanígy igaz az üzleti élet szereplőire is. Persze más csoportok, például a betanított-, vagy az idénymunkások is tudnak hazahozni fontos tapasztalatokat, de mi

Milyen lesz ez a módszertan?

Levente: A jövőtervezés kapcsán nyilván megkerülhetetlenek a kvalitatív módszerek: interjúk, akár fókuszcsoportok is, ez egy kérdőívből nem derülne ki árnyaltabb módon; viszont számokra is szükség van, szóval több módszertant alkalmaznánk, így tudnánk új eredményeket hozó, jelentős kutatást letenni az asztalra. Fontos látni, hogy ez egy új helyzet: a világ a Covid óta kevésbé biztonságos, sok mindent át kellett alakítani, a jövőterveket illetőleg is. A nagymintás ifjúságkutatásokból megismerhetjük a Magyarországon, illetve a Kárpát-medencén belül, élő magyar fiatalok jövőterveit, de ez nem a teljes kép, hiszen Nyugat-Európában és a világ számos pontján élnek még magyar fiatalok, így ők is célcsoport.

Georgina: A legfontosabb kérdés tényleg, hogy hogyan tervezik a jövőjüket, mennyire tagozódtak be a másik ország társadalmába, milyen kötelékek kötik őket oda, milyenek haza, mennyire van meg a kapcsolatuk az anyaországgal, hogyan lehet ezt a kapcsolatot megtartani és fejleszteni, mi segítené a hazatérésüket, tudásuk itthoni hasznosulását.

Ki a kutatás konkrét célcsoportja?

Levente: Nagyjából úgy mondhatnám, hogy az a külföldön élő magyar fiatal, aki önállóan döntésképes, tehát nem a szüleitől függ. De még ennél is szélesebb csoportról beszélhetünk, hiszen van, aki nemrég már hazajött, és van, aki kint van. Hogy milyenek az ottani pozíciói mind anyagi mind társadalmi megbecsültsége hogyan alakul, mennyire találta meg ezeken a területeken a számítását, a családi viszonyai, a beilleszkedettsége, az otthonosság érzete mind fontos kérdés lehet, ahogy az itthoni kapcsolatai is.

Sokan panaszkodnak a diszkriminációra: egy ismerősöm Angliában magyar szemmel kiugróan magas fizetésből sem érzi azt, hogy megtalálta a számításait, ráadásul az előmenetelében is korlátozzák, mert kelet-európai.

Levente: Van ennek jó oldala is, Angliában például a közép-európaiak jóval inkább összetartóak, mint otthon, és sokan számoltak be eddig arról, hogy hirtelen egymásra találunk mi is, nem csak a lengyelekkel, de a románokkal is akár. Ez is lehet egy olyan hálózat, amely ottmaradásra késztetheti azt, aki kint él.

Georgina: Közben, ismétlem, a magyarországi fiatalok kivándorlási tervei csökkennek, vagy legalábbis nem növekednek az elmúlt években A nagymintás ifjúságkutatás 2020-as eredményei azt mutatják, hogy a fiatalok kevesebb mint tizede gondolkodik külföldi tanulmányokban és legfeljebb ötödük külföldi munkavállalásban.

A korábbinál élhetőbb gazdasági helyzet, a Covid és a Brexit mellett van más oka is ennek?

Levente: Szólhat ez arról, hogy aki ki akart menni, az már kiment, de arról is, hogy a várható előnyök és költségek elkezdtek kiegyenlítődni. A korábbi kutatásokból látjuk, hogy sok előnye van a kiköltözésnek: tapasztalatszerzés, nyelvtanulás, újdonság, kalandvágyak kiélése, hogy az első helyen említett anyagiakról ne is beszéljünk. A másik oldalról persze ott vannak a költségek: egy új közegbe kerülsz, szembesülhetsz olyan kihívásokkal, amelyekkel addig nem, ami fiatalként dupla teher is lehet akár; a biztos szülői háttér az érzelmi támogatást is sokszor nélkülözve. Szóval ez eléggé érdekes, mert azt látjuk az adatainkból, hogy

Milyen nehézségre számítanak akár a migrációs kutatásuk kapcsán?

