Felkiáltójel a Gellért-hegyen – zsűritagok az MCC-épülettervekről

Nyitókép: a Napur győztes terve

Két első helyezettet hirdetett a szakmai zsűri a Mathias Corvinus Collegium budapesti, gellért-hegyi, Somlói úti ingatlanjára kiírt épületfejlesztési pályázaton a minap. A bírálóbizottság szakmai álláspontjának értelmében két első díjazottja – a Napur Architect Kft., illetve a Hello Wood Zrt. és a ZDA-Zoboki Építésziroda Kft. közös pályázata – van a közbeszerzésnek, további három pályaművet pedig megvásárol az MCC.

A pályázat tanulságairól és a győztes tervekről kérdeztük most a bírálóbizottság elnökét, Kálmán Ernő Ybl-díjas építészmérnököt, valamint a bizottságban részt vevő I. kerületi főépítészt, Csány Évát.

***

Csány Éva és Kálmán Ernő (fotó: Gyurkovits Tamás)

Mivel keresték meg az MCC részéről, mi az, ami felkeltette az érdeklődését a projekttel kapcsolatban?

Kálmán Ernő: Korábban a Klebelsberg Emlékház tervezése kapcsán már kapcsolatba kerültem az MCC köreivel. Ennek folyományaként kértek föl erre az új projektre, hogy vállalnám-e a zsűri társelnökségét. Amikor megkaptam az elképzeléseket, azt láttam, hogy ez egy nagyon fontos és szép koncepció a következő évtizedekre. Előzőleg a Várban a királyi Pénzügyminisztérium épületével is foglalkoztam, és ennek a történetnek vannak áthallásai: hogy mit nevezünk értéknek, miként tekintünk az értékekre. Fontos téma számomra az is, hogy a következő évtizedekben hogyan kellene az oktatást átalakítani – véleményem szerint az elmúlt évtizedek bolognai folyamata nem azt hozta az oktatásban, amit kellett volna. A bolognai folyamat elidegenedést jelentett a diákoknak, a Mathias Corvinus Collegium koncepciója viszont ezzel ellentétesen a közösségépítésre fókuszál, amivel teljes mértékben egyetértek.

Amikor találkozott a koncepcióval, akkor önnek építészként már megjelent a fejében egy vízió, hogy ha önön múlna, mi épülhetne a helyszínen?

K.E.: Nem gondolkodom erről ilyen helyzetekben, viszont elmegyek tanulmányozni a helyszínt, annak jelenlegi adottságait, állapotát. Vannak számomra értékadó épületek a Gellért-hegyen. A Citadella is egy történelmi, az elmúlt években újra a figyelem középpontjába került épület. A Számadó utcai épület a hegy tetején, amit Cságoly Ferenc professzor tervezett jó pár évvel ezelőtt, szintén kiállta az idők próbáját. És persze ott vannak a Gellért-hegy oldalában más oktatási épületek, amelyek nagyon szépek: az Eötvös Collegium, az egyházi gimnáziumok – és ez a vonulat egészen a Műegyetemig tart. Ennek a sornak lehetne egy új, frekventált helyen lévő eleme az MCC új épülete. A most ott álló tömb – ami egykor a Munkásőrség székháza volt – tervezőjét, Pázmándi Margitot és férjét, Virág Csabát sokra tartottam, nagy hatásuk volt az akkori építész generációra, rám is.

– én sem. Ennek az üzenete a 21. században nem felvállalható. 

Az egykori Munkásőrség ma még ott álló épülete

I. kerületi főépítészként ön miként kapcsolódott be a folyamatokba?

Csány Éva: Ez a beosztásomból is adódik, mert ilyenkor a tervpályázatoknál jogilag is kötelező a települési önkormányzatot behívni, és a polgármesterasszony engem jelölt a bizottságba.

Az I. kerületnek éppen a határán van az épület, az utca másik oldala már a XI. kerülethez tartozik: kiemelt pont ez a Gellért-hegy gerincén. Ön mit gondol az eddig ott állt épületről?

Cs.É.: A maga korában jónak volt mondható, de azt hiszem, a közízlés ezeket az épületeket nem fogadta be. Nem fog érte krokodilkönnyeket ejteni senki. Nem volt szerethető az épület: sajátos ridegséget tükrözött, és a városi feltárulkozásban sem volt előnyös. Számomra nagyon fontos volt az egész pályázati folyamatban, hogy távolabbi nézőpontokból mit fogunk érzékelni az épületből, mert a város több pontjáról látható lesz a hegy gerincén. 

