„Nem vagyunk szentek, csak hírnökök” – ők az Eucharisztikus Kongresszus hírvivői

Magyarország 2021. szeptember 5-12. között ad otthont a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusnak, amelynek záró szentmiséjén a tervek szerint részt vesz Ferenc pápa is. A katolikus világesemény népszerűsítésére 12 ismert személyt kértek fel a szervezők, köztük művészeket, papot, orvost, kutatót. A hírnökök a bemutatkozó sajtótájékoztatón ünnepélyes keretek között vehették át megbízó oklevelüket Erdő Péter bíborostól; feladatuk a kongresszus és annak fő céljának – az Eucharisztiában jelenlévő Jézus közös megünneplésének – népszerűsítése.

A világesemény 12 hírnöke: Baricz Gergő zenész, dalszerző, Böjte Csaba ferences szerzetes, Csókay András idegsebész, Dolhai Attila színész, énekes, Kubik Anna színművésznő, Lackfi János író, költő, Petrás Mária népdalénekes, Sena Dagadu énekesnő, Szalóki Ági előadóművész, dalszerző, Szikora Róbert az R-GO frontembere, Pindroch Csaba színművész, Ürge-Vorsatz Diána fizikus, klímakutató. A Mandiner megkeresésére öten közülük így meséltek arról, miért vállalták el a megtisztelő felkérést.

Kubik Anna:

„Nem vagyunk szentek, csak hírnökök”

Amikor megkerestek a felkéréssel, elsőre azt mondtam, nem vagyok méltó, és rettenetesen zavarban voltam. Az ember sajnos fel van már vértezve azzal a rossz tapasztalattal, hogy a katolikusokat úgy akarják beállítani, mintha szentek lennének – de nem vagyunk szentek, csak hírnökök leszünk. Így hát meggyőztek.

Ha a világ mai állapotát nézem, hittel élő emberként úgy gondolom, törvények nélkül kezdtünk el élni. El kellene végre szakadni attól a gondolattól, hogy az ember mindent uralhat. Ha körül nézünk, látjuk, milyen következményei vannak a cselekedeteinknek, önzésünknek. Vissza kell térnünk az isteni és természeti törvényekhez. Most igazán szükség van, hogy összecsengjen millió szív és énekelje az Úr dicsőségét, amiről a kongresszus is szól. Ha ebben bármit tudok tenni, akkor ez szent és szép kötelességem.

***

Csókay András: 

„A kisfiam halála után volt egy eucharisztikus élményem”

Nagyon örültem a felkérésnek. 2014-ben a kisfiam halála után volt egy eucharisztikus élményem. Nagyon kiüresedett állapot kell ehhez: a Bazilikában voltam a szentségimádáson, amikor megjelent az Úr Jézus az eucharisztiában, és átfogta a nem sokkal azelőtt meghalt tízéves kisfiam vállát. Megdöbbentő élmény volt.

Azóta valahogy mindig ezt várja az ember, egy ilyen valódi találkozást, de tudomásul kell venni, hogy ez nem így működik. Ahogy az apostolok is egy pünkösdöt éltek át, és abból kellett élniük utána, hát kicsit én is ebből élek, de igyekszem az értelmet használva mindig fölidézni ezt. Az eucharisztia nagy misztérium, de az értelemmel el tudunk jutni ahhoz, hogy megtapasztaljuk, valóban ott van benne az Úrjézus. Ez a konferencia most ennek a csodának a tudatosítását segíti, megtisztelő, hogy ebben részt vehetek.

***

Lackfi János:

„Nagy kegyelem, hogy erről szólni tudok”

Az Istennel való kapcsolatom úgy indult, mint egy szerelmes, szép együttjárás, sok jellel és csodával a családunk életében, majd úgy 5 éve berobbant, mint egy nagy szerelem: azóta lángolok. Már korábban is elkezdtem a zsoltáros nyelvet próbálgatni, de azóta egész szemérmetlenül kezdtem erről beszélni. Jóéjt puszi címmel olvashatók az ilyen természetű írásaim a közösségi oldalamon, és bár azt gondoltam, csak egy szűk kört, a vallásos embereket fogja érdekelni – jóval nagyobb sikere lett, mint a korábbi rovataimnak.

A minap kaptam egy üzenetet egy kedves hölgytől: az édesanyja 30 év masszív ateizmus után 81 évesen írásaimat olvasva eljutott oda, hogy Jézus életét tanulmányozza. Ilyenkor mondja az ember: ki vagyok én ehhez? A hírnöki feladatban is az a fontos számomra, hogy el tudjam mondani a tapasztalatomat arról, milyen elképesztő módon szeret az Isten, nemcsak engem, hanem mindenkit ugyanannyira. És persze mindannyiunkat máshogy, különlegesen és egyedien. Hogy el tudjam mondani, miként próbálom meg szeretni őt, és milyen csapdákba sétálok bele. Nagy kegyelem, hogy erről szólni tudok.

***

Ürge-Vorsatz Diána:

„Csodálatos lesz újra együtt lenni és újraértékelni a dolgok értelmét és fontosságát”

Amikor megkerestek, természetesen úgy éreztem, hogy nem vagyok méltó erre, ahogy szerintem mindannyian éreztük, de hát fel kell nőni ehhez. Csodálatos feladat! Egy ilyen nehéz év után ez a kongresszus új lehetőséget jelent az egész világnak: összehozza a közösséget, a hitet gyarapítja, és kiutat mutat.

Lehet, hogy szomorúak vagyunk, hogy egy évvel el kellett halasztanunk, de nem tudjuk, mit miért kaptunk, és talán pont ettől még fontosabb ez a kongresszus most. Még csodálatosabb lesz egy ilyen bezárt év után újra együtt lenni és újraértékelni a dolgok értelmét és fontosságát. Hogy biztos, azért kell-e futnunk, amiért eddig futottunk? Ez az első olyan nagy esemény, ahol végre sokan együtt lehetünk, és megérthetjük, hogyan teremtsünk új világot, és hogyan lépjünk tovább Jézussal a szívünkben.

***

Pindroch Csaba:

„Nem ciki a Boldogasszony anyánkat énekelni”

2018-ban felkért egy görög-katolikus pap iskolatársam, hogy a Vatikánban ötévente megrendezésre kerülő nemzetközi ministráns találkozó magyarországi konferálását vállaljam el. 75 ezer embernek kellett beszélni úgy, hogy abból 1300 volt magyar. Utána volt egy nagy mise a Szent Ignác templomban Rómában, akkor jött oda hozzám Fábry Kornél atya, hogy számíthat-e majd rám Budapesten. Azonnal igent mondtam. Nagy megtiszteltetés. Azóta a miséken folyamatosan imádkoztunk a kongresszus sikeréért.

A faji-nemi-vallási hovatartozás magánügy, de a hit kérdésében, úgy gondolom, az embernek kötelessége kiállni – ha van mersze hozzá, és lelki ereje. Emlékszem, annak idején milyen trendinek találtam, amikor egy taizei katolikus találkozón szép csajokat láttam – fiúgimnáziumból jőve azt gondoltam, milyen jó, hogy ők is ott vannak; nem ciki hát a Boldogasszony anyánkat énekelni. Ha én vagy a többiek ilyen hatással tudnak lenni másokra, talán hozzásegítheti az embereket, hogy közelebb kerüljenek a hit világához.”

Fotók: Ambrus Marcsi IEC2020