Levente: Nagyjából mindenre (nevet).

Őszintén nehéz elképzelni, hogy két és fél emberrel elvégezhető a Magyar Ifjúsághoz hasonlóan nagyszabású kutatás.

Georgina: Mások a kutatási kérdések, így más módszertant kell alkalmazni. A kvalitatív kutatásokat mi végeznénk, de a kérdőíves résznél ez nyilván máshogy működik, mindenesetre mi számítunk az MCC-s hallgatókra is.

Levente: Ugyanis, megnyitotta kapuit a Szociológia Műhely, ami ugyan nem csak ifjúsággal foglalkozik, de a hallgatók érdeklődése az ifjúsági társadalmi csoport iránt erős. Ebben a félévben négy hallgatóval dolgozunk, ami meglepően új élmény, egészen másképp működünk, mint többtucat résztvevős szemináriumokon.

Mi a Szociológia Műhely célja?

Levente: hogy a hallgatók megismerjék a gyakorlatban azokat az empirikus szociológiai módszereket, amelyekkel a társadalmat érintő kérdéseket jól lehet vizsgálni, sok terepmunkával, ami a hagyományos egyetemi képzésben nem mindig kap kellő hangsúlyt.

Georgina: A hallgatók itt kutatócsoportot alkotnak, sok önállóságot kapnak, akár a kutatási téma kitalálásában, akár a módszertanban, akár az adatfelvételben. A hangsúly a mentoráláson van és nem a szó hagyományos értelmében oktatjuk őket. Ami a témát illeti, ebben a félévben a roma társadalom kapcsán találtak ki egy kutatást, ezt segítünk nekik megtervezni és megvalósítani – és persze ennek is van ifjúságkutatási relevanciája.

Ha már módszertan, a korábbi ifjúságkutatások is kérdőíves módszerrel készültek, ez mennyire megbízható módszer? Főleg a választási évben, politikai kérdésekben… de még akár abban is, mekkora szerepe volt például valaki Nyugatra kivándorlásában például a politikai környezetnek.

Levente: Ezt a csapdát kerülnénk el azzal, hogy a választások után készülne az adatfelvétel, de persze ez csak praktikus válasz a kérdésre; mindenesetre azt elmondhatjuk, hogy az elmúlt hullámokban a nagymintás ifjúságkutatásokban szerepelt a lehetséges migrációs okokra vonatkozó kérdés

összemérhetetlen a jobb megélhetés keresésével, ráadásul ezek az indokok többé-kevésbé össze is függenek, tehát nem ezért vagy azért, hanem ezért is, meg azért is mennének, ha mennének

Georgina: Várhatóan a kvalitatív kutatásból, azaz az interjúkból, fókuszcsoportokból világosabban láthatjuk, hogy mi a fő motiváció és mi inkább csak fedőtörténet, a kérdőíveknél nem feltétlenül látszik mindez. De fontos még emellett, hogy egy sor sztereotípia él a társadalomban „a” fiatalokról, és ezekre is érdemes fókuszálni, melyik igaz, melyik hamis ezek közül.

Levente: Ezeregy Z- és alfagenerációs fiatalokról szóló könyvben olvastam, ezért némi kényelmetlenséggel mondom azt a közhelyet, hogy „aki az ifjúságot kutatja, a jövőt kutatja”, azonban azt be kell látnunk, hogy az ifjúsággal kapcsolatban a fő kérdésünk mégiscsak az, milyen értékek, meggyőződések mentén döntenek majd, amikor döntéshozói pozíciókba kerülnek: továbbviszik-e, megújítják-e, s ha igen, milyen mértékben, azt a kultúrát, amit rájuk hagyományozunk. Mindig van, aki sommás megállapításokba, maifiatalokizásba menekül, de ez a fajta hozzáállás nem segít, ráadásul ugyancsak egyidős az emberi kultúrával. Persze ott a másik véglet is, a másik eltúlzott várakozás is, miszerint majd a fiatalok szabadítják meg a világot minden bajától.

