Klímasemlegesség nincs atomenergia nélkül – Steiner Attila a Mandinernek

Kicsit mintha lecsavarták volna a klímaváltozással kapcsolatos akciókat, tüntetéseket, cikkeket, illetve a propagandát a nyilvánosságban. Könnyebb így dolgozni?

Egyrészt érthető okokból mindenki elsősorban a koronavírussal kapcsolatos hírekre figyelt, másrészt a járványhelyzetben demonstrációkat sem lehetett tartani. Így ugyan a nyilvánosság és a sajtó talán valóban kevesebbet foglalkozott ezzel a kérdéssel, szakértői és kormányzati szinten változatlan lendülettel folyt tovább a munka. A zöldügyek támogatottságát vélhetően még előre is mozdíthatta a vírusválság és a karantén.

Az emberek több időt töltöttek otthon, így sokan ébredtek rá a közvetlen környezetük ápolásának szükségességére. Úgy tudni például, hogy soha korábban nem fogyott annyi kerti eszköz, mint a kijárási korlátozások ideje alatt. A járvány hullámai közötti csendesebb időszakokban erősebben visszatér a klímatéma a közéleti vitákban is.

Egy biztos: a környezetvédelem nemzetközi és hazai szinten is rendkívül átpolitizált. Mennyire árt ez magának az ügynek?

Valóban így van, ám ennek ellenére tudunk haladni a célkitűzéseink felé, ahogy a pandémia alatt is tettük. Zsinórmértékünk a nyolcpontos Klíma- és Természetvédelmi Akcióterv, a projekt következő fázisában már a beérkező tapasztalatokat is tudjuk hasznosítani. A gyakorlati megvalósítás alapvetően a szervezéstől, a szükséges forrásoktól és a politikai elhatározástól függ, márpedig mindhárom téren rendben vagyunk. Megyünk előre.

Az Európai Bizottság éppen most készítette el átfogó reformtervét. Mi a gondja vele a kormánynak?

Magyarország vitatja azt a szándékot, amely a családokra terhelné az átállás költségeit. Ha ezek a brüsszeli tervek keresztül mennek, akkor emelkedik az áram ára, a fűtés költsége, a távfűtési díj és drágulnak az üzemanyagok. Azaz emelkedik a rezsi. Még jobban fognak drágulni az építkezések és a magyar gazdák terhei is nőni fognak. Ez így elfogadhatatlan. A magyar kormány nem enged a rezsicsökkentésből. Éppen ezért kérdezzük meg a magyar embereket Brüsszel terveiről az éppen zajló nemzeti konzultációban is.

Fontolva haladunk – egész pontosan így fogalmazott korábban. Mit jelent ez?

Arra utaltam, hogy miközben a politikai ideológia mentén ténykedő zöld pártok és a hangos aktivisták azonnali változásokat sürgetnek, mondván, már holnap száz százalékban át kellene állni a megújuló energiaforrásokra, nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a felelősséget, hogy – úgymond – a konnektorban mindig lennie kell áramnak. Igaz ez a lakosság és az ipar elvárásaira is. Az ellátásbiztonság fenntartása miatt tehát az egyes döntéseknél meg kell nézni a járulékos költségeket és hatásokat. Folyamatosan elemezzük az energiapiacot, szeretnénk megtartani a nemzeti tulajdon arányát a hazai energetikai szektorban, továbbra is vonzó beruházási célterület lenni, miközben

Fontos az is, hogy ezt a folyamatot hosszú távon az egész társadalom támogassa, márpedig ebben nem segítene, ha egyik napról a másikra jelentősen megnövekednének a rezsiköltségek. Amint a magyar klímavédelmi akcióterv is bizonyítja, mindent megteszünk a környezet védelméért, ez azonban nem járhat azzal, hogy a családi ingatlanokat, autókat adóztatjuk meg. Mi azt valljuk, hogy a legnagyobb szennyezőknek kell fizetniük.

Hogy áll ennek az elvnek az érvényesítése európai szinten? Ezt ugyanis egy vagy néhány ország aligha tudja kikényszeríteni.

A nagyobb cégek már ma is részt vesznek a klímavédelemmel kapcsolatos teherviselésben, hiszen a jelenlegi kibocsátás-kereskedelmi rendszer alá tartozó kvótarendszert annak idején rájuk szabták. Persze lehetne ezen még javítani, csakhogy az éppen formálódó brüsszeli tervek most ezt a szisztémát ki akarják terjeszteni a lakosságra, egyelőre tisztázatlan módon. Ezt az irányt semmiképp nem támogatjuk, alapvetően továbbra is a vállalati körben, a kibocsátási létesítményeknél tartanánk ezt a felelősséget.