Milyen szempontok voltak még fontosak az ön számára az elbírálás során?

Cs.É.: A városi látványon túl

Ezért is tartottam sikeresebbnek azokat a koncepciókat, amik viszonylag tömör tömbökben jelenítették meg az épületet – így természeti környezet is kialakulhat mellette. Drukkoltam annak is, hogy igazán karakteres és izgalmas épületekkel találkozzunk majd a pályázatokban, amikre ha a távolból ránézünk, kiváltják azt az érzést, hogy közel akarjunk menni hozzájuk, megnézni, mik is ezek.

A HelloWood és a ZDA-Zoboki Építésziroda terve

Végül tizenegy pályázat érkezett be: volt valami, ami összekötötte a koncepciókat? Milyen jellegzetes megközelítéseket láttak?

K.E.: A zsűrizésnek mindig van egy metodikája, az ember próbál koncepcionális csoportokat alkotni. Fontos itt megjegyeznem, hogy ez a pályázat nem olyan pályázat volt, amit általában megszoktak az építészek. Nagyon erősen arra helyeződött a hangsúly, hogy ki tudja azt a karaktert megtalálni, ami az üzenetet át tudja vinni, ami le tudja fordítani azt az építészet nyelvére. Voltak olyanok, akik egyfajta zárt térben gondolkodtak, például kör alakú, amfiteátrumszerű épületet terveztek. Voltak olyanok is, akik megpróbálták a környék társasházas karakterét tovább vinni. De

Voltak olyan épületek is, amik csillagszerűek voltak, vagy éppen irodaháznak tűntek: ezt megint nem tudtuk akceptálni a kiírás értelmében. Végül két olyan karakteres tervvel találkoztunk, amikre azt lehet mondani, hogy megközelítik a szellemiséget. Az egyik a Mátyás király-koncepció a Napurtól, a másik pedig a Kárpátok vonulata-elképzelés, ami a HelloWood terveiben jelenik meg. Ezek egyedi koncepciók voltak, amikben sikerült lefordítani az üzenetet az építészet nyelvére. Az egyik első díjasnál, a Napurnál külön erény volt, hogy olyan területfelhasználást tudott megjeleníteni, ami viszonylag nagy zöldfelületet biztosíthat majd. Az, hogy az épületek milyen magasak lesznek végül, még a további tervezés kérdése - a magas tetők arányain még tovább kell dolgozni.

Az hamar látszódott, hogy a két későbbi győztes kiemelkedik a többi pályázat közül?

Cs.É.: A bontás utáni első pillanatokban láttuk, hogy olyan győztes kell, amely egyéni karaktert tud teremteni. A végül nem díjazott pályaművek nem hoztak újdonságot: volt, ami lakóparkra, volt, ami társasházakra vagy irodaházakra emlékeztetett. Az volt a fontos, hogy lássuk, ez az épület valami más, mint a többi. Ne az legyen, hogy ha valaki felnéz majd oda, azt látja, hogy na, épül egy újabb lakópark. Ez nem az az üzenet, amit szerettünk volna. 

Nem építészként, kívülállóként az látszódik, hogy a nyertes tervek nem képviselik sem a mostani technokrata, globális építészeti mainstreamet, sem annak jellegzetes hazai ellenpontját, a makoveczi organikus iskolát. Mintha újszerű, egyedi karaktert képviselne mindkét terv.

K.E.: Az MCC kiírása hangsúlyosan egy a magyar történelmi építészetet magába integráló épületet képzelt el. Ezt nehéz lefordítani a mai építészet nyelvére –

A zsűriben mi azt gondoltuk, hogy a két nyertes terv magába foglalja ezeket az elvárásokat, megfelel az időtállóság elvárásának és képviseli az eszmei újszerűséget is. Az, hogy a kárpát-medencei tudást szimbolizálja, izgalmas dolog. Az oktatást és tudást szolgáló, újszerű épületekre vannak egyébként példák az elmúlt évekből a Kárpát-medencében: ilyen a Sapientia Egyetem vagy épp ilyen a CEU új épülete is Budapesten. Emlékezetes: a kilencvenes évek végén volt egy nagy felsőoktatási fejlesztési program Magyarországon, ekkor a vidéki egyetemek intenzív fejlődésen mentek keresztül. Itt viszont másról van szó: nyitottabb, befogadó épület születhet. Ezek a szavak nehezen értelmezhetők az építészet nyelvén, de a nyertes pályaműveknek sikerült ez: fölkeltik az érdeklődést, azonosulni lehet velük, az ember közel menne hozzájuk, hogy megnézze, miről van szó. 