A tapasztalat az, hogy emberöltőnként akad egy Greta Thunberg, aztán nem változik érdemben semmi, valóban minimum – az amúgy lehet, hogy tévesen így nevezett – gyermekek keresztes hadjárata óta.

Levente: vagy az Orleans-i szűz óta, s itt van most a „stockholmi szűz”. A Szürke hattyúk című kötetben foglalkoztam egy egész fejezetben a magyar média ifjúságképével, ezen belül az ismert, befolyásos fiatalokkal, s így Gretával is, aki viszont elkülönült a fejezet alapjául szolgáló Times-gyűjtés többi kategóriáitól – sportolók, művészek, LMBTQ-aktivisták –, s aki amúgy a legnagyobbat „ment” a magyar médiában, és talán a legmegosztóbb is volt.

A középút nem volt opció?

Levente: A csodálattól a gúnyig terjedő spektrumba sokféle megközelítés belefér. Egyébként a jelenséggel foglalkozni kell. A Greta Thunberg által alapított Fridays for Future világméretű mozgalom kivitte a fiatalokat az utcákra, akik hangot adtak az elégedetlenségüknek, még ha megoldást nem is kínáltak. A mai napig erős téma a klímavédelem, amikor éppen a Covid nem nyomja le, s az a gyanúm, hogy elő fog jönni a negyedik hullám után is. Amikor a nagymintás ifjúságkutatásban rákérdeztünk arra, mi foglalkoztatja a fiatalokat, beleértve a járványt, a klímaváltozást vagy éppen a #metoo mozgalmat, a migrációt, a BLM-mozgalmat. Két domináns témát találtunk, a Covid második hulláma közepén persze a koronavírus-járványt, és hasonlóan erősen a klímaváltozást, ami nagyjából minden második fiatalt foglalkoztatott. Persze nem azt mondom, hogy a többi teljesen elhanyagolható, a BLM-mozgalom kapcsán is a fiatalok ötöde mondta, hogy őt foglalkoztatja.

Ez nem feltétlenül jelent azonosulást, ebben benne lehet az erős kritika is.

Levente: A befolyásolás milyenségét nem mutatja, de azt, hogy ez nagyon is téma, azt igen. De erre más kérdésekből lehet következtetni. Mindenesetre az látszik, hogy a fiatalok körében ez a két nagy issue van: a Covid és a klímavédelem, és hívják őket Greta-generációnak meg vírus-generációnak is, és van is közöttük jókora átfedés is, a harmaduk ugyanis mindkettővel egyaránt foglalkozik. És van emellett egy elkülönülő húsz százalék, aki azt mondja, őt nem érdekli ez az egész.

Greta mennyire önmagát adja ebben az egészben?

Levente: Innen ezt nehéz eldönteni, ráadásul ehhez inkább a pszichológia eszköztárát kellene elővenni. Az határozottan állítható, hogy a környezet állapotával kapcsolatos aggodalom jelen van a társadalmunkban, de azt is látni kell, hogy Greta Thunberg személye és mozgalma a médiában nagyon ügyesen volt tálalva, ha ilyen erőforrásokat tudna egy politikus vagy üzletember mozgósítani a saját ügye mellett, boldog lehetne.

Georgina: A Fridays for Future a saját statisztikái szerint több mint 200 országban szervezett megmozdulásokat, sokmillió leginkább fiatalok részvételével. Nyilván van az ügy mögött társadalmi támogatás és az alapja, a környezetünk iránti aggódás sem kérdőjelezhető meg.

A hidegháborúban az atomfegyverektől kellett rettegni.

Levente: Voltak akkor is tüntetések, nem is kicsik. De erre a mi generációnk nem emlékszik. Pláne az övék.

(fényképek: Mátrai Dávid / Mandiner)