Ha már Brüsszel: a Bizottság épp a magyar helyreállítási tervet „csuklóztatja”, egyelőre legalábbis nem akarja jóváhagyni a kiküldött kormányzati dokumentumot. A zöldtámogatások is veszélyben vannak?

Ez a komponens fontos része a 750 milliárd eurós közös helyreállítási programnak (RRF), így a magyar terv sorsa nyilván érinti ezt a területet is. Ám tudomásom szerint

teljesen összhangban vagyunk az uniós célokkal. Arra szeretnénk felhasználni ezeket a pénzeket, hogy tudjuk hozni a 2050-es klímasemlegességi céldátumot. Ennek keretében alapvetően a megújuló energiaforrások erősödhetnek, ez praktikusan egy lakossági napelem- és fűtéskorszerűsítési programot jelent, amihez komoly hálózatfejlesztési beruházás is kapcsolódik majd. Energetikai szempontból akár teljesen önellátók lehetnek a háztartások. Részben ebből a forrásból finanszíroznánk a nagyvárosi közlekedésben tisztán elektromos járművek üzembe állítását támogató Zöld Busz Programot is. A bizottsági tárgyalások során az energetika területén semmilyen konfliktus, nézetkülönbség nem alakult ki.

Ami az áramot illeti, a tervezett magyar energiamix két részre osztható: napenergia és paksi bővítés. Mi lesz a szélerőművekkel?

Azt tervezzük, hogy 2030-ra 90 százalékban szén-dioxid kibocsátásmentes legyen az ország a villamos energia előállításban, nagyjából az említett felosztásban, kiegészítve az egyensúlyozási mozgástér érdekében némi gáztüzelésű erőmű-kapacitással. Magyarország még régiós összehasonlításban is a legrosszabb adottságokkal rendelkezik a szélenergia hasznosítása terén. Ezért a napenergia mellett a megújulók közül az egyéb technológiák, mint például a biomassza és a geotermikus erőforrások kiaknázását szorgalmazzuk.

Említette a lakossági szerepvállalást. Ezen a téren hogy állunk?

Most 87 ezer háztartásnál van napelem, összességében, az ipari létesítményeket is beleszámolva pedig 2200-2300 megawatt körül vagyunk, ami meghaladja a paksi blokkok „méretét”. Terveink szerint 2030-ra ezt a számot 6000-re növeljük, vagyis megháromszorozzuk a kapacitást. Ahogy említettem, ehhez jelentős fejlesztésekre lesz szükség, a támogatásokat pedig pályázati alapon osztjuk – jelenleg is él egy tenderfelhívás, immár a harmadik METÁR tendert hirdettük meg. A lakosság esetében ezt egyrészt az Otthonteremtési Programon keresztül segítjük, de a kormány döntött arról is, hogy a rendszerbe feltöltött elektromos áram rendkívül kedvező elszámolásán 2023-ig nem változtat. Ezt egészíti majd ki az RRF révén induló program.

Az atomenergia kritikusai szerint a megújulók mellett akár importáramból is megoldható lenne a szükséges energia biztosítása. Van benne ráció?

Már most is 20-30 százaléknyi az importunk, Paks nélkül ez akár 60 százalékra is felmenne. Elképesztő kockázatokat jelentene ez a forgatókönyv az ellátásbiztonság kapcsán. Ha ugyanis bárhol bármilyen probléma bekövetkezik, minden érintett ország megtartja magának a megtermelt energiát. Fontos, hogy legyenek olyan helyi erőművek, amelyek felett Magyarország diszponál. Ráadásul azzal, hogy egyes régiós államokban lejár a szénerőművek életciklusa, új helyzet áll majd elő a villamosenergia piacon. Felelőtlenség lenne tehát ezekre a hangokra hallgatni.

A német kormány megtette, felszámolják az atomerőműveiket. Mire tanít bennünket az ő példájuk?

Ahogy elkezdték bezárni az erőműveket, rögtön romlottak is az emissziós adataik, hiszen a kieső energiát szénerőművekből pótolták. Az északi tengeren lévő szélerőművekből származó áramot sem tudják a délebbre lévő ipari központokban felhasználni, ehhez speciális vezetékek kellenének, amelyek lefektetését a zöldek ugyancsak ellenzik. Ezért kiélezett helyzetben Németország is importál: vagy francia atom-, vagy lengyel szénáramot. A nap végén tehát egyáltalán nem haladtunk előre. Sőt.