A kerületi főépítész milyennek találja a két győztes koncepciót?

Cs.É.: Iskolába nem sorolnám őket, mert épp az a lényeg, hogy eléggé egyéni mind a két terv. Ugyanakkor nagyon eltérő a két megközelítés.

A HelloWood munkáját én azért sorolom egy kicsit hátrébb, mert a sok faanyagot használó épületek nem öregednek szépen. Ezek nagyon vonzóak, amikor megépülnek, de aztán hamarabb kopik el az összkép. Én hiszek a téglában, a cserépben, és ez áll közelebb a saját tradícióinkhoz. Ugyanakkor a HelloWood csapat általában nagyon kreatív és nagyon finom, szellemes dolgokat hoz létre. Ők egy kicsit internacionalistábbak az anyaghasználatban és a koncepciókban – ezt most a Kárpátok vonulata-koncepcióval igyekeztek ellensúlyozni. A pályázat elbírálása során sokszor hangsúlyoztuk: nem egy egyetemről van szó, mégis sokan ezzel az elképzeléssel a fejükben tervezték meg a pályázataikat. De az MCC lényege a közösségépítés: innen kijárnak a diákok tanulni, miközben itt kiegészítő képzéseket és közösségi élményeket kapnak. Ezért nem lettek díjazva olyan pályázatok, amik sokkal direktebben oktatási célú épületeket mutattak be.

A Napur terve, felülnézetből

És a másik győztes, a Napur munkásságáról, stílusáról mit gondolnak?

Cs.É.: Engem megnyugtatott, hogy egy profi csapat került ki győztesen végül.

kinek van megfelelő tapasztalata ekkora projektet megvalósulásában, mert itt nagyon sok buktató lehet menet közben. A legtehetségesebb pályakezdő sem tudja ezeket az akadályokat kapásból megugorni.

K.E.: Régóta ismerem Ferencz Marcelt, például az Építőművészek Szövetségén keresztül is. Van egy épülete, ami különösen közel áll ehhez – a HUN fürdő, egy kicsi épület Borsodban. Ez az új terv is közel áll ehhez, úgy érzem, hogy jól meg fogják tudni valósítani a terveket. Reménykedem abban, hogy ha ezen a szellemi vonalon tudnak maradni, abból egy jó dolog tud majd létrejönni.

A zsűri munkája véget ért a pályázat elbírálásával?

K.E.: Amire felkérést kapok, azt nagy szeretettel és odaadással végzem. Mindig is hittem abban, hogy a nemzetközi pályázatok olyan lehetőséget adnak nekünk, magyar építészeknek és a magyar kultúrának, amivel érdemes élni. Örülök, hogy a pályázat létrejött, és szeretném a folyamatot a továbbiakban is támogatni.

Cs.É.: Ez egy közbeszerzési eljárást is jelentő folyamat. Amint megkötik a szerződést, úgy gondolom, gőzerővel fog elindulni a részletes tervezés. 

Sokszor látjuk hasonló esetekben, hogy az eredeti koncepciók, látványtervek után a valóságban végül eléggé eltérő épületek születnek meg. Mit lehet várni az MCC új épülete esetében?

Cs.É.: Ez egy nemzetgazdaságilag kiemelt beruházásnak minősül, ez esetben a tervezők elég nagy szabadságot kapnak. Nem vélelmezem, hogy nagy akadályokba fognak ütközni, ugyanakkor

De pont a tervezők személye az, ami miatt azt gondolom, hogy nem fognak sokat engedni az alapvetésből, ami nem baj. Felismerhetően köze lesz majd a megvalósult épületnek az eredeti tervpályázathoz. 

K.E.: A tervezés egy idővonal: ahol megállítjuk, ott van egy állapot, amit le kell rajzolni és meg kell építeni. A hegy lábába való beillesztés még egy sok oldalról megvizsgálandó dolog, azt gondolom, hogy ehhez olyan modellek születnek majd, amiken az arányokat, az illeszkedéseket tovább lehet majd vizsgálni. Szeretném, ha megfelelő idő maradna arra, hogy a részletes tervek kiérlelődjenek.