A lakosság azonban megérzi.

Igen, az ottani rezsi csaknem háromszorosa a magyarországinak. Berlin inkább az ipart, és nem a családokat védi a költségek emelkedésétől. Mi ezt pont fordítva csináljuk.

Mégis, a nemzetközi és a hazai sajtó egy részében is az európai klímavédelmi küzdelem kerékkötőjeként mutatják be a magyar kormányt. Csak mert nem szavaz meg elsőre minden közös programot. Mire föl ez a dacosság?

Józan megközelítést alkalmazunk, szeretnénk látni, milyen hatással járnak az adott intézkedések, vállalások, mielőtt döntést hoznánk. Ennél többet nem szoktunk kérni. Sajnos az uniós jogalkotás elment egy olyan irányba, hogy előreszaladva rögzítjük a célokat, ám az azokhoz vezető utat nem ismerjük. Mi pusztán hatástanulmányokat várunk, tagállamokra lebontva. Épp most emeltük egyébként a 2030-as klímacélt 40-ről 55 százalékra, ám azt nem látjuk, ennek milyen következményei lesznek az egyes országok lakosságára, gazdaságára, életszínvonalára. Természetesen mindig nyitottak vagyunk a tárgyalásokra, de ezeket előbb tisztázni kell.

A kialakult imidzs dacára hogyan állunk nemzetközi összehasonlításban a célok teljesítésével?

Az országok közül a legjobban teljesítő első harmadban vagyunk.

Ebben benne van az is, hogy a rendszerváltozás után hirtelen leépült a magyar ipar?

Igen, de ez legfeljebb a kibocsátás csökkenésének a felét teszi ki, a többi a pozitív intézkedéseknek tudható be. Sajnos eközben vannak olyan tagállamok, melyek nemhogy visszább vettek volna, még növelték is a kibocsátásukat az elmúlt időszakban. Például Spanyolország. Tehát nemhogy kerékkötői nem vagyunk a közös célok elérésének, hanem joggal tartjuk magunkat klímabajnokoknak.

Július elsejétől betiltották az egyszer használatos műanyagok forgalmazását. Mik a tapasztalatok?

A jelenlegi készleteket még értékesíthetik az érintett vállalkozások. A kormány egy tízmilliárdos programmal segítette az alternatív technológiák kifejlesztését, egyeztetve a gyártókkal. Ez a szigorítás egyébként senkit nem érhetett váratlanul, és szerintem előbb-utóbb mindenki megszokja majd a változást.Egyelőre pozitívak a visszajelzések.

E-mobilitás. Hogyan állunk ezen a téren?

Ez a klíma- és természetvédelmi akcióterv egyik sarokpontja, azért is, mert a szén-dioxid-kibocsátásunk mintegy húsz százalékát teszi ki a közlekedési szektor. A Jedlik Ányos Program fogja össze ezt a tervet 2016 óta, eddig már 20 milliárdot költöttünk a területre. Az egyik legfontosabb elem az elektromos autóvásárlás állami támogatása. A Zöld Busz Programot már említettem. A Volánbusz kiírt egy 100 buszos tendert, ami az egyik legnagyobb ilyen pályázat jelenleg Európában. Igen népszerű az elektromos rásegítésű kerékpárok vásárlását támogató kezdeményezésünk is, amit szintén folytatunk.

Milyen az együttműködés ezen a téren a zöld programot hirdető budapesti vezetéssel?

Ha a fővárost szeretnénk zöld buszokkal felszerelni ebben a programban, akkor a vidéknek nem maradna semmi, Budapest minden forrást elvinne. 

Karácsony Gergely és a kormány is tett faültetési ígéretet. Az előbbi teljesüléséről nem sokat tudunk, mi a kormány mérlege?

Már 1 millió 100 ezer fát elültettünk, túlteljesítve az Akciótervben tett éves vállalásunkat. Odáig szeretnénk eljutni, hogy az ország területének 27 százaléka erdős legyen.  Mi mindenesetre alapvetően – a budapesti városvezetéssel ellentétben – a megvalósítással, s nem a szlogenekkel foglalkozunk, fontos, hogy a programokat a gyakorlatba is átültessük. Ebben elég nagy az előnyünk, mert nemcsak beszélünk, folyamatosan cselekszünk is a tiszta Magyarországért.

nyitókép: Vadnai Szabolcs